A védekezésben a helyieken kívül az ország minden részéből, sőt a Kárpát-medence minden országából a helyszínre érkezett önkéntesek ezrei segítettek. Volt, aki saját elhatározásból és egyedül, de igen sokan szervezetten, együtt ajánlották föl segítségüket. Egyházmegyénk plébániái is megmozdultak: a levelezőlistákon és személyesen összetoborzott hívők egy, az interneten keringő térkép segítségével jutottak el oda, ahol a leginkább szükség lehetett rájuk.

A váci egyházmegye egyik leginkább veszélyeztetett területe Nagymarosnál volt, ahol az egész település hosszában védekezniük kellett a helyieknek, és a tetőzés előtt odaküldött katasztrófavédőknek. Gáspár István plébános (a képen szemben) – amellett, hogy e-mailen is jelezte a szükséghelyzetet – az elsők között ment ki a gátra, ahonnét szinte csak misézni járt haza az ár levonultáig. Az atya korábbi állomáshelyein élő hívek is megmozdultak a híreket hallván, és napokig együtt rakták a homokzsákokat, erősítették a helyben készült mobilgátat a plébánossal, a helybéliekkel, meg a Tisza partjáról, Kárpátaljáról vagy éppen Székelyföldről jött segítőkkel.

A Váci Egyházmegyei Karitász munkatársai és önkéntesei már az árhullám hazánkba érkezésének pillanatától, június 4-től tették a dolgukat. Tudósítónk is végigjárta a segélyszervezet kocsijával az árvízi helyszínek egy részét, ahová a karitászosok folyamatosan hordták ki a friss vizet, kávét, teát, zsíroskenyeret; miközben a Hattyú utcai „bázison” munkatársaik ebédet főztek, hogy a rendőröknek, tűzoltóknak, katasztrófavédőknek és önkénteseknek meleg ételük is legyen a gáton.

Gyurcsán Csabánét, a Karitász vezetőjét kedd este értük el telefonon. Elmondta: a Karitásznak körülbelül húsz saját embere vett részt a mentésben résztvevők ellátásában; emellett folyamatosan szervezték és irányították a náluk jelentkezett önkénteseket. Az egyházmegye és a Caritas Hungarica forrásai mellett rengeteg magánember és szervezet támogatta az egyházmegyei segélyszervezetet – mint Gyurcsánné fogalmazott: senkit nem lehet közülük „kiemelni”, hiszen mindegyik megtette, ami az erejétől tellett. Egy önkormányzat hétezer darab tojást tudott adni, más három láda süteményt, megint más csak egynapi munkát, de ezek egyformán értékesek – tette hozzá. Szép példaként egyet említett meg konkrétan: a váci evangélikus gyülekezetet kérték, gyűjtsenek takarókat. Ezek egy nap múlva meg is érkeztek, hatvanezer forint adománnyal együtt, amelyet az evangélikus hívek kérés nélkül is hozzátettek adományukhoz – mondta el Gyurcsán Csabáné, a Váci Egyházmegyei Karitász vezetője.

A püspökség – amellett, hogy anyagi erővel támogatta a mentést, és munkatársai rendszeresen részt vettek a munkában – folyamatosan tartotta a kapcsolatot a védekezésben résztvevő illetékesekkel. A Váci Napló pillanatfelvételén dr. Beer Miklós megyéspüspök Latorovszky Gábor rendőrkapitánnyal látható a gát közelében. A püspök elmondta: éppen itt történt meg az az egyeztetés, amelynek révén a Püspökség a mentés idejére átadta a Galamb utcai oktatási központot a pihenő rendőrök elszállásolására.

A megyéspüspök atya az ár levonulta után hosszan méltatta az emberi összefogás szép példáját, külön kiemelve, hogy az egymástól több száz kilométerre élő emberek, rendőrök, katonák, szakemberek, civilek milyen egyetértően, nyugodtan sőt jókedvvel segítették egymást. – Milyen jó lenne, ha az egyszerű, dolgos hétköznapokban is vissza tudnánk emlékezni erre a békességre és egyetértésre! – tette hozzá összegző szavaihoz dr. Beer Miklós.

Magyar Bertalan

Fotó: a szerző, Bíró Zoltán, Gyurcsán Csabáné, Váci Napló