Több mint egy éve ment nyugdíjba az idén 77 éves Beer Miklós, aki azóta létrehozta a Szent Ferenc Szegényei Alapítványt, és csatlakozott a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjához Nógrád megyében. Az alapítvány emellett fogyatékosotthont, gyermekkórházat támogat. A nyugalmazott váci püspök Nagymaroson él, rendszeresen besegít a környék plébánosainak, misézik a szomszéd falvakban, közben pedig előadásokat, lelkigyakorlatokat tart szerte az országban. Rendszeresen jelentkezik videóüzenetekkel is a youtube-on.

Új könyvében összefoglalja az Egyház jelenéről és jövőjéről alkotott gondolatait, papi pályafutása tapasztalatait. Olyan témákat is érint, mint a vírusjárvány, a halál gondolata, a jóindulat, a nő és a férfi kapcsolata, az otthon, az istenkép, életünk értelme, a csend, az égi haza.

Azért jó kereszténynek lenni, mert csupa jó hírünk van. Tudjuk, hogy hova tartunk.

Tudjuk, hogy ott várnak ránk, helyet készítenek számunkra. Ismerjük az odavezető utat, és azt is, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül, van, aki vezessen, segítsen minden gondunkban” – fogalmaz a nyugalmazott főpásztor, aki ugyanakkor hozzáteszi azt is: „nagyon örülnék, ha tükröződne, ha látszódna rajtunk, hogy mi, keresztények, az örök élet távlatából nézünk mindent, ennek tudatában élünk, gondolkodunk és cselekszünk. Jó lenne, ha a feltámadásba vetett hitünk nem csupán életünk végén kapna hangsúlyt, hanem minden napunkat úgy élnénk, mint akik egész életvitelükkel ezt a meggyőződésüket tükrözik. Ezt fejezhetnénk ki akkor, amikor törődünk a szegényekkel, amikor szerényebb az asztalunk, mértéktartóbbak vagyunk az anyagi javak birtoklásában.”

Sokszor mondom, ne csak a halál közelségében jusson eszünkbe, hogy „talán van örök élet”, egész életünknek a hitünk legyen a húzóereje.

Az, hogy az Úristen örök életet szán nekünk. A nagyböjtben nem eszünk húst, kevesebbet mulatunk, fegyelmezettebbek, szerényebbek vagyunk – de miért csak ilyenkor? Ki tiltja meg, hogy bármikor is visszafogottan, az anyagias világ vonzásától elszakadva, szabadon éljünk? (…)

Mindig visszatérünk ide: ha Isten teremtette a világot, a betegségeket is ő alkotta, ezt a láthatatlan ellenséget, a vírust is. Voltak, akik úgy kommentálták a járványt, hogy Isten megelégelte az emberiség életmódját, bűneit, a vírus az ő büntetése. Csakhogy a keresztény gondolkodás nem tud azonosulni ezzel a felfogással, amire azt szoktuk mondani, ószövetségi logika. Isten az Ószövetségben büntetett, a fáraót a tíz csapással, Dávidot a pestissel. Nem véletlen, hogy még a tanítványok is ebben a hiszemben kérdezték Jézust a vak koldusról, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?

Téves istenképre vall azt gondolni, hogy Isten megsértődik, haragszik, bosszút áll. Ezt az emberek szokták csinálni. Az viszont nagyon is igaz, amit a zsolozsmában olvashatunk: Isten nem hagy magából gúnyt űzni.

Sokszor utalunk a szabad akaratra is. Életünk döntéseit mi hozzuk, de a természeti jelenségek vagy éppen a betegségek révén az Úristen azzal szembesít minket, hogy a világ rendjét mégsem mi irányítjuk, hiába is élünk ennek az illúziójában. Bárcsak elgondolkodnánk ezen!”

A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban. 

Október 15-től kapható Vácon is a Lyra Könyvesházban és a Káptalan Könyveskuckóban. A Hozzád megyek dedikálással egybekötött könyvbemutatója – a tervek szerint és a járványtól függően – november 12-én lesz a Credo Házban.

MK