Kantár Norbert: Budapes­ten, 1984-ben született, nem hívő családban. Ti­zen­három éve­sen Ceg­lédre költözött családjával, ahol Ki­szel Mihály és Szeleczki Imre atya révén került közel a hithez. A kazincbarcikai Don Bosco Középiskolában szerzett kereskedelmi képesítést. 2005-ben jelentkezett a papságra dr. Beer Miklós megyéspüspöknél. Teológiai tanulmányait Vácott, Egerben és Szegeden végezte. 2012-ben szentelte diakónussá; idén pedig áldozópappá a főpásztor.

Halász Péter: Szolnokon született 1986-ban.  Ide­gen­ve­zető­nek tanult, de csak­ha­mar meghallotta Isten hí­vását. 2007-­ben Vácott kezdte tanulmányait, majd a Központi Szeminárium­ban folytatta, s végül Rómá­ban, a Pontificum Collegium Germa­ni­­­cum et Hungaricum­ban fe­jezte be. Papi jelmondatául a Lukács 18,41-et választotta: „Uram, add, hogy lássak!” Amikor terveiről kérdeztük, így felelt: „Ott szeretnék megfelelni, ahová állítanak; akár kedvemre való a feladat, akár nem.” Elmondta még, hogy eredeti szakmájában is megtapasztalta: „jó a szervezésben”. De szívesen foglalkozna gyerekekkel, betegekkel, sérült, akár deviáns emberekkel is papi munkája részeként.


Balogh László: Balassagyar­ma­ton született 1985-ben; gyermekkorát Rimócon töltötte; egy nővére van. Tagja az Ipolymenti Nagyboldog­asszony ifjúsági közösségnek, kapcsolatban áll a Regnum Christi Mozgalommal. Kom­mu­nikáció szakra járt; gyakorlatait a Magyar Katolikus Rádiónál végezte. 2007-ben lett kispap, a propedeutikus év után az ausztriai Heiligen­kreutzban végezte tanulmányait, ahol idén államvizsgázik. Jelmonda­ta – mint elmondta, már a bérmálkozás óta – az, amit Jézus mondott Jairusnak: „Ne félj, csak higgy!” Papként szívesen foglalkozna majd az ifjúsággal; újságíró végzettségét pedig egy érett, keresztény, lendületes ifjúsági lapban kamatoztatná.

Lovassy Attila: Tatán született 1978-ban, gyermekkorát Tatabá­nyán töltötte. Teológus­nak tanult a Páz­mány Péter Katolikus Egye­­te­men, a licenciátust Mag­na cum laude minősítéssel tet­te le. Ezután maga is tanított; előbb a Pécsi Hittudományi Főiskola oktatója, majd 2008 elejéig az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanársegédje volt. 2011-ben jelentkezett a Váci egyházmegye kispapjának. Diakónussá szenteléséig a Központi Szemináriumban írta doktori értekezését, amelyet a következő évben, Rómában szeretne befejezni. Kérdésünk­re Lovas­sy Attila elmondta: szerinte a pap dolga alapvetően a pasztorálás. A tudományt ak­kor használjuk jól, ha eszköznek tekintjük, annak szolgálatában, hogy a segítségével Istenhez vezessük az embere­ket.

Maczák Tamás: Budapesten született 1988-ban, dunakeszi értelmiségi család harmadik, legkisebb fiúgyermekeként. Édesapja az egyházmegye akolitusa; szülei révén Tamás több lelkiségi mozgalommal megismerkedett, így a Szentjánosbo­ga­rak­­kal, a Cursillóval és a Házas Hétvégével. A váci piaristáknál végezte a középiskolát, 2007-ben kezdte papi ta­nul­mányait Vácott, majd a központi szemináriumban. A teológiából fél évet Leuwenben végzett el; mint elmondta, azért, hogy „élesben” is legyen alkalma megtapasztalni képességeit, elszántságát, a kísértések elleni küzdelmet. Miután maga és mások szerint is „jól vette” ezt a próbát, idén befejezte tanulmányait, és a főpásztor diakónussá szentelte őt. Jelmondatul Szent Pál szavait választotta a Galatáknak írt levélből: „Krisztus szeretett engem és feláldozta magát értem”.

Kovács György: Balassagyar­ma­ton született 1985-ben; műszaki végzettségű szülők harmadik gyermeke­ként. Gyer­mek­­korát Bor­sos­­be­rényben töltötte; középiskoláit a szülővárosában végezte, majd a kántorképző, amelynek elvégzése után több évig aktív kántor volt. Építészmérnöknek jelentkezett, de aztán 2006-ban kérte felvételét a Váci egyházmegye kispapjai közé. A Római Pontificum Collegium Germa­nicum et Hungaricum­ban végzett, 2014 őszén kezdi a licenciátust, egyházművészet témában. Amikor terveiről kérdeztük, először egy szóval válaszolt: „Szolgál­ni”. Nagy vágya, hogy a hívekkel megismertesse és megszerettesse a zsolozsmát. Számít arra is, hogy egyház­mű­vé­szeti képzettségét is ka­ma­toztathatja majd az Egyház szolgálatában. Mindezt úgy, ahogy Jézus i­mád­kozott a Get­sze­máni kertben: „Ne úgy legyen amint én akarom, hanem úgy, amint te.”