A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága első alkalommal szervezett teremtésvédelmi találkozót a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban november elején, melynek szakmai hátterét a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület munkatársai és önkéntesei biztosították.
A találkozón a személyes és szakmai ismerkedésen felül elméleti és gyakorlati képzést, valamint lelki elmélyülést kaptak a résztvevők. A Váci Egyházmegyéből Ferencz Zoltán társadalomkutató, egyházmegyei teremtésvédelmi referens és Halupka Gábor geológus, a Nagymarosi Karitász tagja volt jelen a kétnapos rendezvényen. Őket kérdeztük tapasztalataikról.

- Miért jelentkeztek a leányfalui találkozóra?  Van-e a személyes érdeklődésen túl valami egyéb kapcsolódásuk a teremtésvédelemhez, illetve a környezetvédelemhez?

 - Ferencz Zoltán (FZ) Az elmúlt év során csatlakoztam a Hetvenkét Tanítvány Mozgalomhoz és megjelöltem érdeklődési körömként a környezeti, fenntarthatósági kérdéseket. Tavasszal tartottak egy online konferenciát, ahová az egyházmegyéből engem hívtak és segítséget kértek a szervezéshez. Így lettem 2021 folyamán képviseleti felelős munkatársa a Váci Egyházmegyének, aki a teremtésvédelem ügyével foglalkozik ezen a területen, ekkor már nem volt kérdés, hogy a novemberi találkozóra is engem hívnak. A személyes érzékenységen túl a munkám is sajátos módon köt ehhez a témához, hiszen társadalomkutatóként környezetszociológiával foglalkozok, és egy egyetemi kurzus keretében tanítom is ezt.

  - Halupka Gábor (HG) A találkozóra Ferencz Zoltán hívott, azzal a szándékkal, hogy a  tapasztalataimmal segítsem a rendezvényen. A teremtésvédelemhez fűződő személyes indíttatásom elsősorban a kérdés természettudományos vetületéhez kapcsolódik, lévén a hivatásom, geológus. Ily módon a probléma időléptékét talán másként érzékelem, mint az átlagember. Köztudott, hogy a Föld életében több alkalommal előfordultak a mainál hidegebb (eljegesedést okozó), illetve melegebb (a sarkokon is jégmentes) periódusok, ezért kijelenthető, hogy nem maga a klímaváltozás a probléma. A gond valójában a most érzékelhető folyamat sebessége, amelyhez nincs ideje alkalmazkodni sem az élővilágnak, sem a társadalomnak. Ezen elvi megfontolásokon túl több, gyakorlati szállal is kapcsolódok a temészet-, és környezetvédelemhez, lévén nemzeti parki, illetve környezetvédelmi mérnökirodai munkatárs is voltam korábban, jelenleg pedig az egyetemen igyekszem átadni a kapcsolódó területeken eddig szerzett tudásomat.

- Saját környezetükben, családjukban, plébániájukon milyen formában volt eddig jelen a teremtésvédelem? Ha még nem volt, akkor mit terveznek? Van-e szelektív hulladékgyűjtés?

-  (HG) A kérdés karitatív vetületére az utóbbi néhány évben lettem érzékeny, egyfelől a nagymarosi karitasz tagjaként, másfelől a Laudato si’ nyomán. Úgy vélem, egyre hangsúlyosabban látszik, hogy az éghajlatváltozás, illetve az érintett vidékeken megjelenő társadalmi krízisek szorosan összefüggnek, s együttes hatásuk globális. Családunkban erős az elkötelezettség a környezet- és természetvédelem iránt, ám ez az elkötelezettség egy szemléleti fejlődést, utazást is jelent. Az elmúlt bő 10 év nagyobb léptékű lépései (napelemek, hőszigetelés, biológiai szennyvíztisztító, komposztálás, szelektív gyűjtés) mellé olyanok is társultak, amelyek fokozatosan váltak egyre hangsúlyosabbá (pl. vásárláskor olyannyira a helyit próbáljuk előnyben részesíteni, hogy nem pusztán hazai, hanem a lakóhelyünkhöz legközelebb gyártott élelmiszert igyekszünk venni, illetve a helyi termelői piacon beszerezni mindazt, amit lehet). A plébániánkon eddig a szelektív gyűjtés bevezetése volt a legnagyobb eredmény (a közösségi házban), amely szépen működik is. S a plébániához kötődik az is, hogy idén 3. alkalommal csatlakoztunk a Teremtés hete rendezvényeihez.

- (FZ) Nálunk sajnos a plébánia életében tudatosan nem jelent meg eddig ez a tevékenység. Talán ezért is éreztem, hogy itt az idő, hogy a cselekvés útjára lépjünk. Veresegyházon élek és a kérdés megjelent a Veresegyházi Katolikus Gimnáziumban is, ahol lelkes és hozzáértő pedagógusok segítségével a kezdetektől része volt a gimnázium életének a teremtés hetén való részvétel valamilyen tematikus programmal, illetve a folyamatos érzékenyítéssel.

- Leányfalun foglalkoztak a Laudato si’ enciklika elveivel. Kérem, osszák meg az olvasókkal a személyes gondolataikat, jövőre vonatkozó elképzeléseiket ezzel kapcsolatban.

- (FZ) Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája még mindig kevéssé ismert, pedig nagyon pontosan írja le benne a keresztény ember felelősségét, az ökológiai megtérés által (LS 217). A világi környezetvédő mozgalmak, szervezetek sok mindenben előrébb járnak, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne teendőnk, hiszen ugyanazok a kulcskifejezések, amiket a civilek használnak az egyház számára is pontosan megfeleltethetők és ezek már konkrét cselekvéseket is meghatároznak számunkra. A gondolkodás-, és életmód változtatást mi megtérésnek hívjuk; az emberléptékű, helyi közösségek a plébániáink. A "gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" elv megjelenik minden egyes prédikációban; a fogyasztás önkorlátozása számunkra a böjt.

- (HG) Tervünk a jövőben, hogy ne csak egyszer, egyszer bátorítsuk a híveket a teremtésvédelem megélésére, hanem valamiképp egész évben legyen ez látótérben például a Laudato si’ sorozatszerű feldolgozásával. Fontos azonban, hogy ez ne kötelező módon valósuljon meg. A kulcs a szemléletváltás, nem pedig a szankció, vagy riogatás. Mindennek érdekében, Csáki Tibor atya vezetésével Nagymaroson is mihamarabb szeretnénk egy Teremtésvédelmi Kört létrehozni, amely igyekszik „magot vetni”.

- Hogyan hatott szemléletükre a találkozó, mit visznek haza?

- (FZ) Elfelejtettem megkérdezni a szervezőktől, hogy a találkozó időpontjának kiválasztása szándékosan esett-e a Glasgowban zajló COP26, klímavédelmi csúcstalálkozó idejére. Leányfalun is azt éreztem, hogy a cselekvés ideje itt van, most kell tenni és nem jövőre, vagy még később. Biztató volt hallani Nobilis Márió atya gondolatait, hogy milyen mélyen gyökerezik az egyház társadalmi tanításában a teremtett világ védelme. Ezeket a gondolatokat hallva éreztem meg azt, hogy az egyháznak cselekednie kell, hiszen minden olyan lehetőség birtokában van, amit a világi szervezetek is próbálnak elérni, de számunkra mindezekhez ott van többletként a Szentlélek segítsége, az Eucharisztia ereje és az Atyaisten szeretete. A találkozó záró körében elhangzó személyes gondolatok azt mutatták, hogy minden jelenlévőben megfogalmazódott valamilyen módon ez az aktivizáló hozzáállás.

- (HG) Leányfalun két fontos dologgal gazdagodtam. Egyrészt jó volt látni, hogy nem vagyunk egyedül, amikor ezt a szemléletet szeretnénk képviselni. Másrészt, hogy nincs mire várjunk! Muszáj elkezdeni átültetni a teremtésvédelem gondolatát a kisközösségekbe, mert a személyes kapcsolatok, s az ebből fakadó hitelesség révén, sokkal hatékonyabban terjedhetnek el a jó gyakorlatok.

Köszönjük szépen gondolataikat!

Bölönyi Gabriella

---