Elhunyt paptestvérünkért az engesztelő szentmise áldozatot 2021. december 2-án, 14 órakor mutatjuk be a sülysápi templomban, majd a sülysápi temetőben helyezzük örök nyugalomra.

Paptestvérünk 1968. május 9-én született Csíkszeredában. 1991-1993 között a diakónusi éveit Esztergomban töltötte. 1998. április 19-én, a csíksomlyói Kegytemplomban szentelték pappá.  1998-2007-ig szolgált Csíksomlyón, Déván, Brassóban, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. 2016-2021 Tápiósüly kisegítő lelkésze volt.

Több éven át szolgálta az erdélyi közösségeket. Kötődött Szent Ferenc szellemiségéhez. Néhány éve került a Váci Egyházmegyébe, ahol dr. Szegedi László atya komoly segítsége volt papi szolgálatával.

Hűséges papi életéért Krisztus, az Örök Főpap adjon jutalmat az atyai ház örömében!

Váci Egyházmegye

*

KÖNCSE JÓZSEF 1968 -2021

(Barotai Endre atya nekrológja)

Székelyek szent hegyének tövében született Csíkszeredán. Iskoláit helyben végezte. A keresztség szentségében felnőtt korában részesült. Sokat járt a Csíksomlyói kegyhelyre. Ifjúsági körnek tagja lett, s ez vezette el a Szűzanya tiszteletéhez.

Bartók Albert ferences atya formálta a felserdülő ifjú lelkivilágát. Ő készítette elő az első szentáldozásra. Ő ismertette meg vele Szent Ferenc lelkiségét. Úgy döntött, hogy kéri a felvételét az Erdélyi Szent István Királyról elnevezett ferences Rendtartományba, ahol az Ágoston nevet kapta.

Ferences novícius volt 1991-1992-ig Esztergomban. Ennek végeztével letette ideiglenes fogadalmát. Tanulmányait Szegeden a szemináriumban folytatta. Ennek végén letette az örök fogadalmát és diakónussá szentelték.

1998. április 19-én a csíksomlyói Kegytemplomban szentelték pappá. Négy évig szolgált a renden belül, szolgálati helyei: Déva - Brassó - Kolozsvár - Marosvásárhely voltak.

Szegedi László atyát megragadta Szűz Máriát tisztelő lelkisége, elhívta Tápiósülybe munkatársának. A Váci Egyházmegyébe nyert felvételt, s itt szolgált 2016-2021-ig.

Egyik erdélyi paptestvére így nyilatkozott róla: „kereső, töprengő ember volt. Prédikációira gondosan felkészül. A fiatalok értékelték és szerették.”

Szerdai szentírási összejövetelünkön mindig részt vett, s a vasárnapi gondolatain mindig épültünk.

Szolgált, de nem szolgalelkülettel, hanem krisztusi szeretettel. Szeretett beszélgetni, de a magányt is nagyon kedvelte.

Többféle betegség gyötörte, amelyeket türelemmel elviselt.

Megadatott az a kegyelem is számára, hogy utolsó napjait lelkigyakorlattal tölthette, amit egy máriás lelkületű előadó tartott, ott fertőződött meg.

Mint gyóntató szerették, érezték, hogy a LÉLEKKEL együtt működik.

Magyarországon szolgáló székely paptestvéreivel szoros barátságban élt. A papi szolgálatát a derű és pontosság jellemezte.

Amikor a lelkigyakorlaton találkoztam vele, érződött rajta a feszültség. Már akkor benne volt a vírus. De akkor még csak arra gondolt, megfázhatott, nem fűtöttek a szobájában. Sülyben egy temetés várta. Mivel éppen a Gondviselés akaratából ott voltam, megkért, hogy végezzem el a temetést, mert nagyon gyenge. Akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó földi találkozásunk ezen a világon.

Isten veled, hiszem, hogy az ATYAI HÁZBA MEGÉRKEZTÉL.