Dunakeszi Rákóczi–liget lakóinak növekvő száma miatt az 1920-as években vált szükségessé önálló templom építése a település központjában álló Szent István plébániatemplom mellett. Az akkori Rákóczi-ligeti templom 1933-ban készült el. 1944-ben a visszavonuló német hadsereg mindkét dunaharaszti templomot felrobbantotta. A Szent István templomot a háború után újjá tudták építeni, de a Rákóczi-ligeti hívek a plébánia épületben kialakított szükségkápolnát használták egészen napjainkig. Az egyházközségben a II. világháború vége óta élt a vágy, hogy a felrobbantott templom helyébe újat építsen. Láng András plébános és az egyháztanács közösen döntött 2012-ben az új templom megépítéséről, amelyet a helyi hívek éppúgy, mint a település másik közösségének, a Szent István plébániának a hívei is támogattak.

„Úgy érezzük, hogy a kornak, amelyben élünk, szüksége van jelre Dunaharaszti város szívében. Olyan templomot szeretnénk építeni, amely külsejében félreérthetetlenül jelzi Isten jelenlétét városunkban, belülről pedig megőrzi az eddig kialakult meleg, befogadó és családias légkört. Fontosnak tartjuk emellett, hogy ez a munka az egyházközséget még jobban összekovácsolja.” – olvasható a templomépítés céljairól a közösség weboldalán. Az ötlettől a megvalósulásig közel 10 év telt el, a tervek elkészítésére meghívásos pályázatot írtak ki.

„Mi is felkérést kaptunk, mint dunaharaszti lakosok - mondta el Apró Tamás építész - annak ellenére, hogy a mi építészirodánk elsősorban irodaházak tervezésével, belsőépítészeti kialakításával foglalkozott. Először nem is akartunk indulni a pályázaton, mert nem éreztük magunkénak a feladatot és nagyon klasszikus templomot nem akartunk tervezni. A végső lökést az adta meg, amikor a torony ötlete és annak formája - egy kecses, eltérő méretű oldalakkal rendelkező tömb - megszületett bennünk. Olyat épületet képzeltünk el, ami modern vonalú, minimalista stílusú és megjelenik benne a „sváb vonal” is, utalva Dunaharaszti gyökereire.” 

A hét tervkoncepciót szakmai bírálatra és közönségszavazásra is bocsátották, ez utóbbin csak harasztiak szavazhattak, hogy valóban a helyiek véleménye nyilvánulhasson meg. A koncepció, a műszaki megvalósíthatóság és a közönségszavazás eredményképpen a dunaharaszti illetékességű Archimon Építész Stúdió (Apró Tamás, András László, Hegedűs Klára) tervei alapján épült meg az új templom.

„Egyértelmű cél volt, hogy az épület ne csak a hetente egyszer a szentmisét, hanem a közösség életét szolgálja. A főbejáraton érkeznek a hívek, de a mise végén lehetőségük van arra, hogy az árkádos oldalsó kijáraton át az udvarra menjenek, ahol találkozhatnak egymással és a gyerekeknek is megfelelő tér áll rendelkezésre.” – magyarázta Apró Tamás a koncepciót.

2014 novemberében tették le az új templom alapkövét. 2015-ben elkészült a templom alapozása, 2016-ban a szerkezet, ablakok és a tető. 2017 végén kezdődött a szigetelés, cserepezés. 2018-2019-ben elkészült a teljes burkolás, festés, nyílászárók, fűtés-hűtés, elektromos hálózat, vakolás, világítás, vizesblokk és a szentély. 2020-ban sikerült a hangosítást, vetítést kialakítani, új orgonát beszerezni, valamint elkészültek a Szent Imrének életét felidéző színes üvegablakok. Ezt követően a külső üvegezés, a napelemek telepítése, bútorok és padok beszerzése, burkolás volt hátra. 2021-ben végül az önkormányzat támogatásával a templom előtt teret alakították ki, amelynek egy része közparkként működik összekapcsolódva a helyi kerékpárúttal. Az építkezés összesen 200 millió forintos költségvetésből valósult meg, amelyhez hozzájárultak a helyi hívek, az egyházmegye, a németországi testvérváros lakosai, az önkormányzat és az állam is.

„Ez a templom azért épült, mert voltak hívek, akik igényelték azt. A sok évig kápolna céljára használt egykori plébánia épület már nagyon szűkös volt. Egyértelműen elmondható, hogy a több éves templomépítési folyamat végére a hívekből közösség épült. Mindig minden feladatra találtuk helyben segítséget, sokak munkájából épült fel a templom.” – tette hozzá az építész.

A templomot Marton Zsolt váci püspök október 30-án áldotta meg. Az aznapi evangéliumra utalva (Jn 4,19-24) emlékeztette a híveket Jézus szavaira, miszerint Isten igazi imádói lélekben és igazságban imádják őt. Nekünk, embereknek szükségünk van fizikai helyre és időre az imádathoz. Szükségünk van liturgiára, mert itt a földön testből és lélekből állunk, dicsőítésünket az anyagvilág művészileg megformált alkotásain keresztül fejezzük ki. A templom megáldásának az ünnepe erre utal: dicsőítjük az Urat és hálát adunk az ő teremtményeiért. „A mai napon hálát adunk családjainkért, plébániai közösségünkért, és az imádság helyét biztosító templomunkért. Kérjük Istent, hogy a jövőben is – bár tárgyi eszközök, a művészet által -, de tudjuk Őt tiszta szívből dicsőíteni és egymást közösségként szeretni, hogy majd a mennyei liturgiában már csak lélekben és igazságban imádjuk az Urat!” – zárta szentbeszédét a főpásztor.

A szentmisét követően szeretetvendégséget és családi napot tartottak a templomkertben, amit este egyházközségi jótékonysági célú vigadalom követett a dunaharaszti és taksonyi hívek részvételével.

Fotó: Wágner Attila