CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
Először rendezték meg a Váci egyházmegyei katekéták nyári táborát június 28. és július 2. között Máriabesnyőn, amelyen 35 meghívott hitoktató vett részt. A tábor programjai ötvözték a közösségformálást, a szakmai tapasztalatcserét és a pihenést is. Püspök atya is ellátogatott hozzájuk és egy fórum keretében válaszolt a katekéták kérdéseire. A tábor tapasztalatairól Tornay Gábor, hitoktatási igazgatót kérdeztük.Ez volt az első ilyen típusú „tábor” az egyházmegyében. Milyen céllal szerveztétek?
Az elmúlt évben egy hittantábor meglátogatásakor merült fel, hogy óriási igény lenne egy olyan rekreációs nyári katekéta táborra, ahol az aktív pihenés és lelki feltöltődés mellett a közösségépítés és a módszertani ismeretek fejlesztése is helyet kaphat. Gyakori, hogy a munkájukat hivatásként végző katekéták altruizmusa oda vezet, hogy a szünidőben sem pihennek. Táborokkal és plébániai napközikkel telik el a nyári szünidejük. Sokak életét egészen minimális „én idő” jellemzi. Ez értelemszerűen hosszabb távon kiégéshez vezethet. Részben ebből a gyakorlatból szerettük volna őket kiszakítani, részben pedig a jövőre is szeretnénk felkészülni. Látszik ugyanis, hogy az atyák számának drámai csökkenése és a papi hivatások hiánya miatt egyre nagyobb szerepe lesz a civileknek egy-egy egyházközség életének koordinálásában. Szeretnénk megtalálni és felkészíteni azokat a hitoktatókat, akik hosszútávon animátorai lehetnek a felszentelt papot nélkülözni kényszerülő plébániáknak. Ezt a tábort tekinthetjük ezen folyamat egyik első lépéseként is.
Milyen programon vettek részt a katekéták az öt nap alatt?
Mentálhigiénés foglalkozások keretében önismereti, konfliktuskezelési, csoportdinamikai gyakorlatokon keresztül nagy- és kiscsoportokban tartottunk foglalkozásokat. A 37 fokos hőségben nem kis kihívást jelentett az a 12 kilométeres zarándoklat, amelyben az elmélkedéseken és közös imákon, csendeken és énekléseken kívül a farönk-oltár építése és az erdei szentmise is feledhetetlen élményt nyújtott. Egy játékpedagógiai műhely keretében elmélyedhettek a katekéták a Szentjánosbogár közösség pedagógiai módszertanának titkaiban, amely mára kiforrott és rendkívül eredményesen vonja be a különböző érdeklődésű fiatalokat egy-egy hitoktatási téma feldolgozásába. Imatánc és művészetszociológiai foglalkozás is színesítette programot. A résztvevők visszajelzései alapján elmondható, hogy valamennyi program elérte a célját: bevont, felkeltette az érdeklődést, új gondolatokat ébresztett, elmélyített a hitben. Az imatáncot vezető vendégelőadót, azóta már több nyári hittantáborba is meghívták a gyerekek közé. Kiemelkedett a programok sorából, hogy meglátogatta a tábort Marton Zsolt megyéspüspök atya is, aki hallgatói fórum keretében válaszolt a résztvevők kérdéseire, majd egy felemelő szentmisét mutatott be és ajánlott fel az egyházmegye katekétáiért.
Szóba került-e a tábor során az online hitoktatási időszak és ennek tanulságai?
Igen. Nem is keveset! Fejlődtek a digitális kompetenciák és talán sikerült egy kicsit közelebb kerülni a jelenkor digitális generációjának gondolkodásához. A mai gyerekek, egészen másként szocializálódnak, mint a digitális korszak előtti időkben. A „multitasking” (egy időben egyszerre több dologgal való foglalkozás) során például sokszor nem is tudjuk elképzelni, mi mindenre képesek a tanulók. Az imatánc és a művészetszociológiai elemeket használó képes foglalkozások ötvözése teljesen új távlatokat nyit meg ebben a tekintetben. Miközben hangos zene szól, a tanuló kezében tartja a lelkiismeretét szimbolizáló plüssfigurát, figyel a tánclépésekre a körtáncban, ahol a középen elhelyezett nagyméretű képek, grafikák közül kell kiválasztania, azt amelyik jelenlegi állapotában éppen megérinti. A moderátor a tánc karakteréhez igazodóan rövid mondatokat mond és kérdéseket tesz fel. Ez legalább öt dologra való odafigyelést igényel egyidőben. A résztvevők átélhették, de legalábbis ízelítőt kaphattak ennek az új világnak az életformájából, ami a gyerekek számára teljesen hétköznapinak mondható. A katekétának nem sok választási lehetősége van. Vagy fel tudunk gyorsulni arra a szintre, ahol a tanulók vannak, vagy képessé válunk arra, hogy annyira lelassítsuk őket, hogy el tudjuk érni a szívüket.
Nemrégen újragondoltátok az egyházmegyében folyó hitoktatás céljait, terveit, jövőképet fogalmaztatok meg. Mit tartalmaz ez a jövőkép és mi indokolta ezt az újragondolást?
Ha mi nem hatunk a folyamatokra, akkor akaratunk ellenére is a folyamatok hatnak ránk. Vannak tények, amelyek világosan mutatják, hogy a korábbi módszertanunk mára nem hozza azt az eredményt, amit szeretnénk. Beer Miklós püspök atyának elhíresült mondása, miszerint - „a tavalyi hitünkkel idén már nem sokra megyünk” - igaz az oktatásban is. A táborban ezért is kerestük együtt ezeket az új módszereket. A már-már közhelynek számító „élethosszig tartó tanulás” szükségessége a hitoktatásban is megkerülhetetlen. Hozzá kell tenni, hogy akármilyen felkészült lehet egy hitoktató, ha a személyes istenkapcsolata és példamutatása nincs szinkronban az általa közvetített értékekkel, akkor legjobb szándéka ellenére sem éri el, hogy a tanulók a Mennyei Atyával való kapcsolatra eljussanak és abban elmélyedjenek.
„Az Egyház, az Atya üdvözítő tervének megvalósulása a történelemben”, ahogy katekézisünk fogalmaz. A jövőképünk nem lehet más, mint erősíteni a teremtettségtudatunkat és újra és újra feltenni magunknak a kérdést: ma hogyan vettem részt a Mennyei Atya üdvözítő tervének megvalósításában? Hinnünk kell egymás életszentségében és megajándékozottságában.
Jövőképünk szerves része a főpásztorunk iránymutatásának. A hallgatói fórumon Marton Zsolt püspök atya világosan elmondta, hogy evangéliumi, elkötelezett hívőkből álló, élő, örömteli egyházmegyét szeretne. Úgy érzem, hogy ez szinkronban van a Mennyei Atya üdvözítő tervével. Valójában a tábor maga, az ott formált közösség, az animátor-szerep megerősítése, az új online vagy offline módszerek elsajátítása is mind ennek a jövőkép megvalósításában segítenek. Ezen felül nagyon fontosnak tartjuk, hogy kapcsolat-központúvá tegyük a hitoktatást. A hitoktatás ereje abban mutatkozik meg, ha a napi gyakorlatban látható, hogy Krisztushoz tartozunk. Sem a múlt hibáin való merengés, sem a távoli jövő tervezgetése nem segíti a krisztusi jelent. Ahogy Teréz Anya fogalmazott: „Azzal tegyél jót, akit a kezed elér.” A jövőképünk tehát elsősorban a velünk lévő Szentlélekre való nyitottság és a jelen krisztusi megélése. És ha ráadásként, példánk nyomán új – katekéta – hivatások is születnek, azt külön ajándékként fogjuk megélni.
A tábort szervező team tagjai voltak: Balogh László atya hitoktatási referens, Jakobszen-Tátrai Zsófia egyházmegyei HR vezető, mentálhigiénés szakember, Tornay Gábor hitoktatási igazgató, Tóth András atya egyházmegyei spirituális. Meghívott előadóként részt vettek: Tereza Worowska Szentjánosbogár Közösség alapítója és Kádár József, aki az imatánc módszerét mutatta be.
Az Együtt építjük c. történelmi játék 14 képben tekinti át az egyházmegye ezeréves történetét a szentistváni alapítástól kezdve a tatár- és törökdúláson keresztül a sokszoros újjáépítéseken át egészen az 1950-es évekig, az egyházüldözés időszakáig. Ismerős szereplők tűnnek majd fel a színen: Szent István király, Géza és László hercegek a mogyoródi csata előtt, majd később Migazzi Kristóf püspök. De megismerkedhetünk eddig inkább csak a történészek által számon tartott szereplőkkel, mint Berkes András püspöki helynök, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a török utáni váci újjáépítésben. Végül felidézzük azon vértanúk alakját, akik a Tanácsköztársaság, majd a kommunizmus egyházüldözésének áldozataivá váltak.
A képzés célja: olyan elméleti és gyakorlati tudás átadása, amellyel a résztvevők magabiztos készségeket sajátíthatnak el. Megtanulhatják többek között, hogyan építsenek támogató közösséget, miként válhat erőforrássá a közös ima, hogyan váljék vezetésük Krisztus-központúvá, miként szólítsák meg az édesanyákat, hogyan vezessék a csoportot, és hogyan kezeljék a konfliktusokat.
Egyházmegyénk ezeréves fennállásának megünneplése történelmi jelentőségű esemény. E jeles jubileum alkalmából Marton Zsolt megyéspüspök atya a szeptember 19-én bemutatott millenniumi ünnepi szentmise végén pápai áldásban részesíti a jelen lévő híveket. Az áldás áhítatos fogadásához – a szokásos feltételek teljesítése mellett – teljes búcsú kapcsolódik.
Őszentsége XIV. Leó pápa elfogadta excellenciás és főtisztelendő Bábel Balázs érsek úr lemondását a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye kormányzásáról, egyúttal utódául kinevezte excellenciás és főtisztelendő Palánki Ferencet, áthelyezve őt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből.2026. szeptember 12. szombat
Mária
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét,...
Összes program »