Tímár Ágnes nővér hosszú élete és személyiségének minden ajándéka Krisztus keresztjének fényén és árnyékán keresztül bontakozott ki. Zarándokútja lépésről lépésre, keresztről keresztre vitt, melyen átragyogott a feltámadás fénye önmaga és mindazok számára, akikkel találkozott.

* * *

Tímár Ágnes 1928. január 20-án született Budapesten. 1945-ben megismerkedett az Actio Catholica akkori kulturális titkárával, Lénárd Ödön piarista szerzetessel. Beszélgetésük végén ezt a mondatot kapta atyától: „A Jóisten most melléd állított, és egy életre, egy örökkévalóságra elvállaltalak.”

Érettségi után, 1946-ban beiratkozott a József Nádor Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Ezzel párhuzamosan aktívan részt vett az Actio Catholica munkájában. 1948-ban, amikor Lénárd Ödön atyát letartóztatták, más fiatalokkal együtt vidékre került. Zirc mellett, a ciszterci nővérek Bakonyboldogasszony monostorában kapott menedéket. Az itt töltött hónapok alatt kereste az utat, hogyan tudná segíteni „a szegény halálraítélt magyar kereszténységet.” Megérlelődött benne szerzetesi hivatása, és 1948 őszén kérte felvételét a Regina Mundi ciszterci közösségbe.

A szerzetesrendek szétszóratása előtt, 1950. január 9-én tett egyszerű fogadalmat Somogyboldogasszony monostorában, melyet 1949-ben alapított a Regina Mundi közössége. Amikor a nővéreknek el kellett hagyniuk monostoraikat, egy ideig a borzavári plébánián szolgált, majd Budapestre került. 1951-ben az IPARTERV-nél helyezkedett el. 1951 őszén elöljárói kihívták Érdligetre, ahol a titokban működő Regina Mundi szerzetesközösségben 1953. január 9-én letette az ünnepélyes örökfogadalmat. Pár hónappal később Tímár Ágnes és a ciszterci nővérek kapcsolata fájdalmasan megszakadt.

Ágnes nővér Budapestre költözött, építési ellenőrként dolgozott a Diósdi Csapágygyárban. Az akkor szabadult Lénárd Ödön atyával együtt felkarolta azokat a fiatalokat, akik a zűrzavaros idők ellenére azzal a vággyal éltek és keresték fel őket, hogy egészen Istennek adják az életüket.

1955. szeptember 8-án Budapesten, egy albérleti lakásban négy fiatal lánnyal megszületett – a ma Kismaroson élő – Boldogasszony Háza szerzetesközösség.

1961. február 6-án három társával együtt letartóztatták Ágnes nővért. A Fővárosi Bíróság a közösen élt szerzeteséletet az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésnek minősítette, és hét hónap vizsgálati fogság után négy és fél év börtönbüntetésre ítélte Tímár Ágnest. 1963 márciusában közkegyelemmel szabadult a kalocsai börtönből. 1966. április 19-én azonban ismét letartóztatták. Az államrend megdöntésére irányuló összeesküvés címén, visszaesőként három és fél év szabadságvesztésre ítélték, hozzátéve az amnesztiával elengedett büntetés idejét is. 1968. november 29-én szabadult, néhány hónap elengedésével.

Ezután Szegeden elvégezte a teológiát. Doktori értekezését a párizsi Institut Catholique patrisztikai tanszékén nyújtotta be, ahol azt a ’80-as évek elején elfogadták, megvédésére azonban csak 1989-ben utazhatott ki.

A ’70-es évek elején a közösség Kismaroson vásárolt egy kis telket. Építkezni kezdtek. Itt, a hegylejtői házban „Ági néni” – ahogyan sokan ismerték – és Lénárd Ödön atya széles látókörű, kristálytiszta, Isten mellett elkötelezett szellemisége olyan lelki műhelyt hozott létre, amely útmutató fárosz lett az egyre több nővért számláló közösségnek és mindazoknak, akik itt kerestek eligazítást keresztény életük kérdéseiben. Tímár Ágnes teológusokkal, valamint külföldi bencés, ciszterci, trappista és más szerzetesközösségekkel szőtt barátságai, intenzív kapcsolatai révén a kismarosi közösséget a világegyház vérkeringésébe kapcsolta be. Fáradhatatlanul készültek az idegen nyelven megjelent művek fordításai, amelyek szamizdat formájában forogtak közkézen.

A politikai enyhülés idején a szerzetesközösség létének hivatalos elismerése és egyházjogi rendezése is megtörtént. Tíz évig tartó építkezés után, 1999. április 17-én templomszentelést ünnepelhettek a kismarosi nővérek.

2003 januárjában, amikor betöltötte 75. életévét, Ágnes nővér lemondott apátnői szolgálatáról. 2006 májusától saját döntése szerint a monostoron kívül élt, Vácon. Amíg ereje és képességei engedték, Lénárd Ödön atya történelmi kutatásainak feldolgozásával és az általa létrehozott „Jelenkori Keresztény Archívum” támogatásával foglalkozott. 2018 áprilisában Verőcére, a Migazzi Kristóf Idősek Otthonába került, ahol 2020. augusztus 31-én szívének könyörgése meghallgatásra talált: „Jó Uram, ne haragudj, de sokféle kereszted elfárasztott. Már nem tudok ajánlkozni.”

A teljes nekrológ Ágnes nővér Hivatás és küldetés című könyvéből vett idézetekkel a kismarosi ciszterci monostor honlapján olvasható.

Forrás és fotó: Ciszterci Nővérek, Kismaros