Marton Zsolt püspök szentbeszédében Szent Márton Istentől kapott hivatására, „lelki ruháira” utalt, amelyeket életében viselt. Ezek közé tartozott a szegények, elesettek iránti gyengéd szeretete. Ez az együttérző szeretet, amely engedi, hogy a szívéig érjen a másik fájdalma. Márton igazi szociális szent, akit megérintett a szegény, rászoruló emberek élete, sorsa. Márton a rábízottak igazi pásztora volt.

Másik „lelki ruhaként” a Jó Pásztor karizmáját kapta Istentől. Ez nemcsak a rábízottak lelki gondozását jelentette, hanem például a tévtanítások elleni harcot is, a hit és erkölcs tisztaságának védelméért vívott küzdelmet. Napjainkban is vannak témák, például a férfi és nő biológiai neme, társadalmi szerepeik, a család fogalma, amelyek foglalkoztatják a közgondolkodást – fejtette ki prédikációjában a főpásztor. – Az Egyház továbbra is kiáll a férfi és a nő szeretetszövetsége és az ebből fakadó család mellett, amely társadalmi és egyházi létünk alapsejtje, és ami nem cserélhető fel semmivel.

Szent Márton harmadik „lelki ruhája” az ő imádságos lelkülete volt. Az imádság köntösét öltötte magára, lelkét szüntelenül az ég felé fordította – mondta szentbeszédében a szentmise szónoka. – Márton az imádságot az Istennel való bensőséges kapcsolatnak tekintette. Halálos ágyán ezt mondta szerzetestársainak: „Hagyjatok, testvéreim, hadd nézzem inkább az eget, mint a földet!”

A szentmise végén Marton Zsolt váci, valamint Székely János szombathelyi megyéspüspökök a savariai szent oltárához vonultak, ahol az egyházmegyéért, papjaiért és híveiért imádkoztak.

A szentmise visszanézhető ITT.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye