A bevezetőben Tornay Gábor hitoktatási igazgató elmondta, hogy a mai világban a hitoktatók gyakran érezhetik magukat egy olyan mozgólépcsőn, amelyen a haladási iránnyal szemben kellene előre jutni és sok erőfeszítésük ellenére sem mindig érnek el a mozgólépcső tetejére a megfelelő időben. A szakmai nap abban próbál segítségükre lenni, hogy új módszereket, kezdeményezéseket, könyvet és eszközöket mutasson be, amelyekből merítve és tanulva könnyebben tervezhetik meg óráikat.

A délelőtti főelőadást Starostka Stanislaw lengyel szalvatoriánus atya tartotta, aki 1998. évi felszentelése óta kisebb megszakításokkal él hazánkban, jelenleg Sződligeten plébános és hitoktató. Stanislaw atya a szalvatoriánus rend alapítását és lelkiségét mutatta be és ezen keresztül reflektált a hitoktatók és az egyház mai feladatára. Az Isteni Üdvözítő Társaságát 1881-ben alapította Németországban J.B. Jordan egyházi mozgalomként. Vágya az volt, hogy ennek a mozgalomnak papok és világiak is tagjai lehessenek és együtt dolgozzanak azért, hogy Jézus Krisztust, mint üdvözítőt egyre többen megismerjék. Tette ezt egy olyan korban, amikor hazájában az állam jelentősen korlátozta az egyház működését és ő maga sem kezdhette meg azonnal papi szolgálatát felszentelését követően. Vallotta, hogy minden megkeresztelt személy meg van hívva a hit hirdetésére, nemcsak azok a papok, akik a katekézist oktatják.  Jordan atya mindenkit apostollá akart tenni. Mozgalmát rövid időn belül szerzetesrenddé kellett átalakítania, maga pedig felvette a Keresztről nevezett Ferenc szerzetesi nevet. 2021. májusában avatták boldoggá. A szalvatóriánus rend ma 38 országban van jelen, 1200 férfi és női szerzetessel. Magyarországon először a XIX. század végén telepedtek le Temesváron, ahol ma is működik rendi központjuk. A rendszerváltás óta a Váci egyházmegye két településén Sződligeten és Galgahévízen szolgálnak. Azokban az országokban, amelyet missziós területnek tekintenek fehér, máshol fekete habitust hordanak.

Stanislaw atya elmondta, hogy rendjének missziós lelkülete sokat segít neki abban, hogy el- és befogadja tanítványait, akik a legkülönbözőbb hátérrel érkeznek. Mindenkinek el kell mondani a hit lényegét. A hitoktató feladata elsődlegesen a tanúságtétel, aminek része, hogy saját hitben megtett útját is kész feltárni. Nem a hitoktató hibája, ha elsőre nem tudja átadni a hitet, mert a gyerek lehet, hogy még nem érett annak befogadására, különösen, ha a családjában addig nem tapasztalta meg az élő hitet. A növekedést Isten fogja adni. Lehet, hogy a magvető példabeszédéhez hasonlóan nem fog azonnal termékeny földbe hullani a tanítás, de a hitoktató feladata a magvetés. Arra a kérdésre, hogy mi akadályozhatja leginkább ma a gyerekeket a hit befogadásában azt válaszolta, hogy leginkább a kapcsolattartási készség sérült a gyerekekben. Egyre inkább tárgyak között élnek, számítógépes játékok stb. uralják az életüket és nehezen lépnek kapcsolatba saját szüleikkel, osztálytársaikkal is. Nem tudják hogyan kell beszélgetni, egymással játszani, elfogadni a másikat. A hit is egy személlyel kiépített kapcsolat és ha emberi szinten ezt nem tudják megvalósítani, az akadályozhatja az Istennel kialakítandó kapcsolatot is. Missziós területnek tekinti továbbá tanítványainak szüleit is és azokat az alkalmakat, amikor az egyházhoz csak a hagyományok miatt kötődő személyekkel találkozik pl. keresztelések vagy temetések alkalmával.

A délelőtt második részében a Csillaggyertyafény Alapítvány tevékenységét ismerhették meg a résztvevők. Börönte Márta és Tagai Péter bemutatták a Gary Chapman öt szeretetnyelvének és a Fokoláre Mozgalom szeretet-dobókockájának ötvözetéből megszületett „Szívtől szívig” dobókockájukat, amelyet a szeretetnyelvek tanítási eszközeként ajánlanak óvodás kortól kezdődően. Az eredeti öt szeretetnyelvhez – szívesség-figyelmesség, testi érintés, elismerő szavak, minőségi idő és ajándékozás – mint kiindulópontot ajánlják a csendet, amely elsajátítása meg tudja teremteni a belső figyelmet és a másikra való odafigyelés feltételeit. Hitoktatási és evangelizációs munkájukban jól tudják tovább használni az Erőszakmentes Kommunikáció módszereit is, amelybe bábok és egy kisfilm segítségével adtak betekintést.

Ebédszünet előtt a hitoktatók tájékoztatást kaptak az egyházmegyében 2021-22-es tanévben bevezetésre került új jutalmazási rendszerről és a tervezett kompetenciamérésről.

Délután négy műhelymunka közül választhattak, amelyek mindegyike kétszer ismétlődött. Balogh László atya, az egyházmegyei hitoktatók spirituálisa Szent II. János Pál pápa „A test teológiája” c. művének áttekintését adta. A hitoktatók felelőssége is, hogy azt a keresztény tanítást, amely vallja, hogy a testünk a Szentlélek temploma átadják a jövő nemzedéknek. „A nemiséget bálványozó kultúrával nem az a gond, hogy leértékeli a testet és a szexualiltást, hanem az, hogy nem értékeli eléggé.”- idézte az előadó a Szentatya egyik kulcsmondatát bevezetőjében. A test teológiája válasz, útkeresés és egyben forradalmi meglátás is, amelyet Szent II. János Pál pápa több éven keresztül katekézissorozatban bontott ki. A férfinak és nőnek teremtett embernek ma rá kell ébrednie saját testének méltóságára, meg kell értenie, hogy személynek lenni azt is jelenti, hogy képes vagyok magamat ajándékozni. Vissza kell állítani a keresztény szexuális etikát az őt megillető helyre és elősegíteni, hogy a reneszánsz óta fokozatosan eluralkodott romboló szellemi irányzat megállítható legyen. A testre ne úgy tekintsünk, mint az élvezetek és birtoklás eszközére, hanem mint szentségre, abban az értelemben, hogy képes láthatóvá tenni a láthatatlant, a szellemit és az istenit. A férfi és nő különbözőségét pedig ajándéknak és áldásnak tartsuk, amelyet nem megszüntetni kell, hanem felmutatni, hogy milyen értéket képvisel egymásra utaltságuk és az a képesség, hogy egymást ki tudják egészíteni.

Jakobszen-Tátrai Zsófia mentálhigiénés szakember műhelyének fókuszában a kiégés-prevenció állt. Áttekintették mi a kiégés, milyen jelei vannak. Kiscsoportban átgondolták, kire mi a jellemző, kinek mi okoz nehézséget pl. a nyílt kommunikáció, konfliktuskezelés, lelki nehézségek, de összegyűjtötték az erőforrásokat is, amelyek segíthetnek elkerülni a kiégést. A résztvevők megoszthatták egymással tapasztalataikat a járványidőszakról és jelezhették, hogy milyen képzési vagy egyéb támogatást szeretnének az egyházmegyei hitoktatói szolgálattól annak érdekében, hogy munkájukat színvonalasan és tartósan a kezdeti lendülettel és elköteleződéssel tudják végezni.

Szintén műhelyfoglalkozás keretében mutatta be Idővándor c. történelmi kalandregény sorozatának első részét a szerző, Váradi Anna, aki eredetileg konduktor, gyógypedagógus és aki amellett, hogy mindig is érdekelte a mesék világa, a történelem, nagyon szeretett volna kézzelfogható segítséget adni a mai fiataloknak abban, hogy megtanuljanak látni és szeretni. A regénysorozat egy időutazás, amelynek során 21. századi fiatalok jutnak vissza múltbeli színterekre, az első részben mindjárt a 9. századi Etelközbe a honfoglalás előtt élő magyarok közé. A regény nyelvezete modern, a szereplők tipikus mai fiatalok. Így rajtuk keresztül a múltbeli történések mellett a jelenkor problémái is fókuszba kerülnek, mint a virtuális világ rabsága, a gyermek igazi szükségleteit mellőző, tárgyakkal elhalmozó nevelés és a környezetszennyezés, amelynek néhány, a hitoktató által a hétköznapokban tapasztalt konkrét megjelenési formáját is át tudták beszélni.