Mielőtt Budapestről elindultunk, jó méretes zuhé csapott le, beszéltük is fotós kollégámmal, vajon hány családot tart otthon az eső. Mátraverebély-Szentkútra érve azonban már frissen áztatott, harsogó zöld környezet fogadott minket – és a sok száz óvodást, akiket szüleik, nagyszüleik és testvéreik mellett az óvónők is elkísértek. Ahogy a mise után a koncelebráló atyák egyike mondta, a Szűzanya gondoskodott, hogy kellő időben kapjanak esőt a földek és csodaszép, napsütéses időt a zarándokok.

Az óvodás zarándoklaton természetesen nincsen katekézis háromnegyed órával a mise kezdete előtt, mint ahogy máskor szokásos a ferences kegyhelyen, de a lelki bevezetés most sem maradt el: gazdát cserélt az a vándorkereszt, amelyet minden évben más-más óvoda őriz kiemelt helyen.

A San Damianó-i kereszt másolata a gyerekek és a pedagógusok lelki életét jelenlétével is erősíti – mondta el Pandur Anikó, a dunakeszi Szent Erzsébet Katolikus Óvoda vezetője. A tíz éve alapított intézményben tartózkodott az utóbbi egy évben a vándorkereszt: az előtérben jól látható helyen kitett feszület az óvodásoknak is sokat jelentett, a pedagógusok havi lelki programja is e körül zajlott mindig.

A gyermekek lelkesen készültek az elmúlt héten a vándorkereszt átadásának liturgiájára, örömmel tanulták azokat a gitáros énekeket, amelyek ebből az alkalommal elhangzottak – árulta el az óvodavezető.

A szentmisén már a hagyományos zarándokénekek csendültek fel, amelyek azért elsőre meglehetősen távol vannak a gyerekek zenei világától. Orosz Loránd kegyhelyigazgató elmondta, tudatos döntés részükről, hogy csak a szentmisén kívül engedik szerephez jutni az óvodások által jobban megszokott dalokat, ugyanis szeretnék, ha a zene révén is belenőnének a szentkúti zarándoklatok világába.

Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, a szentmise főcelebránsa azonban olyan közvetlenül szólt a kicsikhez, hogy az legtöbbjüket biztosan megragadta. Már a mise elején kérte a gyerekeket, tapsolják meg egymást, miután kifaggatta őket, honnan érkeztek. A szertartás végén pedig megtudhattuk, hányan vannak az egy-, két-, három-, négy- és ötévesek; a hatévesek már kimaradtak, ami a jelentkezést illeti, mert ők hamarosan iskolába mennek...

A szentbeszéd is kifejezetten óvodásokra volt szabva: Beer Miklós rámutatott, amint Az apostolok cselekedeteinek szereplői sok helyről érkeztek, a kisebb és nagyobb zarándokok is mindnyájan valahonnan jöttek. „Mindnyájunknak van szülőhelyünk, ahová a Jóisten rendelt bennünket.” Arról is beszélt a püspök, hogy amint a Bibliában Pál apostolnak, Barnabásnak, Jézusnak, az ő szüleinek: Szűz Máriának és Szent Józsefnek, a barátainak: Keresztelő Szent Jánosnak, Zakariásnak, Szent Annának és Erzsébetnek van neve, úgy mindnyájunknak van neve. Ahogy a szüleink elneveztek minket és a Jóisten ismer minket. A püspök elmondta, „mi, felnőttek is ilyen kicsinyek voltunk, mint ti, és az már látható, hogy belőlünk mi lett, de hogy belőletek mi lesz, az a Jóisten titka”. Arra kérte az egybegyűlt szülőket, nagyszülőket, hogy Jézus biztatása nyomán kérjék a Szentlelket, hogy jó példát adjanak a gyermekeiknek, unokáiknak, hogy felnőtté válva jézusi felnőttkorra jussanak.

A szülők megszólítása nagyon fontos része az óvodások zarándoklatának, erősítette meg Orosz Lóránt, ezért is biztosítanak gyónási lehetőséget a rokonok és az óvodapedagógusok részére. Pandur Anikó, aki az óvodás gyerekek mellett első alkalommal a sajátjait is elhozta, szintén úgy látja, nagyon jó alkalom ez arra, hogy a hitüket kevésbé vagy egyáltalán nem gyakorló szülőket a gyermekeken keresztül közelebb vonják Istenhez és az Egyházhoz.

Amilyen rövid volt a prédikáció, olyan hosszú volt a kivonulás, Beer Miklós az általa is szorgalmazott jézusi lelkülettel engedte, hogy közel kerüljenek hozzá a gyerekek, akik közül bizonyára többen először láttak élő püspököt. A köré sereglett kicsik és nagyok mindegyikéhez igyekezett odalépni, kezet fogott velük, megsimogatta őket, megmutatta nekik a mellkeresztjét.

Ahogy Orosz Lóránt a szentmise végén érzékeltette is, bár a zarándoklat a szentmisével vette kezdetét, a gyerekek számára igazán ezután következett a nap java. A nagy szél miatt délelőtt még nem lehetett felállítani az ugrálóvárakat, az enyhülő szél délután ezt már lehetővé tette sokak örömére. Számos gyerek kézműveskedett, próbálta ki az arcfestést vagy a népi játékokat, de a legtöbben a Mesekocsi Színház erdőben játszódó történetére, majd később Szalóki Ági gyermekkoncertjére voltak kíváncsiak.

Orosz Lóránt felidézte, hogy az óvodások zarándoklatának elindítása még elődjének, Kálmán Peregrinnek a nevéhez fűződik. A kegyhelyvezető ferences kérdésünkre elmondta, a családi nap megrendezését az tette lehetővé, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásának köszönhetően családbarát fejlesztések indulhattak be Szentkúton. Ennek nagy részét családi apartmanok kialakítása jelenti, de a rendelkezésre álló keretből a családi nap ingyenes programjaira is jutott forrás.

A kegyhelyet sokszor keresik fel családok – tette hozzá –, bármennyire is az idősebb korosztály „hobbijának” gondolják sokan a zarándoklást, hiszen itt a szabadtéren sokkal kevésbé zavaró mise alatt a gyerekek futkosása, hangoskodása, és a szép, kisebb kirándulásokra is alkalmas környezet is vonzza őket.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír