CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
Az elmúlt években a járvány miatt csak minimálisan tudta a kistarcsai „Rózsafüzér Királynője” templomi közösség megünnepelni az Úrnapját.Már sokunknak nagyon hiányzott az ősök hagyományának élése, így az idei évben szerettünk volna az elmúlt évek hiányállapotaira válaszolva egy részletgazdag és alapos előkészületet, majd pedig a templomi ünnepet is igazán mélyen, szabadon, örömmel átélni.
A bölcsek mondása, miszerint a hiányok megtapasztalásával fog az érték felszínre kerülni, eleven valóságként kristályosodott ki két év alatt a közösség minden egyes tagjában. Éppen ezért mi már tavasszal elkezdtük ennek az ünnepnek a megszervezését, az átalakult életünkhöz való igazodás figyelembevételével. Pető Gábor plébános vezetésével a testülettől, a falu lakóin át a kis közösségekig, mindenkit próbáltunk megkérdezni, meghívni erre a nagy feladatra és egymás lelkesültségéből is erőt merítve elbátorkodni a konkrét lépésekig.
A közösségünkhöz tartozó „918-as Batthyány cserkészcsapat” szombaton egy úrnapi szemétszedést szervezett a városban, hogy az Oltáriszentség tiszteletére az utcák is tiszták legyenek. Erre meghívták a város vezetését és a lakókat is.
A gyerekek nagyon türelmesen gyűjtötték a zsákokba a templom környéki utcákból a szemetet. Ahogy őseink is minden nagyobb ünnep előtt nemcsak a szentgyónásukat végezték el, nemcsak a házat és az udvart rakták rendbe, hanem még az utcafrontokat is megseperték, megtakarították az ünnep(elt) tiszteletére, úgy próbáltak idén gyerekeink is kapcsolódni a maguk módján e szép ünnephez.
Vasárnap hajnalban a hagyományos kistarcsai virágszőnyeg is elkészült a templom körül. Régen az volt Kistarcsán a szokás, hogy azon az útvonalon, ahol az Oltáriszentséggel a körmenet elhaladt, a házak tulajdonosai díszítették fel az utcát. Pár éve már több helyen segítséget kérnek az idős, beteg emberek. Idén a fiatal közösségi tagokat, a templomba járó híveket és a Szent Anna Katolikus Óvoda családjait is mind meghívtuk erre a nemes munkára. Sok új család csatlakozott és örömmel segített. Nagyon sok édesanya jött el a kislányával és dolgozott órákon keresztül néhány méter virágszőnyegen. A Szűzanyát és az Oltáriszentséget mezei virágból nagyon összehangoltan és türelmesen, közben egymással beszélgetve rakosgatták ki a lányok. Igazán bele tudták élni magukat és a kreativitásuk pillanatok alatt felszínre jött. A végén már arról is beszélgettek, hogy jövőre majd mit és hogyan lehetne tenni, hogy még szebb legyen. Édesapák sokasága is segített a munkában, „Apák napján” jó példát mutatva a gyerekeknek, fiataloknak.
Sokunknak a sok kis összeadott szépsége miután összeállt egy hosszú szőnyeggé, gyönyörűséget okozott nemcsak az alkotóknak, hanem minden lelket felemelt, aki a közelébe került. Többen megjegyezték a faluból, hogy ilyen szép szerintük sose volt a virágszőnyeg. Mi viszont, akik láttuk régen a gyönyörű alkotásokat, biztosan tudtuk, hogy az összefogott szeretet átütő erejét érezhették ők meg. Nekünk, újaknak pedig van még hová fejlődnünk!
Az ünnepi szentmisén, amit Vukovich Márton atya tartott, jelen voltak a Máriás lányok és képviselték magukat páran a cserkészek közül is. A körmenet végén a Te Deum nagyon őszintén és felszabadultan szólalt meg, sokunk szeme meg is telt hálakönnyekkel!
Hálát adtunk a Jóistennek, hogy ezt is megérhettük és kértük a segítségét, támogatását a szomszédban zajló háború elcsendesítésében is. Reméljük, hogy ez az áldás, ami hagyományosan oltalmat kér a természeti csapások és a háborúk ellen, oda is eljut, ahová ebben a mostani kialakult helyzetben emberként mi nem juthatunk el!
Hisszük azt is, hogy vasárnap minket felemelt az Úr, és ezzel felmutattuk a városunknak és a világnak is, hogy egyedül Jézus az, aki reményt és jövőt tud adni nekünk!
A NEK imádságát, amibe mi katolikusok évek óta kapaszkodunk, és ami átível az időn, meg minden földi korláton is, ne hagyjuk abba!
Mondjuk egyre többször és egyre gyakrabban:
„Mennyei Atyánk, minden élet forrása! Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük és egyre jobban szeressük! Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez!
Add, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson megerősödve egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálhassuk! Ámen.”
Pasztorális munkacsoport munkatársai
Fotó:
Virágszőnyeg készítésének folyamata:
*
Körmenet:
Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, keresztútjának, halálának és temetésének napja. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nagypénteki szertartást Marton Zsolt megyéspüspök vezette a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.
A nagycsütörtök esti liturgiában az utolsó vacsora felidézésével az eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. Az ünnepi szentmisét Marton Zsolt megyéspüspök mutatta be a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.
Április 2-án délelőtt tartotta Marton Zsolt a hagyományos olajszentelési szentmisét Vácon, a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az egyházmegye papsága mellett a hívek is szép számban vettek részt az ünnepi szentmisén, amelyen a betegek és a katekumenek olaját, valamint a szent krizmát áldotta meg a főpásztor.
Marton Zsolt váci megyéspüspök idén töltött be a 60. születésnapját és néhány hónapja a Piarista Rend konfráterei közé is fogadták. Ebből az alkalomból a Piarista Rend Magyar Tartománya kommunikációs munkatársa beszélgetett a főpásztorral „szent kalandról”, a piarista gyökerekről és a papság tüzéről.2026. április 5. vasárnap
Vince
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,...
Összes program »