A zarándoklatra több településről indultak a hívek és két találkozási ponton csatlakoztak, hogy együtt haladjanak tovább. Az útra kelőket a helybeli plébános atyák bocsájtották el és minden településen harangzúgás fogadta őket.

Az aszódiakat és a nyugatról jövőket Bagon várták a templomban, ahonnan együtt indultak Hévízgyörkre, hogy ott Tura, Galgahévíz és Hévízgyörk népével egyesülve induljon tovább a menet Kartalra.

Kartalról Aszód-Szentkeresztre majd Aszódra tartott a zarándoklat. A nap végén, a változó számú zarándok – sokan csak a településhatáron fogadták és addig kisérték a menetet – a települések között gyalogosan járta a „rózsafüzért” és Bagon szentmisével fejezte be egész napos útját.

Ahogy mondani szokás, héttől hetvenhét éves korig mindenki gyalogolt, dagasztotta a löszös patakvölgy és domboldalak sarát.

Zengtek az énekek és messzire szállt a közös imádság hangja, mert szólt a „zarándok rádió”, működött a mobil hangosítás.

A zarándoklat vezetője, a Galgahévízen szolgáló lengyel szalvatoriánus szerzetes Szaniszló atya volt, aki az út során a rózsafüzérről és a vallásos elmélkedésről tartott előadást és beszélt a több éve zajló, Lengyelországba tartó zarándoklatokról is. A hívek tanúságtételei is elhangoztak a zarándok rádióban, majd ismételten imák és énekek szálltak a magasba a teremtő Úristen felé!

A rózsafüzér zarándoklat állomáshelyein a hívek és Karitász helyi szervezetének aktivistái gondoskodtak pogácsáról, zsíros kenyérről és vízről, hogy az úton lévők pótolhassák az elveszett energiát.

A nap végén, este hét órakor hálaadó szentmisével ért véget a nem kis megpróbáltatást hozó egész napos út.

Klamár Zoltán