A szentmise elején Marton Zsolt köszöntötte a szentelendőket, pap- és püspöktársait, valamint az ünneplő híveket és megemlékezett mindazokról a pap- és diakónustestvérekről, akik most ünneplik szentelési jubileumukat, valamint akiket az ország több pontján ugyanezen a napon szentelnek fel püspök társai.

A szentmise olvasmányai közül a szentlecke (ApCsel 6,1-7b) az első diakónusok kiválasztásáról szólt, az evangélium (Lk 10,1-9) pedig a Hetvenkét tanítvány meghívásáról. Ezekre utalva Marton Zsolt püspök beszédében kitért a diakónusi szolgálat lényegére. Utalt rá, hogy mi mindannyian, akiket keresztelésünkkor megkentek krizmával, küldetést kaptunk az egyetemes papságra, azaz mindannyian meg vagyunk hívva arra, hogy evangéliumi életünkkel tanúságot tegyünk Krisztusról. A szolgálati papságra meghívott személyeknek pedig különösen is szól a meghívás, hogy életüket szeretetáldozattá tegyék másokért. Feladatuk továbbá – Szent Pált idézve - a keresztény katolikus hit tisztaságának őrzése és továbbadása. Mindezt az ige, a liturgia és a szeretetszolgálat hármas egységében teljesítik be: a diakónus feladatát képezi az Evangélium ünnepélyes felolvasása, szentbeszéd tartása, valamint szentmisén kívül a keresztelés, házasságkötés, temetés szertartásainak végzése, illetve egyéb ún. paraliturgikus események vezetése, mint szentségimádás, litánia.

A szerpapságra lépők ígéretet tesznek a zsolozsma imádkozására, vállalják a nőtlenséget és engedelmességet fogadnak püspöküknek és utódainak. Ennek kapcsán Marton Zsolt kérte őket, hogy mindig törekedjenek az imádságos lelkületre, a cölibátust ne korlátozásként, hanem a mennyek országáért vállalt szeretetként éljék meg és az engedelmesség lelkületének megélésével járuljanak hozzá az egyházi hierarchia egységének építéséhez.

„Ne feledjétek: mostantól életeteket kell adnotok - velem és a paptestvérekkel együtt -, azokért, akiket szolgálni fogtok. Ebben a világban, amely egyszerre kihívásokkal van tele, ugyanakkor sok szépséget is tartogat számotokra. Kérjük, ehhez adja meg az Úr az Ő kegyelmét számotokra!” – fejezte be beszédét a főpásztor.

Ezt követően a szentelendők elmondták ígéreteiket, letették engedelmességi fogadalmukat, majd a szentelés központi pillanataként a püspök kezét a fejükre téve kérte számukra a Szentlelket. A Mindenszentek litániája alatt földre borulva imádkoztak. A könyörgéseket a beöltözés követte, amikor magukra öltötték a stólát és a dalmatikát. Majd átvették püspöküktől az evangéliumos könyvet, amely a hit hirdetésének jelképe számukra. A szentelési szertartást az Eucharisztia liturgiája követte, amelyben már a két diakónus szolgált.

A frissen szentelt diakónusok a szertartás végén hálát adtak mindazokért, akik elindították őket a hitben és a papság felé vezető úton, imádkoztak értük és bíztak bennük. Megköszönték a monori, dunakeszi híveknek, hogy együtt ünnepeltek velük és Püspök atya életére és szolgálatára Isten áldását kérték, valamint azt a kegyelmet, hogy ők is megtapasztalhassák Isten hűséges szeretetét.

Szabó Gábor a veresegyházi Szentlélek plébániára, Urbán Gábor a verőcei Szent András plébániára kapott beosztást, a pappá szentelés előtti utolsó gyakorlati képzési évére.

Az ünnepi szentmisén a váci Székesegyház kórusa végezte a zenei szolgálatot Varga László karnagy, egyházmegyei zeneigazgató vezetésével.

Szabó Gábor (1987)

Dunakesziről, a Szent Mihály plébániáról származik. 2017-ben jelentkezett papnövendéknek a Váci Egyházmegyében. Két év előkészítő szeminárium után 3 évet töltött el Budapesten a Központi Szemináriumban. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, Budapesten végezte. Korábban általános és középiskolai tanárként dolgozott.  Szentelési meghívójára ezt írta: „De én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.” /Lk 22,32/.

Urbán Gábor (1990)

Monorról, a Nagyboldogasszony plébániáról származik. 2020-ban jelentkezett papnövendéknek. Mivel korábban hitoktatói végzettséget szerzett és dolgozott 9 évet katekétaként az egyházmegyében Inárcs és Örkény településeken, lehetősége nyílt rá, hogy már ebben az évben jelentkezzen diakónusszentelésre. A szentelési meghívójára egy Chiara Lubich idézetet választott: Te jössz hozzám látogatóba. És én válaszolok Neked: Itt vagyok, Uram!”

Gáborné Haáz Andrea