A dolgozók lelki feltöltődését szolgáló program közös imával vette kezdetét, majd a püspök az egyházi év egészéről, mint Szent Utazásról beszélt, amelyben vannak kisebb nagyobb állomások és nagy pályaudvarok – mindezek a megállók szimbolizálják ünnepeinket. Utazásunk egyik nagy pályaudvara a Karácsony, közeledtével egyre inkább visszatekintünk Krisztus születésének körülményeire, arra a kitaszítottságra, amelybe megérkezik Isten Fia, Aki a legegyszerűbb emberrel is közösséget tud vállalni. Az Advent azonban nem történelmi visszatekintés, hanem ma is folyamatos valóság, mivel itt van közöttünk, velünk maradt az Úr. A Vele való élő kapcsolatunkat az egyházi év ünnepei segítik, ugyanakkor folyamatos készenléttel kell várnunk a Megváltó második dicsőséges eljövetelét. Az Adventnek van még egy nagyon fontos üzenete, megszületik-e bennünk újból Krisztus, meg tudunk-e újulni és „megértjük-e azt, hogy Krisztus személyesen váltott meg engem?” – teszi fel a kérdést a főpásztor.

Ahhoz, hogy teljesen be tudjuk fogadni Őt, olyanná kell válnunk, mint a gyermekek. Ez jelenti az „istengyermekség”-et, amelynek jellemzői: az Istentől való függés; vagyis, hogy tudom, hogy függ a létem Tőle, a nyitottság; ami a bizalmat jelenti, a tanulékonyság; nem tudok mindent, ezért kész vagyok tanulni és a jót befogadni, az őszinteség; vállalom önmagamat, úgy, ahogy vagyok és olyan leszek, mint a gyermek. Ebben a szent függésben élve az életünket válik Isten igazi éltető forrássá bennünk – fejtette ki Marton Zsolt lelkigyakorlata második részében.

Az elmélkedés befejező gondolatköre az ünneplésről szólt. Püspök atya feltette azt a kérdést: Tudunk-e igazán ünnepelni, vagy meg kell azt tanulnunk? Ha gyermekkorunkban nem tanultuk meg az igazi örömteli ünneplést, felnőttként szükséges megtanulnunk. Tudatosítanunk kell magunkban az ünnepre való készülődést, amelynek során lelkileg felkészülünk arra, hogy mit/kit ünnepelünk, ne az anyagi szempontok legyenek az elsődlegesek. Tanuljuk meg a türelemmel való várakozást, a mai világban talán, ez a legnehezebb, mindent olyan gyorsan szeretne az ember. Végezetül fontos, hogy szeretetteljes közegben, közösségben ünnepeljünk.

Az előadást követően a jelen lévők a váci Karolina kápolnában szentmisén vettek részt. A napi evangélium kapcsán - amely az öt okos és az öt balga szűzről szóló példabeszéd volt – a váci megyéspüspök kifejtette: a Bibliában a menyegző az Istennel való boldog közösség, az örök élet, az olaj pedig az Istennel való bensőséges kapcsolatunk, imaéletünk, és ebből fakadó evangéliumi életünk, a szeretetből ihletett cselekedeteink szimbóluma, amit nem lehet kölcsönadni. „Lelki, szellemi kincseket kell gyűjtenünk, az adventi olajgyűjtés tevékeny, töltsük fel mécsesünket” – mondta a szónok, aki a homíliájában Szent Lúcia hősies, radikális istenszeretetéről is megemlékezett. Marton Zsolt a szentmisét munkatársai mellett, édesanyjáért ajánlotta fel, aki a vértanú szent nevét viseli.

Szöveg és képek: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye