- Novemberben jött létre a pasztorális helynökség. Mik voltak az eddigi feladatok?

Több egyházmegyében van pasztorális helynökség, de mindenhol máshogy működik. Nekünk is meg kellett érteni, hogy Püspök atya mit szeretne látni, kik a szereplők, hogyan tudunk működni, mik a legfőbb feladataink. Fontosnak tartom, hogy erre időt szántunk.

A helynökség klasszikus feladata a szakpasztorációs területek koordinálása és a plébániák támogatása a pasztorációs kérdésekben. Nagyon fontos feladatunk, hogy a paphiányos helyzetben megtaláljuk az utat arra, hogyan lehet az egyházmegyében a lelkipásztori jelenlétet biztosítani. Valószínű ehhez egyre több világi krisztushívő bevonására lesz szükség, a plébániákon megpróbáljuk ezt kialakítani és megtalálni működő modellt.

A mi egyházmegyénkben az idők folyamán kiüresedett egy-egy terület, vagy elhalt, vagy elfeledkeztünk róla. Például a családpasztoráció ilyen terület, de most úgy érzem sikerül valami újat kezdeni.  Nemrégen tartották meg a helyi családcsoportok vezetőinek találkozóját Veresegyházán Rolik Róbert plébános atya, egyházmegyei családpasztorációs referens vezetésével. Ezzel elindult egy folyamat, amelyben a működő családcsoportokat kapcsolják majd össze az egyházmegyében és rajtuk keresztül tudják felfedezni, mire van igény a családpasztorációban. A Szentatya kérésének megfelelően lesz egyházmegyei Családtalálkozó is júliusban. A hivatásgondozás és a ministráns terület is elsorvadt az utóbbi időben. De most úgy tűnik, hogy sikerül életet lehelni ebbe is: megvannak a konkrét elképzelések erre az évre.

Összefoglalóan tehát a pasztoráció szerkezetének kialakításán dolgozunk az egyházmegyében.  Ebben az én feladatom az, hogy minden pasztorációs területnek legyen felelőse. A pasztorációs helynökséget talán egy biliárdasztalhoz tudnám hasonlítom, amelyen a golyóknak lökést kell adni, hogy egy bizonyos irányba elinduljanak és a megfelelő cél felé haladjanak. Nekem arra van képességem, hogy egyben lássam a biliárdasztalt, mert a legtöbb biliárdgolyó csak a saját útját járja, meg a saját célját látja. Akkor lesz jobb az irány, ha sokat ütköznek a golyók, pozitív értelemben, és akkor új irányt vesznek fel. Nekem ezt a mozgást kell segítenem.

- A helynökség mellett létrejött a „PART”, mi ennek a fórumnak a célja?

- A PART, azaz a Pasztorális Referensek Tanácsának munkájában azok a hívők – papok és világiak - vesznek részt, akik már felügyelnek, éltetnek és működtetnek egy-egy szakterületet: család-, ifjúság- és cigánypasztoráció, hitoktatás, karitász stb. Ezek között vannak olyan területek, melyek kihalóban voltak és vannak olyan területek, amelyek nagyon jól működnek, de önálló szigetként, nehezen kapcsolódnak az egyházmegye többi részéhez. Találkoznunk kellett, hogy lássuk, hogy kik vagyunk, hogy egymást megismerjük, és hogy el tudjunk indulni a közös célok felé. Nagyon fontos, hogy össze tudjuk hangolni a munkafolyamatainkat, mert az egész egyházmegye, és a Jézus Krisztus által alapított Egyház is az evangelizációért van.

Azt szeretném, hogy a szakpasztorációk egyre tudatosabban kezdjenek el dolgozni. Rendszeres találkozókat tervezünk, ahol mindenki be tud számolni a saját területéről: hol tart, merre halad, mik a nehézségei, miben kérnek segítséget. Sok helyen professzionális módon már hosszú évek óta működik a tervezés, készül lelkipásztori terv. De van olyan terület, ahol nem olyan erős még ez a gondolkodás. Mindenki, aki itt volt, elsősorban az evangélium hirdetését tekinti feladatának és a tervezésre nem szán annyi energiát. Szeretnénk elősegíteni, hogy minden területen legyenek lelkipásztori munkacsoportok, akik tervezni tudnak és a mi feladatunk lesz, hogy ezeket a terveket egyeztessük, összehangoljuk, illetve közösen meghatározzunk a legalapvetőbb céljait.

- A bemutatkozás során a referenseknek válaszolniuk kellett arra a kérdésre, hogy milyen „szupererejük” van. Milyen potenciál rejlik ezekben a pasztorális egységekben, mit mondtak ők magukról?

- Az egyházmegyei spirituális kiemelte, hogy támogatást kap a Püspök atyától munkájához. A hitoktatás az alulról jövő kezdeményezéseket emelte ki, amely eléri a családokat. Nagyon izgalmas, hogy például Klarissza nővér és a Szamaritánus Szolgálat egymásra találtak, azt mondták, hogy nekik az a különleges adottságuk, hogy ők az egyház kincseihez férnek hozzá, vagyis a szegényekhez, azokhoz, akik a leginkább rászorulnak. Az ő munkájukba a Karitász is be tud majd csatlakozni. Nélkülük hiteltelen lenne az egész, amit teszünk, nem lenne krisztusi.

Nagyon izgalmas, amit az Apor Vilmos Főiskola képviseletében Gloviczki Zoltán rektor úr mondott, hogy ők azok, akik túlmutatnak az egyházmegye határain, nem csak a keresztényeket, nem csak a katolikusokat, nem csak a helyben lakókat érik el, hanem nagyon sok más személyt is.

Vagy például az akolitusaink, az a 300 férfi, akik elkötelezték magukat, hogy Igéből és eucharisztiából élnek, és ezt adják át az embereknek is. Óriási erő, hogy rajtuk keresztül az Ige és az Eucharisztia nagyon sokfelé eljut. A diakónusok felelőse számára a szupererő a kapcsolat Istennel, templommal és a családokkal. És természetesen ott vannak a családok is, akik átszövik az egyházmegyét, az ő gyerekeik szintén fontos jövőbeni erőforrások.

- Mi volt a legfontosabb tanulsága a találkozónak?

- Megpróbáltuk felvázolni, hogy ezek a pasztorális területek hol helyezkednek el. Nagyon érdekes volt látni, hogy vannak olyan területek, amelyek kicsit periférián érzik magukat. Például a cigánypasztoráció, vagy a karitász, miközben az egyháznak nagyon fontosak, de még sincsenek a figyelmünk fókuszában.

A találkozó előtt azt feltételeztem, hogy a plébániák világa lesz mindennek a középpontjában, mert az élet alapvetően ott zajlik. Nagyon érdekes volt látni, hogy ugyanakkor mindenki a családok felé fordulna és a családokra támaszkodna. Tehát jelenleg a családok vannak leginkább az egyház és főleg a pasztorális munkatársak szívében, a családok adják nagyon sok tekintetben egyházunk alapját. A plébániák jelentősége mintha relativizálódna.

Egészen világos ugyanakkor, hogy a plébániák működése nélkül nem lenne egyház, mert a szentségkiszolgáltatás és az alapvető katekézis ott történik, de nagyon sok más fókusza is van már az egyház életének. Mindig fontosak lesznek a plébániák, de az élet már nem csak a plébániákon zajlik. Cél lenne bizonyos életet visszavinni a plébániákra, mert a mély evangelizáció és a hosszú távú elköteleződés a plébánián tud leginkább megtörténni, hiszen az köt bennünket a lakóhelyhez és a legalapvetőbb kapcsolatainkhoz. Keresztelkedni, bérmálkozni, szentgyónást végezni és közösséget élni csak a plébánián lehet.