Két elképzelés egyszer csak váratlan találkozott: Ipoly atya megkérdezte Kruchió Lacit, tudna-e kezdeni valamit a felszabaduló bérleménnyel. Azonnali választ kapott, hiszen Laci régi álmának adhatott teret a számos értékes adottsággal rendelkező, bár akkor még meglehetősen egyszerű épületrész. Adott volt a régi jó kapcsolat is a Kemenes Cukrászattal, ahonnan a rengetegféle, számos igényt, ételérzékenységet is kielégítő sütemény és saláta érkezik a bisztróba.

A tulajdonosnak az a vágya, hogy szeressék az emberek ezt a helyet, ápolni lehessen itt az emberi kapcsolatokat, helyet adjon az utóbbi hónapokban elmaradt találkozásoknak. A több helyiségből álló bisztróban a benti részen kívül ilyen különleges nevű tereken ülhetnek le a vendégek, mint az udvari Tikkadt fürj terasz, vagy az utcai Pletykaplacc. Az épület része egy kis virágbolt is, ahol maga a dekoratőr vagy munkatársai kötik a csokrokat, amelyeket meg lehet vásárolni, vagy lehet csak csodálni is.

Minden asztal más, mindenki kedvére válogathat a neki kényelmes székek között, választhat alacsony asztalt vagy pultot, sarkot fotellel, vagy éppen ácsoroghat is ámulva a virágkötés művészetén, ami a Virágos Fészer alkotóműhelyben zajlik.

Számos szegletben meglepetések várják a vendégeket, a mosdóban elhelyezett tükörben halacskák úszkálnak, a teraszon három görögteknős állja a gyerekek simogatását, akik nem unatkoznak, hiszen van itt dézsában is víz, benne úszkáló halakkal, a terasz néhány asztalánál hintákban is ringatózhatnak az asztal körül…

„Nagy öröm, hogy Laci a plébánia ingatlanát bérelte ki, így hozta létre ezt a különleges helyet, amely még meg sem nyílt, már ikonikussá vált Monoron. A helyi polgári élet, a találkozások, a szerelmek meghatározó helye lehet, a sokszínű, gyönyörű környezet kínálja erre a lehetőséget” – mondta a helyiség megáldása előtt Urr Ipoly plébános, aki fontosnak tartja, hogy teret és lehetőséget adhat a plébánia egy ilyen vállalkozásnak, amelyet a plébánia egy nagyon hűséges tagja vezet, aki által a megjelenített forma és tartalom illik a közösséghez. Isten áldását kérte a helyre, az ott dolgozókra és oda látogatókra, meghintette szenteltvízzel a helyiséget, majd felírta a bejárati ajtó szemöldökfájára az évszámot, valamint a C + M + B betűket („Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”).

Szerző: Thullner Zsuzsanna/ Magyar Kurír

Fotó: Fürge Páva/Facebook