– Egy közel húszezres város egyetlen középiskolája a katolikus gimnázium. Hogyan fogadták az intézményt?

Prehodáné Nagy Éva: Már többször a küszöbön állt a középiskola megvalósulása, de mindig megállt a folyamat. Az első évben a 64 helyre 200 körüli jelentkezésünk volt. Talán ez is mutatja a középiskola iránti érdeklődést a városban. A megvalósuláshoz szükséges döntést az akkori váci püspök, Beer Miklós és a polgármester jó kapcsolata alapozta meg. Az egyházi iskola talaját egy virágzó, lendületes, sok családot is magába foglaló egyházközség jelentette. Ez volt a mag, ami a reménysége volt annak, hogy érdemes egyházi iskolát indítani. Volt tehát egy bázis, egy közösségi szemléletmód, egy nyitott plébános Molnár Zsolt atya személyében, aki kulcsszereplő volt az iskola elindításában, elkötelezett városvezetés és az iskolát fontosnak tartó főpásztor. Úgy érzékeltük, az elképzelést a város minden felekezete támogatta. Áldás volt az indulás pillanata.

– Milyennek képzelték el az iskolát?

P. N. É.: Az iskolának kapcsolódnia kellett a településhez, hiszen nagy várakozás előzte meg. Ez is és az alakuló tantestület lelkisége is abba az irányba mutatott, hogy az iskolában szeretnénk az Egyház evangelizáló küldetését erőteljesebben megvalósítani. Azt nagyon hamar megéreztük, hogy nem csupán az Egyháznak akarunk egy újabb gimnáziumot, hanem a város diáksága felé is szeretnénk nyitni.

Ezt fejezi ki a nevünk is, Veresegyházi Katolikus Gimnázium – VERKA. Szerettük volna megmutatni, hogyan gondolkodunk mi, keresztények az életünkről, a nevelésről, a tanításról. Tanúságtevő iskola akartunk lenni, amelyik az élő hitről beszél. Olyan iskolát szerettünk volna, ahol a hívő családok is jó helyen tudják a gyerekeiket, ahol tartalmában és formájában is megvalósul a keresztény értékrend, de tudatosan figyel arra, hogy az érdeklődő, nem vallásos környezetből érkező fiatalok is tudjanak kapcsolódni hozzá.

Nyitott szellemű egyházközség vagyunk. Nem tehetjük meg, hogy magunkra zárjuk az ajtót. A középiskolás korosztály megszólítható, és dolgunk megszólítani őket. De hogyan tudnánk ezt megtenni, ha nem engedjük őket a közelünkbe? Akiknek ez vonzó, akik együtt tudnak működni velünk, azokat szeretettel várjuk közénk, azokkal együtt haladunk.

Induló iskola vagyunk, még mindig útkeresésben, keressük, hogyan lehet jól csinálni, hogyan legyünk hitelesek. Pedagógiánk alapvetéseit Don Bosco, Josef Kentenich gondolatai és jezsuita hatások alakították. Sokat tanultunk Pécsi Rita organikus pedagógiájából és a Családi Életre Nevelés (CSÉN) is meghatároz minket.

Vörös Károly: Abban már az elején biztosak voltunk, hogy szeretnénk erős közösséget létrehozni a diákokból. Óriási volt erre az igény a diákok között, már első évben sikerült megvalósítani ezt a közösségi összetartozást, és ez mindmáig meghatározó.

A fiatalokat bevontuk az iskola felépítésébe, és ma is számítunk a véleményükre. Érzékeltetjük, hogy nem nélkülük akarunk nekik iskolát csinálni, hanem velük és értük.

– Mit ért tanúságtétel alatt?

P. N. É.: A keresztény pedagógiában nem lehet elválasztani a hitéleti nevelést, a tanítást, vagy akár az ügyintézést. Minden megmozdulásunkban az Atya munkatársai vagyunk, igyekeznünk kell láthatóvá tenni őt. Az iskolai élet minden területén érzékelhető kell hogy legyen gondolkodásunk, viszonyulásunk.

A hitélet alakításának delegált ideje a hittanóra. Nagyon szerencsés, ha más tantárgyat is tanít a hittant tanító kolléga, hiszen a beágyazódás és a kapcsolódás így szélesebb körű lehet. Ezért törekszünk arra, hogy a meglévő kollégáinkat is képezzük. Szeretnénk, ha minél több kolléga bekapcsolódna a hittanórák tartásába. Arra biztatjuk a kollégákat, és lehetőséget is teremtünk erre, hogy aki szívesen elmélyülne a hitéleti tudásban, vegyen részt egy képzési folyamatban. Ennek köszönhetően a hitéleti munkaközösség is létre tud jönni. A következő tanévre négy olyan kollégánk lesz, aki a meglévő tanár szakja mellé elvégezte a hit- és erkölcstan kiegészítő képzést.

Tudjuk, hogy ez az az időszak, amikor a fiatalok személyes hite megszületik. Felelősségünk, hogy milyen légkörben, és hogyan merülnek fel a kérdések, feltehetőek-e az igazi nagy kérdések. Tudunk-e együtt gondolkodni a válaszokon?

Szerző: Trauttwein Éva

Forrás: Gaudeamus.hu

Fotó: Trauttwein Éva

Magyar Kurír