CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
A hétközi alkalmakat követően szombaton az alsóvárosi református templomban folytatódott, illetve vasárnap a kisváci református templomban zárult a hagyományos év eleji ökumenikus imahét eseménysorozata.A Hősök templomában tartott szombat esti alkalmon Csuka Eszter református lelkész Marton Zsolt megyéspüspököt, dr. Varga Lajos segédpüspököt, Meláth Attila baptista lelkészt és Tömördi Viktor ferences atyát köszönthette szolgálattevő társakként, az igehirdető ezúttal dr. Varga Lajos volt, az alkalomra rendelt ószövetségi alapige pedig a következő: „Kinyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak neki, aranyat, tömjént és mirhát.”
– A napkeleti bölcsek látogatásával és ajándékaikkal kapcsolatban megkérdezhetjük az Úristentől azt, amit a zsoltáros is kérdez, hogy mit adhatnék én az úrnak? Tulajdonképpen semmit sem tudok neki adni, hiszen ő a teremtő, következésképpen minden az övé, ami őrajta kívül létezik, övé a teremtett világ, övé mindaz, ami ebben a világban van, és voltaképp a teremtés révén én is az övé vagyok, legalábbis, ha emberi értelmemmel felismerem ezt az igazságot, mert hiszen akkor tudatosan tudom élni az életem, és tudatosan tudom odaadni önmagamat a mindenhatónak – kezdte igemagyarázatát a segédpüspök.
Az ajándékozásról szólva úgy fogalmazott, hogy az valójában egy-egy embertársunk emberi méltóságának az elismerése.
– Minden ajándékozásban a másik ember személyének az elismerése nyilvánul meg. Tulajdonképpen legfőképp karácsonykor szoktuk ezt átélni, amikor igyekszünk megajándékozni egymást, és ez valóban ajándék szokott lenni, hiszen nem egy-egy embertársunk érdemei szerint osztogatjuk az ajándékot, hanem attól függetlenül, semmiféle ítéletet nem mondunk karácsonykor embertársaink fölött, hanem azzal az ajándékkal, amivel egymásnak próbálunk kedveskedni, valójában az illető embertársunk személyi méltóságát próbáljuk elismerni. Egyéb esetben jutalmazásról van szó, amikor valakinek valamit megköszönünk, vagy amikor valakinek az érdemeit elismerjük, természetesen ez is részét képezi az emberi életnek, azonban az ajándékozástól mégis lényegesen különbözik, mert hiszen az ajándékozásban embertársunk személye van a középpontban, a jutalom az pedig egyszerűen az ő teljesítményére koncentrál – taglalta a gondolatot a főpap.
Aztán azzal folytatta: sokmindentől függ, hogy kinek mit adunk, például attól, mennyire szeretjük őt.
– Ez is egy nagyon fontos gondolatot érlelhet bennünk, mert hiszen a szeretetben ismerjük fel igazán a mi embertársainknak a valódi értékét. Ugyanis a szeretet az, ami megnyitja a szívünket embertársaink felé és lehetőséget nyújt arra, hogy mindazt, amit ők valóban hordoznak értékeket, azt elismerjük, ezeket őszintén tiszteljük, és aztán a szeretetben kifejezésre juttassuk a mi szeretetünket őirántuk ajándékozással. Ez a gondolat tovább folytatható, mert amennyiben az úrral is megvan a belső dialógusunk, akkor magát Istent is megismerjük úgy, amint van, ebben segítenek nekünk a Szentírásnak a szavai is, és ha eljutunk oda, hogy Isten bennünk él, és így tartunk kapcsolatot vele, akkor ebben a dialógusban megismerjük őt, értékeljük is őt, mert hiszen Isten mindenek fölött való, ő a mi urunk a teremtés révén, ő a mi urunk a kegyelemnek a rendjében is, és eljutunk aztán oda az Isten-ismeretünkben, hogy ő a legnagyobb érték – fogalmazott dr. Varga Lajos.
A továbbiakban megjegyezte: amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek, és ajándékokat vittek az üdvözítőnek, tulajdonképpen istentiszteletet végeztek az ajándékozás által.
– Az ajándék sokféle lehet, a napkeleti bölcsek tárgyakat vittek, illatszereket vittek, és valóban odaadásunknak, szeretetünknek a kifejezése lehet valamilyen tárgy, de a Biblia szavai mélyebbre is elvezetnek bennünket. Nem csupán anyagiakkal lehet kifejezni az ajándékozást, Istennek az elismerését, embertársainknak az elismerését, hanem lelki értékekkel, lelki javakkal is. Ebben a tekintetben nagyon fontos mondandóval rendelkezik Ózeás próféta, aki arra figyelmeztet bennünket, hogy a szeretetben meghozott áldozat a legnagyobb érték, és ezzel tisztelhetjük leginkább a mindenható Istent, aztán az apostolok cselekedeteiből való bibliai szakasz a sánta meggyógyításáról elmondja számunkra, hogy amennyiben ajándékozni akarunk, meg akarunk nyílni az Isten felé, akkor a dícséret áldozatát kell bemutatnunk az Úristennek, és végül a vonatkozó evangéliumi igehely elvezet bennünket az anyagiaktól teljes mértékben a lelkiekhez, mert hiszen ha imádjuk a mindenható Istent, és őt tartjuk a legfőbb értéknek, akkor ez átalakítja teljes emberi életünket is – mondta a segédpüspök.
A istentiszteleti alkalom végén minden szolgálattevő áldást adott az egybegyűlteknek.
Ribáry Zoltán
Hamvazószerdán, a Szent Negyvennap, vagyis a nagyböjt kezdetén szentmisét mutatott be Marton Zsolt püspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Ezen a napon az elmúlás jeleként a hívek homlokát hamujellel jelölik meg. A nagyböjt felkészülés az Egyház legnagyobb ünnepére, Húsvétra, amikor Krisztus feltámadására emlékezünk.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Meghallani és böjtölni - A nagyböjt mint a megtérés ideje
Az 1526-os mohácsi csata ötszázadik évfordulója alkalmat ad arra, hogy mérlegeljük a magyar államiság történetének egyik legjelentősebb fordulópontját. A fél évezredes távlat segítségével ma már nemcsak a veszteséget, hanem az akkori események modern Magyarországra gyakorolt hatásait is tisztábban láthatjuk.2026. február 20. péntek
Aladár és Álmos
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt...
Összes program »