A Budapesthez közeli településen a templomkert kapuja feldíszítve fogadta a látogatót, nemzeti szín szalag lobogott körülötte. Népviseletbe öltözött lányok, asszonyok igyekeztek a szentélybe, de érkeztek idősebbek, fiatalabbak, férfiak és gyerekek is szép számmal. Meglepő volt mindez, mert ugyan Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e a templom búcsú napja, de hétköznap lévén azt gondoltam, sokan dolgoznak, és csak a hétvégi ünnepre tudnak majd eljönni. Egy helybeli asszony elmondta, hogy amióta Pásztor Győző 1981-ben a plébánosuk lett, minden esztendőben a napján körmenettel ünneplik Nagyboldogasszonyt, s a legközelebbi hétvégén tartják a templombúcsút.

Hívő, összetartó, nagyszámú szlovák nemzetiségű közösség lakik Dabas-Sáriban. Látszott ez a templomban lévő népviseleteken, s hallatszott az asszonyok, férfiak egymás közti beszédén is, hiszen sokuk szlovákul, helyesebben tótul beszélt. A település nevét és környékét először 1268-ban említik. A török időkben szinte teljesen elnéptelenedett, majd 1696-ban a terület új tulajdonosa, Vorster Kristóf szlovák telepeseket hozott Sári pusztára. Először 14 családot, majd 1699-ban már 33 családot írtak össze. 1719-ben, tehát pont háromszáz évvel ezelőtt a község plébániáját gr. Althann Mihály Frigyes püspök szervezte meg. Az első plébániaépület 1752-ben épült.

Ezt az örökséget jöttek hát ünnepelni a környékbeliek, illetve távolabbi vidékekről az innen elszármazottak. Varga Lajos váci segédpüspök a szentmise elején átadta Beer Miklós apostoli kormányzó köszöntését, majd hozzátette, a szentmise hálaadás azért is, hogy Isten kegyelme háromszáz esztendeje fenntartja a közösséget.

Homíliájában a püspök szólt arról, hogy a török időkben is működött néhány pap a Váci Egyházmegyében, de a hódoltság után a számuk csupán 10–15 volt, s annyi embert nem tudtak ellátni. Az 1730-as évek elejéig sokfelé világiak kereszteltek, a házasságoknál közreműködtek és fenntartották a katolikus életet az egyházmegye területén. Althann Mihály Frigyes püspök idejében lendült fel a plébániai rendszer visszaállítása; így került sor az elsők között Sári plébániai rangra emelésére. Varga Lajos kiemelte, hogy az egyházközség háromszáz éve folyamatosan működik, mely a plébánosok áldozatos munkájának is az eredménye.

A püspök szólt a szentek tiszteletéről is. Mint mondta, Szűz Mária lehet legfőbb közbenjárónk Jézusnál, hiszen mindannyiunk közül ő áll legközelebb az Isten Fiához, ő, aki az Istenembert méhében hordozta. Az elsőként bűnbe eső Éva ellentéte Mária. Ő a tiszta, a szeplőtelen – Fia által segít számunkra visszaszerezni az istengyermekség ajándékát. Ha Jézushoz hűségesen ragaszkodunk, akkor Krisztus bennünk is győzelmet arathat a gonoszság erői fölött.

Mária világra hozta a Messiást, a Megváltót, aki megalapította ezen a földön Isten országát, kereszthalála által győzelmet aratott a gonoszság ereje fölött, ennek bizonysága dicsőséges feltámadása és mennybemenetele. A Szentlélek kiáradása által Jézus ott van az ő Egyházában, és ennek az Egyháznak az a feladata, hogy bevezesse Isten vándorló népét az örök élet honába.

Szoktunk egymásért imádkozni, tevékenykedünk egymás javára, jó cselekedeteket teszünk, hogy közösségben legyünk egymással. Ez létrehozza a szeretetközösséget. Amikor egymásért imádkozunk, kifejezzük, hogy Jézus közösségéhez és így egymáshoz tartozunk.

Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő a Mennyei Atya és az emberiség között. A kegyelem közvetítésében szerepet játszhatnak a szentek, elsősorban a mennyekbe felvett Boldogságos Szűzanya, aki közbenjárhat értünk Fiánál. Mi is részt vehetünk mindebben, ha imáinkkal felelősséget vállalunk egymásért Isten előtt, és társainkat az üdvösség útján segítjük. Mindebben a legnagyobb részt Szűz Mária vállalta, amikor igent mondott az angyali üdvözletkor Isten szavára, amikor elvállalta, hogy Jézusnak édesanyja legyen, amikor ott állt a kereszt alatt, és szíve eggyé forrott a szenvedő Jézuséval.

A szentmise záróáldása előtt a talán ezernél is több ember indult körmenetre Dabas-Sári utcáin. Elől a kereszt, mögötte a máriás lányok a Szűzanya szobrával, s a baldachin alatt a monstranciában a szentségi Jézus. A hívek néha egymáshoz szóltak, sokszor nem értettem a szavukat. Amikor rákérdeztem, hogy szlovákul beszélgetnek-e, büszkén válaszolták: igen, tótul.

Visszaérve a templomhoz a pápai és magyar Himnusz eléneklése után Varga Lajos püspök megáldotta a templom bejáratánál elhelyezett márványtáblát, mely hirdeti, hogy háromszáz éves a sári római katolikus plébánia. A táblán az is szerepel, hogy a jelenlegi plébánia 1983–85 között épült, Pásztor Győző címzetes prépost, kanonok, kerületi esperes plébánossága alatt. A Szent János Katolikus Iskola 26 éves, újraindult 1993-ban.

A cserkészházhoz indult mindenki, hiszen ebéddel várták az ünneplő híveket. Az idősebbek közül sokan tótul beszélgettek. A fiatalabbak, akik közül már csak kevesen értik ezt a nyelvet, vagy nem beszélik, ugyancsak csapatokba verődve beszélgettek, nevetgéltek. Háromszáz éves a plébánia. Valóban jó papjai lehettek a közösségnek, és lehet most is, ha munkanapon, nyári melegben, szabadságok idején közelről és távolról, öreg és fiatal eljött Máriát köszönteni, s hálát adni az elmúlt évszázadok kegyelmeiért.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye