„Nincs annyi lelkipásztor, mint amennyi templom, nincs annyi pap, amennyi akár csak 3-4 évtizeddel ezelőtt volt, ezért az embereknek maguknak is áldozatot kell hozni. Nincs, nem lesz minden falunak papja, és ha valaki szentmisére akar menni, annak lehet, hogy autóba kell ülnie és átmennie a szomszéd faluba. Ez áldozatvállalást jelent, de ne csak a megszokás vigyen el a templomba. Ott fog élni az egyház, ahol lesznek áldozatot hozni képes emberek. Az egyháznak nem feladata vallási szolgáltatásokat nyújtani. Az egyház küldetése az örömhír hirdetése” – nyilatkozta Marton Zsolt megyéspüspök, aki hozzátette, arra kell törekedni, hogy a papnak leginkább a lelkiségi feladatokra kelljen figyelnie, és olyan munkatársai legyenek, akik komolyabb felelősséget vállalnak a közösségek építésében.

 Kik azok az akolitusok?

Az akolitus, akárcsak a lektor, egy szolgálati fokozat a katolikus egyházban. A lektor és akolitusképzés egy kétéves folyamat, amelyben az első év végén lektorrá, a második év végén akolitussá avatják a jelöltet. Az akolitus képzés célja, hogy segítsen fölfedezni a keresztény férfiaknak, hol a helyük, mi a feladatuk saját közösségükben. Ha ezt megteszik, sok feladatot átvehetnek a plébánosuktól: imacsoportokat, családcsoportokat vezethetnek, betegeket látogathatnak, első péntekenként elvihetik a betegekhez az Eukarisztiát. De a liturgiában is szerephez jutnak: felolvasnak a szentmisén, segítenek az áldoztatásban, akár a temetés végzésére is kaphatnak engedélyt.

A Váci Egyházmegyében 2005-ben kezdődött az akolitus képzés, amely az elmúlt 15 esztendő során nagy fává terebélyesedett, és behálózza az egész egyházmegyét: az idei avatáskor (2020.09.26.) 26 akolitus valamint 14 lektort avatott fel Marton Zsolt váci megyéspüspök, amivel közel 430-ra nőtt az egyházmegyében szolgálatot teljesítő akolitusok száma.

Szent II. János-Pál pápa: Christifideles laici (Világi Krisztushívők) kezdetű apostoli buzdításában  beszél részletesebben az akolitus  szolgálatról. „Isten hívja meg őket, hogy saját hivataluk gyakorlásával az evangélium szellemében élve kovászként belülről járuljanak hozzá a világ megszenteléséhez, és életük tanúságával – hitük, reményük és szeretetük ragyogásával – mutassák meg másoknak Krisztust.”

Az akolitus tehát az a világi férfi, aki arra vállalkozik, hogy adottságai mentén részt vállal az apostoli munkában. Anélkül, hogy saját szakmai munkája hátrányt szenvedne, bemutatja azt a földi léten túlmutató távlatot, amelyet a világ gyakran nem is ismer. A II. Vatikáni Zsinat óta helyeződik különleges hangsúly a világiak fokozott egyházi szerepvállalására: „Az Egyház közösségein belül annyira szükséges a munkájuk, hogy nélküle a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes a lelkipásztorok apostolkodása.”

Ferenc pápa E.G. (Evangelii gaudium) apostoli buzdításában pedig ezt írja: „A világiak alkotják Isten népének mérhetetlen többségét. Az ő szolgálatukban áll egy kisebbség: a felszentelt szolgák. A világi identitás és küldetés tudata megnőtt az egyházban. Sok, bár nem elegendő világi hívőnk van, akiben mély közösségi érzés és nagy hűség él a szeretet, a katekézis, a hit ünneplése feladatai iránt. A világiak képzése, és különféle szakmai és értelmiségi csoportok evangelizálása komoly lelkipásztori kihívást jelent.”

Fotó: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye