– Vácott működik Magyarország legnagyobb létszámú katolikus egyházi kórusa. Csak a felnőtt énekesek száma több mint száz, ehhez kapcsolódik még a gyermekkórus és a kórusosztályok. A Cecília Kórus évente 55-60 alkalommal szólal meg; ebből átlagosan10 a koncertek száma, a többi pedig még jelentősebb: a liturgikus szolgálat. – mondta el Varga László atya, a váci székesegyház karnagya, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) központi igazgatója.

– Nem kis feladat lehet ezt a kórust egyben tartani és vezetni; különös tekintettel arra, hogy a tagok nem főállásban, hanem a kenyérkereső munkájuk mellett énekelnek.

Talán meglepően hangzik, de számomra ez elsősorban lelkipásztori feladat. Amellett, hogy – természetesen – énekre, zenére és a liturgikus szolgálatra tanítom a kórus tagjait, azon igyekszem, hogy mindenekelőtt Istenhez vezessem őket közelebb a lelki és a közösségi életben egyaránt.

– Gondolom, hogy a gyermekkórusban is így van ez.

– A gyermekkórusban is elsődleges feladat a gyerekek hitéleti nevelése, és ennek része, hogy megtanulják a zenei és liturgikus szolgálatot is. Mind a lelki, mind a szervezési feladatokban nagyon sok segítséget kapok a felnőtt kórus tagjaitól, Verbay Zsolt és Verbay Zsuzsanna tanár-házaspártól és a gyermekek szüleitől. A koncertek, szentmisék, de akár egy kirándulás, szalonnasütés szervezésében ugyanúgy, mint a jelenléti ívek vezetésében, vagy például abban, hogy valaki figyelmezteti a társát: a székesegyház kórusának énekese a civil életben sem élhet akárhogy. Egyszóval: egymást támogató lelki és baráti közösség vagyunk.

– Egy egyházi kórusnak a zeneművészet mellet egy speciális területen, a liturgiában is meg kell felelnie. Márpedig, a közhiedelemmel ellentétben, a liturgia is változik, alakul. Nehéz ezt követni?

– Nem nehéz, mert az egyháznak megvannak a pontos liturgikus előírásai. A Római Katolikus Egyház hivatalos zenéje ma is az egyszólamú gregorián, több szólamban pedig a 16. századi reneszánsz vokálpolifónia és ezek mellett megengedett minden olyan kompozíció, amely ezek szellemében íródott. A huszadik század derekán valóban volt egy nagyobb léptékű változás, amikor a II. Vatikáni Zsinat elrendelte a népnyelvű liturgiát. Ehhez le kellett fordítani latinból a liturgikus szövegeket. Ezt megelőzően azonban Magyarországon már  korábban is megszülettek a magyar nyelvű népénektárak, melyeknek repertoárja az idő próbáját kiállva, a zsinat előírásainak szellemében jórészt ma is használatos templomainkban.

– Visszatérve a Székesegyház Kórusára úgy látszik, igény, meg érdeklődés is van rá, sőt az utánpótlása is biztosított: idén egy egész osztálynyi kisgyerek öltözött be és folyamatosan felnőttek is csatlakoznak a kórushoz.

– Huszonhat éve vezetem a Cecília Kórust, ezalatt volt lehetőségem megismerni Európa számos székesegyházának zenei életét, az ott folyó lelki és pedagógiai munkát. Itt Vácott pedig nagy hagyománya van az egyházzenének, hiszen az első káptalani iskola, melyben a „musica sacra” jelentős szerepet élvezett, már Szent László király idejében működött egészen a török időkig. Tagjai rendszeres egyházzenei szolgálatot végeztek a püspöki szertartásokon. A 18. században Migazzi bíboros Pozsonyból hívott és vett alkalmazásba zenészeket. A mai székesegyházi kórus pedig 1955-ben alakult, amely azokban a nehéz időkben is jól működött és mind a mai napig megvan az utánpótlása. Eddig kilenc „kórusházasság” köttetett csak az én időm alatt, és ma ezeknek a családoknak a már a gyerekei is itt énekelnek.

– Végezetül, a kórus után, a karnagyról is pár szót. Ön a karnagyi teendők mellett az OMCE igazgatója is, valamint a Magyar Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió katolikus műsorainak egyházi felelőse. És mindezek mellett áldozópap.

– Pontosabban: mindenekelőtt áldozópap. De először a mindennapokról: ezt a sokféle teendőt csak úgy tudom végezni, hogy mindegyik tevékenységi területemen kiváló munkatársak vannak segítségemre. Ezzel együtt is olyan szoros az időbeosztásom, hogy csak naptárral a kezemben merek bárkinek bármit megígérni. Amit teszek vagy végzek, annak mindig lelkipásztori célja van, mégpedig: hogy a lelkeket Istenhez vezessem. Ennek kiváló eszköze éppúgy a média, vagy mint éppen a liturgikus és egyházzenei szolgálat – ezek tán különféle eszközök, de a cél ugyanaz.

Magyar Bertalan
Fotók: Verőcei Gábor