Szeghalmi Elemér 1929. május 7-én született Budapesten. A pesti bencés gimnáziumban érettségizett, majd ezt követően az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán szerzett diplomát és doktorátust.

Az idén 90. születésnapját ünneplő díjazott József Attila-díjas irodalomtörténész, újságíró, kritikus, szerkesztő, esszéista, a Független Magyar Írók Szövetségének korábbi főtitkára és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapító és hosszú ideig elnökségi tagja is volt. Keresztény elkötelezettsége és gondolkodás módja, valamint felkészültsége kijelölte számára az utat, amelyet nagy hivatástudattal járt végig. 1949 és 1987 között az Új Ember külső, majd ezt követően belső munkatársa, 1988-1989 között irodalmi szerkesztője. Az ötvenes évektől több évtizeden át a Vigília című folyóirat munkatársa. 1990-től az Új Idő főszerkesztő-helyettese. 1991 óta a Független Magyar Írók Szövetségének főtitkára. 1994 és 1996 között a Nemzeti Kulturális Alap folyóirat-kollégiumának elnöke volt.

Számos könyv és tanulmány szerzője, társ-szerzője. Munkásságát nem hagyhatja figyelmen kívül a keresztény szellemiségű irodalomtörténet. Munkája elismeréseként 1991-ben megkapta a Rónay György-díjat, majd 1994-ben a Köztársasági Érdemkeresztet.

Fontosabb művei közé több tanulmánykötet és esszé tartozik. Többek között megjelent az Új Ember katolikus hetilap történetét bemutató könyve Keresztény küzdelmek és megpróbáltatások 1945 – 1956 címmel.
A díjazott közelgő születésnapja alkalmából ezekben a napokban jelenteti meg a Szent István Társulat Szeghalmi Elemér „Borjú bécsi - D-dúrban” című novelláskötetét.

Írói hivatása mellett 1951 és 1987 között a Magyar Állami Operaház énekkari tagja és szólamvezetője volt. 

A díjazott hitvallása: 
„Ó, ne zárt falakkal övezett terembe helyezz, Uram, ha egykor felköltöznék az égi hajlékba, hanem végtelen határú és csodákat fakasztó kertjeid egyikébe. Ha érdemesnek és méltónak találsz rá, ezt add meg nekem.”

MKPK