A templom falaira rögzített apostolgyertyákat - amelyek azokat a helyeket jelzik, ahol Migazzi bíboros 1772-ben a templomot krizmával megkente a templomszentelési szertartás során – a liturgia előtt meggyújtották. Ezek a gyertyák hirdetik, hogy ez a hely szent és az Úristen tiszteletére lett szentelve.

Beer Miklós szentbeszéde elején a Székesegyházhoz fűződő személyes kötődéséről beszélt és a majd kétszázötven éve történt eseményeket elevenítette fel. Elmondta: a váciak által Nagytemplomnak nevezett épületet 16 évig építették, aztán a szentelést követő években került elhelyezésre több berendezési tárgy és az orgona is. Ahhoz azonban, hogy az Úristen tervét megvalósítsuk, élő templomot kell építenünk: „az Úristen nem a kőből épített templomokat várja, hogy építsük, hanem, hogy mi váljunk templomává. Legyünk a Teremtő Isten szeretetének közvetítői. Értsük meg Jézus Krisztus szavait – egyetek és igyatok ebből mindnyájan – hogy lelke átjárhasson minket” – mondta.

Majd Pál apostol korintusiakhoz írt első leveléből idézve - nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja – beszélt a püspöki szolgálat évszázadokon keresztül történő átadásáról és az értékek áthagyományozásáról, amelyeknek helyet ad a Székesegyház, így jelképezve az állandóságot, az örök Krisztusi otthont. A szentbeszéde végén arra kérte az egybegyűlteket imádkozzanak az utódjáért, Marton Zsolt kinevezett püspökért (akinek a szentelésére augusztus 24-én kerül sor), hogy tudja vezetni Isten rábízott népét, érte pedig azért, hogy jól tudja átadni szolgálatát. „Adjunk hálát együtt, azért, hogy az Úr mindig gondoskodik népe pásztoráról és foglaljuk imáinkba egymást, hogy ezzel adjunk reményt és hitet egymásnak” – zárta beszédét a nyugállományba vonuló megyéspüspök.

A szentmise végén Dr. Varga Lajos váci segédpüspök mondott köszönetet a főpásztornak a 16 éves váci megyéspüspöki szolgálatáért, ezt követően a hívek tapssal fejezték ki hálájukat püspöküknek. A szentmise a Magyar himnusszal ért véget, orgonán Varga László atya, a székesegyház karnagya működött közre.

A liturgiát követően Beer Miklós mindenkitől személyes búcsút vett, kézfogással, öleléssel, mosollyal és kedves, közvetlen szavakkal szólt a hívekhez, akik között más településről érkezett jó ismerősök, barátok és volt osztálytársak is akadtak.

Szöveg és képek: Jantsky Viktória

Váci Egyházmegye