2020. augusztus 20-án templomünnep és aranymise volt a karancssági Szent István templomban.  A templom harangja hívó szavára gyülekeztek a helyi és a környező település hívei. Dénes Katalin írásából idézzük fel, amely Gruber Géza atya aranymiséje alkalmából született. 

Nem titkolom, hogy meghatottan vártuk a pillanatot, hogy ismét láthassuk és hallhassuk Géza atyát, aki több mint harminc éven át szolgálta egyházközségeinkben az Istent és bennünket, a rábízottakat. Örömmel tért haza közénk, hiszen már hetek óta várta azt a pillanatot, amikor oltárcsókkal illethette a Szent István ereklyével is díszített áldozati asztalt. Megilletődve, érzelmekben gazdagon kezdődött a szentmise. Jó volt egykori, szeretett lelkipásztorunk mosolyát látni, amint széthordozta tekintetét régi övéin.

Körünkben ünnepelt Holeczné Nagy Mária, a Migazzi Otthon igazgatónője, Bablena Anna és Virsinger Mihály szendehelyi világi elnök is.

A szentmise elején Kapás Attila plébános köszöntötte paptestvérét, felidézve, hogy három évtizeden át hányszor tévedt a lelkipásztori tekintet a főoltárképre – amelyen Szent István felajánlja a koronát a Boldogságos Szűz Máriának – és mennyi ima szállt fel Géza atya papi szívéből a rábízottakért esedezve.  Majd átnyújtotta az egyházközségek közös ajándékát, a kincses ládikába zárt adományokat.  Sík Sándor, Ketten a Mesterrel című költeményét Kiss Dorottya olvasta fel.

Ezt követően Oláh Nándorné, Karancsság polgármestere szólt meghitt szavakkal Géza atyához: „1973. december 22-én egy fiatal pap szállt le a Budapest felől érkező autóbuszról. Bőröndöt tartott a kezében, tekintetét a templomra szegezte. Hamarosan meg is találta a plébánia épületét, ahová még aznap délután megérkezett az iskolatárs, a jó barát, Deák Mihály atya, aki örömmel közölte a karancsságiakkal: no, asszonyok, a kis Jézus meghozta az új papjukat. Igen, Ön így állt Isten és ember szolgálatába Karancsságon. Több mint három évtized múlva kis falunkban, 2004. augusztus 1. napján megszólalt a Szent István templom harangja, amikor Ön elhagyta a karancssági plébániát. Az elmúlt évek bebizonyították: az Úrnak szüksége van az ő papjára, aki ünnepet ül most közöttünk és velünk. Isten kegyelme vezesse az úton élete minden napján!  Nagy örömünkre szolgál, hogy láthatjuk Önt és megosztja velünk papi élete legszebb ünnepét. Isten hozta kedves Géza atya!”

A „Karancsságért” kitüntető címet és a bronzoklevelet, Karancsság Község Önkormányzata Képviselő-testületének ajándékával együtt a polgármester asszony adta át az aranymisés atyának.

A köszöntések sorában az egyházközségek képviselői következtek, akik szeretettel és tisztelettel szóltak az ünnepelthez, az ajándékok átadása során. Karancsság korábbi polgármestere, id. Gréczi-Zsoldos Miklós, akivel Géza atya három évtized alatt jóban és rosszban, megértésben, megbecsülésben, szeretetben szolgálta a község lakosságát emelkedett szólásra: „Megelevenednek az együtt töltött évek és semmit nem homályosult az emlékek sora. Voltak eseménydús, embert próbáló évek, feledhetetlen események községünk életében. Köszönöm Esperes Úrnak, hogy minden év újultával megáldotta a képviselő-testületet és az én munkámat, erőt adva ezzel az egyre nehezebb feladataink ellátásához, hogy időt, fáradságot nem kímélve részt vett a testület munkájában. Nagyon sok építő javaslatot kaptunk a község fejlesztéséhez. Tisztelt Esperes Uram! Szerető Istened adjon még számos szép évet, gazdag életutad után nyugodt pihenést, hozzá jó egészséget, áldjon, meg Téged a Jó Isten.” - szavakkal fejezte be köszöntését.

Az emlékezések meghitté tették az ünnepet. Hálatelt szívvel vettünk részt az ige és az Eucharisztia liturgiájában. A szentmise végén különösen ünnepélyes percek következtek, hiszen az ünnepelt aranymisés áldásban részesítette a jelenlévőket. Az oltár mellett ékeskedő három zászló alatt pihentek a kenyeres kosarak, Szent István király ünnepén nem maradhatott el a kenyérszentelés sem. A szentmise után boldog személyes találkozások szemtanúi lehettünk, örvendező tekintetek kapaszkodtak egymásba. Nagy örömünkre szolgált, hogy a nagy meleg ellenére Géza atya jól bírta a fáradalmakat, mosolyára, érdeklődő és derűs tekintetére mindig emlékezni fogunk. A templomhegyen minden jelenlévőt frissen szentelt kenyérrel és borral vendégeltek meg a karancssági egyháztanács tagjai. A meghívottak pedig egy jó hangulatú, emlékeket idéző ebéden vettek részt az I. István Általános Iskola aulájában. Az aranyszínű terítékkel díszített asztalnál jólesett a finom ebéd, a jó társaság néhány órára valóban ünnepet varázsolt a szürke hétköznapok sorába. Géza atyát mindenki felkereste, mindenki váltott vele néhány jó szót. A legszebb emléket erről a szép napról a szívünkben vittük haza és az ünnepelttel együtt – aranymisés jelmondatát idézve - elmondhattuk: „Hálát adok Urunk, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatára rendelt.” (1 Tim 1,12)

Isten áldását kérjük és kívánjuk aranymisés atyánknak, hogy még sokáig ajánlhassa fel a rábízottakat a szívébe vésett oltárkép előtt Istennek.

Fotó: Dénes László