A papság szentségének ünnepnapján a főpásztor elsősorban paptestvéreit köszöntötte és értük ajánlotta fel a szentmisét, arra kérte őket, hogy lélekben és valóságban is erősítsék meg papi fogadalmukat. A világi hívőket, akik Krisztus titokzatos testének részesei arra hívta, hogy imádkozzanak ebben a nehéz időben a papságért. Szavaival az egységet hangsúlyozta, amely összeköti a székesegyházban jelenlévőket az élő közvetítés követőivel és lélekben az egész egyházmegye híveivel.

Homíliájában Marton Zsolt az olvasmányban Izajás prófétánál található „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem…” (Izajás könyve 61,1) kijelentés kapcsán a fölkentségről elmélkedett. Arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy mikor elhangzik ez a mondat Izajástól a választott nép éppen a babiloni fogságból hazatérve új lendülettel kezdi építeni régi-új hazáját, de megtörik a lendület: sokan elszegényednek, reményvesztettek és várják azt a személyt, aki fölemeli őket, reményt, célt ad az életüknek. A prófétának az a hivatása, hogy Isten üzenetét közvetítse. Izajás próféta fölkentnek nevezi magát, az Úrnak szent feladatra fölavatott, ennek jeléül olajjal megkent küldöttének, de az Örökkévaló ígérete alapján egy olyan fölkentnek kell érkeznie, aki nemcsak a zsidóságot szabadítja meg minden bajától, hanem az egész emberiséget. Az igaz Fölkent, a Messiás, Jézus Krisztussal érkezik el, ahogy az Evangéliumban is elhangzott: Jézus a názáreti zsinagógában önmagára vonatkoztatja Izajás szavait:„Az Úr lelke van rajtam, mert az Úr fölkent engem…” (Lk 4,18). Jézus, az Atya Fölkentje, benne a prófétaság beteljesedik, az Ő szolgálatában teljességre jut a papság is. Krisztus, mint Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember, az Atyától kapott Fölkentségében egyszerre Pap, Próféta és Király.

Krisztus az Ő hármas küldetésében részesíti a tízenként apostolt – élükön Péterrel -, és az ő utódaikat, a püspököket. A II. Vatikáni Zsinat dokumentuma, a Lumen Gentium kezdetű konstitúció kimondja, hogy a püspökök (episzkoposzok) az apostoli szolgálat teljességének örökösei. Az áldozópapok (presbiterek), mint a püspökök segítői és munkatársai a saját szentelési fokozatuknak megfelelően részesednek a püspökök hármas apostoli (tanítói/igehirdetői; papi/megszentelői, pásztori/kormányzói) hivatalában a szolgálatuk ellátásához szükséges szent hatalomban és a Szentlélek kegyelmi adományaiban. Az egyházi rend szentségének harmadik fokán a szerpapok (diakónusok) állnak, akik nem a papságra, hanem szolgálatra kapják a fölszentelést – mondta a főpásztor. Majd külön szólt az egyházmegye papságához.

A megyéspüspök arra kérte paptestvéreit elmélkedjék át, mire mondják ki a fogadalom megújításukkor az „Akarjuk!” szót. Arra kérte őket határozzák el magukban a Krisztussal való még bensőségesebb kapcsolatot, meghitt imaélet által és Jézus hűséges szolgáiként mutassák be az eucharisztikus áldozatot, Krisztus személyében cselekedve. „Kedves Paptestvérek! A mai evangéliumban Krisztus, mint fölkent Pap, Tanító és gyógyító Pásztor jelenik meg. Most, ezekben az időkben különösen fontos megerősíteni hűségünket abban a hitben, hogy Jézus, a mi örök Főpapunk számít ránk: legyünk az Ő személyét képviselő papjai, igehirdetői és az Ő népét szerető, gyógyító, fölemelő pásztorai!” – szavakkal buzdította a lelkipásztorokat a főpásztor.

A szentbeszédet után a fogadalom megújításra került sor. Ezt követően az egyházmegye 75, 60, 50, 40, 25 éve szolgálatot teljesítő papjait köszöntötte. Megemlékezett még dr. Beer Miklós kiérdemesült megyéspüspök 20 éves püspöki szolgálatáról is.

Majd a mise második részében az előírt sorrendnek megfelelően Marton Zsolt megszentelte az olajokat: a betegek, a katekumenek és a bérmálandók olaját.

A szentmise záró áldása előtt a főpásztor köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik ténylegesen valamint a közvetítés segítségével részt vettek a szentmisén.

Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye