A főpásztor homíliájában a főünnep keleti és nyugati kialakulásáról beszélve elmondta, hogy Keleten, illetve az Ősegyházban már 380 körül megünnepelték az összes vértanút pünkösd utáni első vasárnapon. Nyugaton lassabban alakult ki az ünnep, Rómában a VI-VII század fordulójától (609) kezdtek minden szentet ünnepelni május 13-án, majd IV. Gergely pápa az ünnepet november 1-jére helyezte át. A püspök atya arra emlékeztetett, hogy Isten az abszolút szent, a szent emberek az Ő szentségét villantják fel töredékesen. Isten kiválóságát pedig az iránta való imádattal fejezzük ki, a szenteket pedig tisztelet illeti. Majd a szentek közbenjárásáról elmélkedett, azt hangsúlyozva, hogy a közbenjárásuk kérése nem Istent fordítja felénk, hanem minket fordítanak Istenhez, minket tesznek képessé Isten ajándékainak befogadására.

Marton Zsolt felteszi a jelenlévőknek azt a gondolatébresztő kérdést: mi a célja a szentek tiszteletének? Mindannyian elgondolkodunk azon, mit is jelent ez az évszázadokon átívelő hagyomány, mit hagytak ránk életpéldájukkal, küzdelmeikkel és hitükkel. Pál apostol szentnek nevezi a leveleinek címzettjeit, mert elfogadták az evangélium tanítását és Jézus megváltó szeretetét. Ezért vagyunk mi is mindannyian potenciális szentek, mert ott van a lehetőség bennünk, hogy igazi szentekké váljunk. Szentté válni pedig nem jelent mást, mint a szeretetet hősi fokon gyakorolni. Erre készülünk a szentek életpéldáján keresztül is. Majd a püspök atya nagymamája hitének, imádságos lelkületének bemutatásával hívott minket arra, hogy elhunyt szentéletű rokonaink példáját követve villantsuk fel az Isten szentségét.

A szentmisét követően a papság és a szentmisén is jelenlévő Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend tagjai levonultak az altemplomba, ahol a lovagrend váci tiszti kerületének vezető tisztje, Szalay Ákos emlékezett meg a néhai váci püspökökről, kiemelten Keszthelyi Ferenc Jeromos O. Cist. püspökről, aki közel tíz éve 2010 decemberében hunyt el. Elmondta, hogy Keszthelyi Ferenc 1994-től volt a Szent Sír lovagrend főtisztje; majd méltatta életútját, építészeti munkásságát, lelkipásztori és főpásztori szolgálatát. A megemlékezés a főpásztor imájával és áldásával zárult.

Szöveg: Jantsky Viktória

Fotó: Bölönyi Gabriella