
» HÍREINK »
Április végével zárult le a munka, akkor fejeztük be az utolsó kiadványokat. Egyébként nagyon szeretek sportolni, teniszezni, most is igyekszem hetente több órát mozogni. Aztán talán újra el fogok tudni olvasni egy teljes könyvet. Az elmúlt időszakban sokat olvastam, de inkább emaileket. Ezenfelül nagyon szeretném folytatni az énekek fordítását; korábban az Emmánuel Közösség énekeit fordítottam magyarra. Több utazás is be van tervezve a közeljövőben; papi lelkigyakorlat Medjugorje-ban, Londonban egy Alpha-konferencia, Rómában pedig a Családok X. Világtalálkozója.
Öröm és hála. Hála a Jóistennek azért, ami kikerekedett a kongresszusból. Annyi minden, rajtunk kívülálló dolog alakult szépen, kezdve például az időjárással. A NEK-en részt vettek a québeciek, akik 2008-ban voltak házigazdák, és ők mesélték, hogy náluk a zárómisén 50 mm eső esett le; annyira szakadt az eső, hogy a kamerában nem látszott az oltár. Ehhez képest nekünk gyönyörű időnk volt. De az összes többi körülményért is hálásak lehetünk. A rengeteg imáért, ami megalapozta az egész Kongresszust… a körmenet az Andrássy úton fantasztikus Isten-élmény volt; mindenki arcáról sugárzott az öröm, mert megtapasztaltuk, hogy Isten országa köztünk van. A sajtó egy szót sem írt a körmenetről, mert minden rendben volt, nem volt semmi botrányos. Ilyennek kéne lennie a világnak.
Alapvetően az erősödött meg bennem, hogy ha Istentől jelet kérek valami kapcsán, akkor Ő válaszol. A fajsúlyos döntések meghozatalakor a Jóistent nem lehet kihagyni. Amikor Erdő Péter bíboros atya felkért, hogy legyek a NEK főtitkára, akkor kértem néhány nap gondolkodási- és imaidőt, hiszen, ha az Úr nem építi a várost, akkor hasztalan fárad az építő. Ezért jelet kértem Jézustól és kaptam is egy elég erős és tiszta jelet, így elvállaltam a főtitkárságot. Megerősödött bennem az is, hogy fontos Jézustól személyesen kérdezni; erre pedig az egyik legjobb keret a szentségimádás. Megértettem, hogy az Eucharisztikus Kongresszus a Jóisten számára is kedves dolog volt, hiszen nagyon megáldotta azt az egy hetet, az előkészületekkel együtt. A kezdeteknél is mondtam, hogy az egyhetes kongresszus nem a célja az egész szervezésnek, hanem csúcspontja lesz egy hosszú folyamatnak. Abban bízom, hogy a NEK hosszútávú gyümölcsöket is fog hozni, mind az egyének lelkében, mind pedig az Egyházunk életében; egy kapaszkodó lesz, és így amikor csak elhangzik, hogy NEK, akkor azt mondják az emberek: igen, ott voltam és tudom, hogy milyen jó volt. A kongresszus egy olyan pont, amihez jó visszatérni; egy közös élmény, amit Istennel éltünk át. Bíboros atya ki is fejezte, hogy minden várakozásunkat felülmúlta. A Jóisten tényleg gálánsan mellettünk állt és azt gondolom, hogy Neki is fontos, hogy ilyen módon is kiálljunk a hitünkért, és hívjuk embertársainkat az Ő örök országába.
Azt látom, hogy sokan megmozdultak; ez is egy példa arra, hogy ha tematikát adunk, akkor az segítség lehet a lelkipásztoroknak. A felkészülés ideje eredetileg három év volt, amiből végül négy lett a járvány miatt. Ez idő alatt indult el a Szentségimádás Iskolája, az Evangelizáció Iskolája, a Zakeus kurzus, a világméretű szentségimádások és a Forráspont Ifjúsági Estek. Az említett iskolák videóanyaga, írott anyaga továbbra is elérhető a NEK honlapján. A kongresszusról pedig több mint 400 órányi anyag áll a hívek, a plébániák, a közösségek rendelkezésre, amit közösen feldolgozhatnak. Öröm számomra, hogy a Szentségimádás Iskoláját több mint 100 plébánián megcsinálták. Az imaiskolára nagy igény van; ahogy az apostolok kérték Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, úgy szeretnének ma a hívek is imádkozni tanulni. Az Evangelizáció Iskolája azt segíti, hogy megtanuljuk továbbadni az örömhírt. Bízom benne, hogy ilyen szempontból hosszútávon is fog még gyümölcsöket hozni a kongresszus. A legfontosabb az, hogy a Jézussal való kapcsolatunk egyre szorosabb legyen, ezáltal növekedjék az Egyház és gyarapodjék a hívek száma.
Öröm, hogy idén is lesz Forráspont szeptember 17-én, Úr napja előtt pedig ezúttal is szeretnénk bekapcsolódni a világméretű szentségimádásba. A Forráspont egy új „brand” (=márka), amit fel kellett építeni, hiszen korábban ilyen rendezvény még nem volt. Ez egy dicsőítő, tanúságtevő, szentségimádó est, szentmisével és tanítással egybekötve, ami a 15-30 éves korosztálynak szól. Egy örömteli evangelizációs alkalom, ami illeszkedik a fiatalok stílusához, így másokat is elhívhatnak, akár olyanokat is, akik nem járnak templomba. A keresztény fiatalok többsége ma már képben van azzal, hogy mi is a Forráspont, és szívesen jönnek.
Érdekes, hogy a szinodális út, amit most járunk, gyakorlatilag ugyanazt a modellt követi, mint amit mi három éven keresztül csináltunk a NEK előkészítése során, és ugyanazokat az elemeket helyezi középpontba: a személyes Krisztus-kapcsolatot (communió), a szentmisét, a közösségépítést (részvét) és az evangelizációt (misszió). 2023-ban lesz a püspöki szinódus; addig is az a feladatunk, hogy mindazt, amit a szinodális út elénk tár, papok és hívek átbeszéljük közösen. Bízom benne, hogy a Lelkipásztori Intézettel ebbe mi is be tudunk kapcsolódni, és segíteni tudunk olyan anyagok elkészítésével, amit mindenki használhat.
Ha szeretné felidézni az Eucharisztikus Kongresszus élményeit, nézze meg összefoglaló riportunkat!
Fekete Ágnes
2025. április 26. szombat
Ervin
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való...