Bevezetőjében Mária menybevételét a húsvét földi vetületének nevezte, Mária földi életének befejezése után testével-lelkével együtt fölvételt nyert a mennybe, föltámadt Fia dicsőségében. „Az Isten anyja személyén keresztül szeretnénk megújítani és megerősíteni hitünket, hogy ez a hit tükröződjön a mindennapi életünkben, ehhez kérjük az ő közbejárását” - buzdította a jelenlévőket a főpásztor.

A püspök homíliájában a halálról és a keresztény hit lényegéről beszélt, amelyet Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában találunk meg. Személyes példán keresztül beszélt a halál előtti állapotról és a minden életet, családot érintő gyászról. M. Heideggert idézve világított rá az élet értelmére: „Az életet igazán, csak a halál oldaláról tudjuk értelmezni. A mai világunkat az anyagiasság és a gyűjtögető életmód jellemzi, úgy élünk, mintha bármilyen földi javunkat halálunk után is birtokolnánk. Jól csak úgy tudjuk értelmezni az életet, ha a jövőbeni haláltól visszafelé tekintünk. Jézus ígéretet tett, hogy velünk marad és készíti az Atyai Házat és ennek az ígéretnek eszmei jelképe a mennybe felvett Szűz Mária. A halál feltámadás, amely hitünk legnagyobb öröme és mégis sokszor ez tükröződik legkevésbé az életünkön. Feltehetjük a kérdést - tényleg hiszünk-e és képviseljük-e hitünk leg lényegét? A földi életünkből nem a fölösleges dolgainkat visszük magunkkal, hanem azt, amit tettünk másokkal és ahogy lelkünkben készültünk”- hangsúlyozta a szónok.

Majd a magyarok Máriához való szoros kötődéséről elmélkedett, Szent István király, aki utód nélkül maradva 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a halálos ágyán felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. „Járja át mindennapi gondolkodásunkat hitünk, és mutassuk meg életünkkel azt. Az örök hazának a reménye adjon erőt ahhoz, hogy javainkat meg tudjuk osztani és egymást testvérként átölelve tudjuk a jövőt építeni”- zárta szentbeszédét Beer Miklós.

Szöveg és képek: Jantsky Viktória

Váci Egyházmegye