Charles Maung Bo bíboros többek között beszélt a Csomóoldó Boldogasszony több évszázados és Ferenc pápa által is népszerűsített tiszteletéről. Az festményen Máriának egy angyal nyújt egy gubancokkal teli kötelet, egy másik pedig fogadja annak Mária által már kisimított másik felét, és nyújtja az embereknek. A Szűzanya türelmes engedelmességgel dolgozik a csomók kifejtésén, melyek a mások vagy önmagunk okozta lelki és fizikai nehézségeket jelképezik, és azokat a megoldhatatlannak tűnő problémákat, melyeket a világ okozott önmagának. Kérte Mária segítségét, hogy meglássuk, mik azok a csomók az életünkben, melyek akadályoznak minket.

A türelem a Szentlélek ajándéka. A türelem a szeretet felé nyíló ajtó, rajta keresztül elviseljük a provokációt és a megoldatlanságot. Teréz anya mondta: „türelem nélkül kevesebbet fogunk látni, hallani, érezni”. A változás, pedig lassan történik a szegények és az elnyomottak életében. Az élet nem egy gyorsétterem – figyelmeztetett Bo bíboros. – „Az internet összeköti az okostelefonokat, de csak a türelem köti össze a szíveket.”

A mianmari bíboros leckének tartja a pandémiát, melyben az önzés életforma következményeivel szembesültünk, és annak választása elé állított minket, hogy tovább folytatjuk-e az eddigi utat, vagy új útra lépünk. Jézus az eucharisztiát már halálra ítéltként alapította és az utolsó vacsora előtt is gyakorolta papságát a gyógyítás, a vigasztalás, a megbékélés, az igazságosság kenyerének megtörésével. Majd a bíboros kifejezte vágyakozását, hogy Isten igazsága győzedelmeskedjen, háború nélkül éljünk, a gazdaság igazságosan működjön, ne legyen szegénység és éhínség – megvalósuljon mindaz, amire Isten vár.

Moysés Azevedo tanúságtételében felidézte, hogy 1980-ban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Brazíliában tartották, és Szent II. János Pál pápa ellátogatott az ő városába, Fortalezába is. A város akkori bíboros érseke, megbízta azzal, hogy a pápai szentmisén a felajánláskor a város fiataljainak nevében adjon át egy ajándékot a Szentatyának. Zavarba jött: ugyan mit adhat ajándékba a pápának egy alig húszéves fiatalember? Imádkozni kezdett és egész személyiségét megragadta Isten szeretetének ereje. Nem adhatott más ajándékot Jézus Krisztusnak, a Szentatyának és az Egyháznak, mint hogy felajánlja az életét és a fiatalságát minden olyan fiatal és minden olyan ember „bátor és találékony” evangelizációjára, akik távol állnak Krisztustól. Ebből az Eucharisztia oltára előtt tett felajánlásból született meg a Katolikus Shalom Közösség, melynek célja, hogy megmutassa az Egyház fiatal, életrevaló, tevékeny arcát. A közösség kiemelten foglalkozik a legszegényebb rétegekkel, annak szellemében, amit Ferenc pápa így fogalmazott meg: „A szegények teste nem más, mint a szenvedő Krisztus teste a világban.”

Egyik imája alkalmával kapta azt a sugallatot, hogy pizzériát kell nyitnia az evangelizáció céljára, hogy itt találkozzanak a betérő vendégek Jézussal, tanúságot tegyenek Róla egy-egy étkezés, beszélgetés végén és együtt imádkozzanak. A tanúságtevő bátorított, hogy merjünk odalépni korunk „Tamásaihoz”. Tamás apostolnak kétségei voltak Jézus feltámadásával kapcsolatban, hitetlensége azonban átalakult a tökéletes hit tanúságtételévé. Jézus arra emlékeztette őket, amit a halála előtti estén mondott: „Ez az én testem.” Amikor magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, mi is az Úr feltámadt testének tagjai leszünk azért, hogy korunk „Tamásai” a mi szavunkat hallva és a mi pillantásunkkal találkozva, az Eucharisztia által áthatott életünket látva megérinthessék az Úr megnyitott oldalát, megtapasztalhassák a találkozást a Feltámadottal, aki meghalt értünk a keresztfán.

Moysés Azevedo emlékeztetett Szűz Mária születésének napjára és megkérte a jelen lévő fiatalokat, hogy menjenek ki a színpad szélénél elhelyezett Madonna-képhez, és tegyenek tanúságot arról, hogy Jézus Krisztus szerelmes tanúi lesznek a mai világban. Kérésére Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta a felsorakozó fiatalokat.