– Milyen céllal alapították a Katolikus Családszervezetek Európai Szövetségét?

– Képviselni szerettünk volna egy olyan valóságot, amelyre sokszor nem figyelünk eléggé, amelyet magától értetődőnek tekintünk, amelyről azt gondoljunk, hogy magánügy, nincs közérdekű jelentősége. Franciaországban, Németországban, Ausztriában a családszervezetek nagy múltra tekintenek vissza. A 20. század elején, a nagyvárosok létrejöttekor a családok elvesztették természetes közegüket, a falvakat, magukra maradtak, és akkor az Egyházban és másutt is megszülettek ezek a közösségek, nagyon egyszerű, konkrét célokkal. Ez a szép gyakorlat kiterjedt aztán Olaszországra és Spanyolországra is, napjainkban igyekszünk egyre több országot bevonni: Magyarországot, Lengyelországot, Romániát, Szlovákiát… Reménykedünk, hogy országonként szövetségeket hoznak majd létre a családszervezetek, mert a nemzeti szövetségbe tömörült szervezetek nagyobb erővel tudják képviselni a családok érdekeit. Katolikusok vagyunk, együttműködési megállapodásunk van az európai püspöki konferenciákkal. Világi hívők vagyunk, önállóak, de a lelkipásztorainkkal együttműködünk, és mindenkivel párbeszédben állunk, hidat képezünk.

– Milyen fórumokon tudják képviselni a véleményüket?

– Egyszerű emberek, családok vagyunk, de példát mutathatunk az egységről. A család jól képviseli azt, amit Egyházként is szeretnénk megélni, inspiráció forrása lehetünk a lelkipásztorainknak is, amikor fontos kérdésekről tanácskoznak. Ha jobban figyelnének a családok tapasztalatára, könnyebb lenne a párbeszéd. Az egység tapasztalata a családokon belül, a családok között ösztönző erő. Tudjuk, hogy nem mi változtatjuk meg a világot, önkéntesek vagyunk, megvan a munkánk, családunk. A FAFCE célja a tanúságtétel, nem pedig a küzdelem bizonyos célokért. Mi javaslatokat teszünk, az emberek szabadságát tiszteletben tartva azon igyekszünk, hogy elgondolkodjanak. Úgy gondoljuk, hogy a jó példa képes változást hozni, nem pedig a kényszerítés. A katolikus családegyesületeknek az Egyházon kívül is van szerepük, közéleti, politikai színtereken meg kell szólalniuk. A világiak így fontos szerepet kapnak az Egyházban társadalmi kérdésekben. Az egyesületeknek függetlennek kell lenniük a politikától, így tudják mindig képviselni az álláspontjukat. A politikával való együttműködésben tudnak támogatásokat kapni, de nem szabad azt gondolni, hogy a politika fogja megoldani a problémákat. Mi vagyunk az egyetlen katolikus szervezet, amely a családokat képviseli Brüsszelben és Strasbourgban. Nincs többmilliós költségvetésünk, pedig a keresztény közösség javát képviseljük ezeken a nehéz, összetett helyeken. Önkéntesek vagyunk, de fontos lenne, ha lehetnének irodáink itt. Azt szeretnénk, hogy jobban kihasználják a bennünk rejlő lehetőséget. A párbeszéd eszközei lehetünk.

– Miért van szükség a családszervezetek nemzetközi összefogására? Mit jelent a közös gondolkodás?

– A mai világban nagyon sok mindent nemzetközi szinten döntenek el, és túl gyakran fordul elő, hogy a családnak nem tulajdonítanak fontos szerepet. Ideológiai harc zajlik azok között, akik semmibe veszik a család értékét, és akik meg akarják védeni. A FAFCE igyekszik keresni a párbeszédet, hidakat teremteni úgy is, hogy más hangnemben beszél anélkül, hogy lemondana az igazságról. Meggyőzően akarja képviselni, hogy a család erőforrás. Sokan vannak, akik így gondolják, de félnek nyíltan állást foglalni, nehogy azt gondolják, hogy egy elavult ideológiát képviselnek. Mi bebizonyítjuk, hogy a család modern dolog. A reményt jelenti, hiszen a családban formálódnak az új nemzedékek. Európában demográfiai tél uralkodik, család nélkül nincs jövő. Megpróbáljuk megértetni, hogy a család nem a beteg, hanem éppen ellenkezőleg, ő az, aki gondozza a beteget. Ezt igyekszünk nem csak társadalmi, hanem gazdasági, adóügyi szempontból és elmagyarázni. Szeptembertől lesz egyetemi tanszékünk Spanyolországban, ahol a család közéletben, adózásban betöltött szerepével foglalkozunk. Hangsúlyozzuk, hogy a család gazdasági értéket képvisel – ahogyan ezt Önök Magyarországon nagyon jól tudják. Bizonyított, hogy a demográfiai növekedés gazdasági növekedést is hoz magával, hozzájárul az ország stabilitásához. A demográfiai tél viszont veszélyezteti a demokráciát és a békét is.

– Mit adhat az Egyháznak a családszövetség, illetve hogyan működik együtt az Egyházzal?

– Megosztjuk egymással tapasztalatainkat, felelősségvállalásra ösztönözzük a világi hívőket, a szolgálat szellemében. A családok segítségével a lelkipásztorok is jobban tudják teljesíteni küldetésüket. Ha stabil katolikus családok állnak az Egyház szolgálatában, akkor könnyebben születnek papi hivatások is. Az Egyház családi közösség, amelynek középpontjában a lelkipásztorok állnak, és ez fontos. Minden plébánián kell hogy legyen családi csoport, akik segítenek egymásnak és kapcsolatban állnak a pappal. Ezeknek a csoportok hála, maguk a családok összetartóbbak, sokkal kevesebb a válás, sok gyermek születik. A demográfiai tél megszüntetéséhez nem elég a kormányzat jó politikája – fontos, de nem elég. A gyermeknemzési kedv nem csak az állami rendelkezésektől függ, hanem a jó családközösségektől, a jó példáktól is. Ha a családegyesületeken keresztül szövetséget kötnek papok és családok, akkor a családok barátságai révén növekszik a megtérések száma is, hiszen a barátságokon keresztül történnek a megtérések.

– Milyen módszereket lát célravezetőnek a családok erősítésére, társadalmi megbecsülésének növelésére?

– Meg kell mutatni, milyen nagy gazdasági értéket termel a család a bruttó nemzeti termék tekintetében. A családpolitikára úgy kell tekinteni mint beruházásra, ahogyan például a magyar kormány is teszi, nem pedig költségként. Az állami költségvetésben számviteli szempontból mindenütt szociális költségnek tekintik a családokra szánt támogatást. Óriási különbség van a kettő között, a beruházás az, amivel a jövő gazdagságát növeljük. Másképpen kell gondolkodni európai szinten, beruházásnak kell tekinteni a családpolitikát: ha fenntartható fejlődést, zöld gazdaságot akarunk, a családnál kell kezdeni; a nemzedékek közti egyensúly fenntartása is a családon múlik.

Minden országnak megvan a maga családpolitikája, mi nem erre akarunk nyomást gyakorolni. Szeretnénk érvényt szerezni nyilvánosan is az értékeknek, amelyeket képviselünk, kormányoktól függetlenül, és növelni akarjuk a civil társadalom súlyát a törvényalkotásban. Magyarországon például egy fantasztikusan jól működő civil társadalmat látunk, itt van Edit és Kálmán, akik felelősséget vállalnak, sokat dolgoznak. Munkálkodni kell azon, hogy a civil társadalom tevékenysége elismert legyen a társadalomban, a közéletben. Nem kell feltétlenül kormánytisztviselővé válni, jól kell képviselni a családok érdekeit.

– Milyen kérdésekkel szembesül az ukrajnai háború kapcsán a szervezetük?

– A közgyűlésen jóváhagytunk egy állásfoglalást az ukrajnai háború kapcsán. Sokat vitáztunk róla, számos nemzet tagjai voltak jelen, különféle hozzáállásuk, véleményük van. Mindig volt ukrán tagunk, az ukrán katolikus püspöki konferencia delegáltja, idén éppen egy olyan ember, aki a magyar kisebbséghez tartozik. Tisztában vagyunk azzal, nem vagyunk képesek pontosan megérteni, ami ott zajlik. Két fontos dolgot tudunk leszögezni: a háborúnak minél hamarabb véget kell érnie, és az embereknek vissza kell kapniuk a szabadságukat, hogy a gyerekeiket nevelhessék, taníttathassák, és hazatérhessenek.

Mi, a FAFCE elutasítunk minden nacionalizmust. Családi közösségekben létezünk, amelyek saját identitásukat megőrizve, természetükből adódóan hidakat építenek. Nekünk azért kell tennünk, hogy a család mindig a béke iskolája legyen. A családok, az anyukák a gyerekeikkel soha, de soha nem akarnak háborút. A háborút a kormányfők szítják. A nacionalizmus gyakran ellenségeskedést szül, szembeállítja egymással az embereket. A család egyesít, vannak vegyes házasságok, különböző kultúrájú emberek házasodnak össze; a családban a különbözőségek növekedést jelentenek, nem kompromisszumot. Mi egységben vagyunk, mint családok az egységet képviseljük az Egyházban.

– Miért választották Magyarországot a közgyűlés helyszínéül?

– A családpasztorációval megbízott püspök, Marton Zsolt hívott meg minket. Sokszor voltunk már itt, magam is többször személyesen találkoztam Erdő Péter bíborossal, és nagyon szeretem Magyarországot. Ismerem a történelmét és a jelenét, a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie. Szeretnénk a magyar példát felmutatni mások előtt is, ehhez az kell, hogy a magyar családegyesületi rendszer fejlődjön. Magyarország példa lehet egész Európa számára.

*

A nemzetközi tanácskozásról szóló tudósításunkat főpásztoraink és mások beszédeiről ITT olvashatják. 

A magyar családszervezetek képviselői közül Frivaldszky Edit vett részt a közgyűlésen, ahol ez alkalommal az általa vezetett Emberi Méltóság Központ a FAFCE rendes tagjává vált. Megfigyelőként volt jelen a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom képviseletében Dabóczi Kálmán.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír