Platthy Iván a múlt század utolsó évtizedében minisztériumi főosztályvezetőként, majd államtitkárként kiemelkedő szerepet játszott az új egyházi törvények megalkotásában, az Apostoli Szentszék és a magyar állam között 1997-ben létrejött szerződés megkötésében. Kiss-Rigó László püspök felkérésére Párbeszéd az emberért címmel megírta emlékeit az egyházakról és a társadalomról.

A megjelenteket Prehodáné Nagy Éva, a gimnázium igazgatónője köszöntötte.

Vörös Károly bevezetőjében kifejtette: Platthy Iván több évtizedes pályafutásának legmarkánsabb jellemzője a párbeszédre való törekvés; összehozni az embereket közös, jó célok érdekében, az államot az egyházakkal, mindenkit, aki valami jót tud cselekedni a társadalomért. A nyugalmazott címzetes államtitkár a kilencvenes években rendkívül fontos szerepet játszott a vallásszabadságot lehetővé tevő törvények megalkotásában, másrészt a szektorsemleges finanszírozás kérdésének rendezésében is, ami a mai napig nagyon jelentős az egyházak számára. Kiemelkedő szerepe volt az Apostoli Szentszék és a magyar állam között 1997-ben létrejött szerződés előkészítésében is. Nyugalmazott államtitkárként is lényeges koordinátori szerepet játszik, több mint száz televíziós interjút készített egyházpolitikai kérdésekről ismert közéleti személyekkel.

Vörös Károly fölvetette: Hogyan lehet megteremteni az egyházak önálló gazdálkodásának jogi és pénzügyi feltételeit?

Marton Zsolt váci püspök szerint ez összetett kérdés. Fokozatos, tudatos, szeretetteljes pedagógiával lehet majd kimunkálni nálunk, a Katolikus Egyházban, illetve a többi történelmi egyházban, hogy mint Krisztus-hívők felelősek vagyunk az egyházunkért, nemcsak szimbolikus összeggel, hanem komolyabban is járuljunk ehhez hozzá, de ezt nem lehet rendelettel máról holnapra megváltoztatni, hanem a fejekben és a szívekben kell, hogy szemléletváltás történjen. A Katolikus Egyház két lábon, a perselypénzen és az egyházi hozzájáruláson áll, de önhordozóvá kellene hogy váljon. Köszönjük, ha pályázati pénzt vagy állami támogatást kapunk, jó szándékkal, de az önhordozásnak van egy rituális és egy anyagi felelőssége is – mondta a főpásztor. Hozzátette: a kettő összefügg egymással, és ezt kialakítani tudatos pedagógiai munka.

Marton Zsolt püspök felidézte: amikor Gödön volt plébános, beszélt híveinek az Egyház gazdálkodásáról, tudatos felvilágosítás indult. Az egyik ifjúsági hittanos havi ezer forintot utalt át az egyházmegye bankszámlájára. Ebbe az irányba kellene menni.

Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök megerősítette, amit utódja mondott. Emlékeztetett: ezzel mindig kínlódtak, hogy a templomba járó hívők sajátjuknak érezzék az Egyház létét és szolgálatát. „Nekem ez mindig a rögeszmém volt, miként lehetne az egyházi adót, az önkéntes hozzájárulást kicsit megerősíteni, hogy ne szoruljunk rá arra, hogy üzleteljünk a lelki szolgálatainkkal” – mondta a főpásztor. Mindig bántotta őket, mennyibe kerül egy mise vagy egy temetés. Rossz hangzása van ennek. Ha a Katolikus Egyháznak olyan öntudatos hívei lennének, mint a kisegyházaknak, hogy ha nem is tíz százalékot, de rendszeres, komoly összeget adnának, akkor nem szorulnának rá, hogy kis pótbevételekből fizessék ki a villany- meg a gázszámlát.

Beer Miklós arra is kitért, hogy a társadalmi közgondolkodásban benne él: miért támogatja az állam az egyházakat? Ezt a kérdést nem lehet kikerülni, hogy az anyagi támogatás az állam jóindulatától függ-e, vagy van ennek valami alapja. A II. világháború óta még egyetlen kormány sem vállalkozott arra, hogy az egykor elvett egyházi javak kérdését teljeskörűen rendezte volna, igyekeztek ettől távol maradni. 1945 előtt az egyházak a saját birtokaikból, bevételeikből tudták biztosítani intézményeik fenntartását. Rossz mellékíze van annak a véleménynek, hogy az állam kényezteti az egyházakat, holott az egykor elvett egyházi birtokok javait az állam gondozza, azok jövedelme az államnál van, és csak egy részük csordul vissza. Jó lenne ezt a kérdést tisztába tenni – mondta a nyugalmazott váci püspök.

A Veresegyházat ötvenöt éve első emberként szolgáló, háromezres kis faluból húszezres várossá fejlesztő Pásztor Béla messzemenően egyetért azzal, hogy az egyházak a tagjaiktól hozzájárulást kérnek, mert minden fizikai létezés alapja anyagi, így az egyes emberek és az egyházak létezése is. A polgármester azzal is egyetért, hogy ezt az összeget saját erejéből teremtse meg az Egyház, de az állam pénzügyi támogatása is fontos. A társadalom lelki, fizikai egyensúlya biztosítja a létezését. Ha lelkileg felbomlik egy társadalom, annak anyagi hatásai is vannak, és akkor irányíthatatlanná válik. Az Egyháznak abban van szerepe, hogy közösséget épít, az isteni szellemet közvetíti az emberek felé, lelki táplálékot ad a mindennapokhoz, ahhoz is, hogyan viselkedünk az utcán. Ha ezeket a szerepeket nézzük, akkor az egyházak a társadalom igen magas szintű szereplői. 

Platthy Iván felidézte, hogy 1989 és 1998 között, a Németh-, az Antall-, a Boross- és a Horn-kormány időszakában az egyházakkal közösen kialakították az állam és az egyházak kapcsolatának jogi és gyakorlati alapjait. Ezzel mellérendelő viszony jött létre köztük, aminek lényege a közösségért való szolgálat, ami soha nem szólhat a hatalomról. Platthy Iván szavai szerint ezt a muníciót kapta szüleitől, nagyszüleitől.

Beer Miklós nyugalmazott püspökhöz kapcsolódva a volt államtitkár emlékeztetett: hetvenöt évvel ezelőtt az egyházak vagyonát elkobozták. A rendszerváltozás kezdetén összeült kerekasztal kimondta: a nagybirtokok reprivatizációjára nem kerülhet sor, így az egyházi vagyonéra sem. Hiába mondtuk, hogy az egyházi vagyon adományokból jött létre, nem a családok házasságából, nem nagybirtok ez. Ezt egyetlen politikai erő sem merte felvállalni, azóta sem.

Már minden volt szocialista ország rendezte ezt a kérdést, legutóbb a csehek – idézte fel az akkori időket Platthy Iván, aki többször írt arról, hogyan lehetne rendezni ezt a kérdést. Ha a politika napirendre tűzné az elkobzott vagyon jogi rendezését – nem visszaadását! –, akkor abból az Egyház megtudná, hogy az ősök mennyit hoztak össze, mennyi lehetne az öröksége. Nem kéri még ezt sem vissza, de annak valamekkora kamatát örökös járadékként tudja felhasználni feladatainak ellátásához. A Katolikus Egyház 1200 ingatlanjáról mondott le a rendszerváltozás idején, akkor ennek összértéke ötvenvalahány milliárd forint volt. Ennek ma ötszázalékos kamata örökös járadékként szabadon felhasználható, ehhez kellene hozzátenni annak a vagyonnak a valamekkora százalékát, és akkor nem kellene a költségvetésben keresgélni az egyházi támogatás rovatot.

Az egyházak gazdálkodása önálló megteremtésének ez az alapja. Egyetlen országgyűlési határozattal el lehetne ezt indítani, minden egyház felkészült rá. Az egyházak mai köz- és hitéleti feladataihoz kell igazítani a százalékok kamatát. Ez az egyetlenegy út, különben mindig kiszolgáltatottak a mindenkori hatalom kegyének. Az egyházak nem erre hivatottak, hanem arra, hogy szolgálják az embereket.

Zárszóként Beer Miklós püspök felhívta a figyelmet: fontosak az anyagiak, az infrastruktúra is, de soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy hitünk szerint az Úristen segít minket. Jézus mondta: „Bízzatok, legyőztem a világot!” A mi felelősségünk, hogy valóban a hitünk szerint éljünk. Ha erősek vagyunk a hitben, az a jövő nemzedékének nevelésében is megmutatkozik.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír