Soron kívül, ünnepi konferenciát tartottunk, amelyre nemcsak lelkigondozóinkat, beteglátogató önkénteseinket, hanem más egyházmegye hasonló szolgálatainak képviselőit is meghívtuk. Érkeztek vendégeink többek között Budapestről, Pécsről, Egerből, Debrecenből, Szombathelyről, Miskolcról és Nyíregyházáról.

Az ünneplést hálaadó szentmisével kezdtük, amelyet a Barátok templomában tartottunk. A zenei szolgálatot Horváth Antal kántor látta el. Már a szentmise előtt olyan jó volt találkozni a többiekkel, akiket régen láttunk, és azokkal is, akikkel most ismerkedhettünk meg. Szinte zsongott a templom a vidám üdvözlésektől. Imádságaink is vidáman, hálás szívből szálltak az ég felé.

A szentmise után a püspökségen volt egy kis időnk, hogy kávézzunk, beszélgessünk. Megcsodálhattuk az ünnepi dekorációt, mely középpontjában szolgálatunk hajója úszott a 15-ös számmal ellátott vitorlával. A hajó kincseket vitt, amelyeket az elmúlt másfél évtizedben leltünk meg, igazgyöngyöket kagylókban.

A köszöntő szavak és a közös éneklés után dr. Török Gábor PhD (SE Mentálh. Intézet igazgatóhelyettese) "Segíts magadon, Isten is megsegít!" A reflexió szerepe a lelkigondozásban c. előadását hallgattuk meg. Az előadásba minket is bevont, mert meghívott egy kis önreflexiós gondolkodásra, amelynek eredményét párokban beszélhettük meg.

Pigler Anna segítségével a Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat mutatkozott be számunkra, mint egy olyan segítő közösség, amely most már 4 helyszínen, ingyenesen segít a krízisben lévőkön, beszélgetni vágyóknak. Kitekinthettünk egy olyan szolgálatra, amely nem a kórházban szenvedőkre, hanem a hétköznapi életben helytállókra figyel.

„Egy kávé?” – szólítottak meg következő előadóink, akik a Budai Irgalmasrendi Kórházból érkeztek. Arapovicsné Dr. Kiss Krisztina főorvos asszony és Bajnóczi Szilvia Sára nővér egy párbeszédet jelenítettek meg. Több eset segítségével mutatták be, hogy orvos és lelkigondozó hogyan lép oda, milyen eszközöket használ az együttműködő gondoskodás asztalánál.

Az előadások után ismét egymás felé fordult a figyelmünk: együtt ebédeltünk, beszélgethettünk, barátkozhattunk.

Nemcsak tudásunkban gyarapodhattunk, hanem egymásnak is örülhettünk. Jó volt azokkal is találkozni, akik más egyházmegyékben mostanában kezdték el a betegeket szolgálni kórházlelkészként, beteglátogatóként, önkéntesként.

A Mindenható Isten áldását kérjük közös szolgálatunkra!

Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata