Hazánkat tizenegy fős küldöttség képviselte Marton Zsolt püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságnak elnöke vezetésével, emellett a Családok Jézusban Közösségből is érkezett két házaspár Rómába. Több külhoni egyházmegyéből, a munkácsiból, a nagyváradiból és a temesváriból is voltak jelen magyarok, és részt vett egy Fokoláre Mozgalomhoz tartozó magyar házaspár is Szerbiából.

Amint beszámoltunk róla, a világtalálkozó szerda este a családok fesztiváljával vette kezdetét a Szentatya jelenlétében. A június 23. és 25. között megrendezett teológiai-pasztorális konferencián Ferenc pápa szándékának megfelelően gyakorlati jellegű megszólalások, többnyire kifejezetten tanúságtételek hangzottak el házaspároktól, mindössze három pap tartott előadást. Szerdán a Lateráni palotában, a római püspöki palota kertjében Mozart és Schubert műveiből adott koncertet a FORM – Orchestra Filarmonica Marchigiana, akik a nyitófesztiválon is felléptek.

A magyar küldöttség csütörtökön ebédidőben felkereste a Pápai Magyar Intézetet, ahol Németh Norbert rektor vendégszeretetét élvezhették.

Csütörtök este különböző római plébániák látták vendégül a küldötteket. Minket, magyarokat a portugálokkal, a mozambikiakkal, egy Máltáról és egy Milánóból érkezett házaspárral együtt a tiburtinai Szent Romano mártír plébánián fogadtak sok szeretettel. A leginkább az Óbudai lakótelep környékére emlékeztető egyházközösségbe zömében Dél-Olaszországból származó hívek járnak. A plébániát egy chilei atya vezeti, aki Afrikába szeretett volna menni misszionáriusnak, helyettese Haitiről származik. Olasz és angol nyelvű programmal készültek, egy kis imádsággal, énekléssel és finom itáliai falatokkal. A portugálok, a mozambikiak, sőt még mi is dalra fakadtunk, aztán az „O sole mio” és más dalok is felcsendültek a plébános jóvoltából, úgyhogy a tánc nemzetközi nyelve is összekötötte a pünkösdi hangulatú esemény résztvevőit.

A szombat reggel szentségimádással kezdődött, ebbe akár magyarul is be lehetett kapcsolódni online, mivel az MKPK Családügyi Bizottsága a világtalálkozó társszervezője, A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma kérésére megjelentette az imádság magyar nyelvű szövegét. Ez ITT található.

A konferencia zárónapjának témája Az életszentség útja volt. Hogy miként játszhat ebben a család szerepet, arra a világtalálkozó védőszentjeinek, Boldog Luigi és Maria Beltrame Quattrocchinak életén keresztül világított rá a nap előadása. A római egyházmegye (a másik társszervező) családpasztorációs tevékenységének megalapozóiról Francesco Beltrame Quattrocchi, a legkisebb gyermekük, Enrichetta felnőttkorában örökbefogadott fia beszélt először. A biomérnök Francesco Beltrame Quattrocchi szerint az egyszerűségében nagyszerű házaspár családi sejtje, amelybe a nagyszülők is beletartoztak, úgy épült fel, mint minden egyes sejt, amely sokszorosítja önmagát, saját egyedi mivoltát, megvédi magát a külső, káros behatásoktól, ugyanakkor nyitott a pozitív ingerek befogadására és mindenekelőtt képes arra, hogy az üzeneteit kifelé közvetítse. Ugyanilyen sejt az egyszeri ember is, aki nem arra teremtetett, hogy egyedül éljen – tette hozzá. Kifejezte tiszteletét Luigi és Maria vendégszeretetéért, hiszen bárki bármilyen okból és bármikor kopogtatott náluk, mindig ajtót nyitottak. „Gyermekkori emlékem, hogy ott ülök római otthonuk étkezőasztalánál, a via Depretisben, ahol jelenleg is lakom, a telefon (vezetékes!) pedig mindig megszólalhat, készen áll a rászorulók segítségére.”

Andrea Bicchiega és Patrizia Marchegiani nem ismerték személyesen a Beltrame Quattrocchi házaspárt, hiszen azután születtek, hogy mindkettejük meghalt. Eltérő vérmérsékletű és neveltetésű emberekként főként a monostorok és remetelakok árnyékában felnőtt Patrizia bizonytalanodott el abban, hogy átlépjék-e a házasság küszöbét. Együtt elzarándokoltak Luigi és Maria sírjához, azért épp az övékhez, mert Patrizia édesapja nagy tisztelőjük volt, mindig magánál hordta a fényképüket a tárcájában. Amikor hazafele menet betértek egykori otthonukba, ahol legkisebb gyermekük, Enrichetta lakott, ők is megtapasztalták azt a nyitottságot, ami Beltrame Quattrocchiékat jellemezte. Ott, Luigi és Maria lakásában bizonyságot kaptak arról, hogy a házasság szentséghez vezető út. Később újra az ő alakjuk segítette a párt, ugyanis hiába szerettek volna gyermeket kezdettől, és a Gemmeli klinikán hiába állapították meg, hogy mindkettejükkel minden rendben van, mégis hónapok, évek teltek el, a gyermekáldás elmaradt, már csak a mesterséges megtermékenyítésben bíztak. Ekkor felfénylett előttük Quatrocchiék tanúságtétele, akik nem vetették el legkisebb lányukat akkor sem, amikor az orvosok azt mondták, hogy 99% esély van rá, hogy anya és lánya is meghaljon a várandósság miatt, amely komoly vérzéssel is járt. Ezáltal megerősítve Andrea és Patrizia elálltak az orvosi beavatkozástól, és inkább az örökbefogadás mellett döntöttek, három éve nevelik Robertet.

Boldog Luigi és Maria ereklyéje végig jelen volt a VI. Pál teremben és a Szent Péter téren tartott misén is.

A délelőtt folyamán egy egyesült államokbeli házaspár a mindennapi családi életben való megkülönböztetésről beszélt, egy paraguayi a friss házasok lelki kíséréséről. Nagyon megerősítő volt az indonéziai Agnes Sandra Wigianti és Taufiq Hidayat tanúságtétele: Taufiq muszlim, és mivel az iszlám törvényei értelmében muszlim férfi nem vehet el keresztény nőt, feleségének el kellett hagynia keresztény vallását. A nő azonban nem bírt elszakadni gyökereitől, és újra gyakorolni kezdte katolikus hitét. Férjét a családja arra ösztönözte, hogy elváljon tőle, de ő nem volt erre hajlandó. Huszonegy év házasság után a mostani húsvétot ünnepelhették először együtt katolikusként, miután Taufiq is megkeresztelkedett.

Még ennél is nagyobb hatást gyakorolt a résztvevőkre a libanoni származású, de Ausztráliában élő Daniel és Leila Abdallah tanúságtétele. Három gyermeküket és éppen 13. születésnapját ünneplő unokahúgukat Ausztrália történetének egyik legszörnyűbb autóbalesetében halálra gázolták: az ittas és bedrogozott sofőr háromszorosával ment a megengedett sebességnek. A három életben maradt és az azóta világra jött gyermekükkel színpadra álló család arról tett tanúbizonyságot, miként tudtak megbocsátani a gyilkos sofőrnek, aki – mint Jézus bibliai gyilkosai – nem tudta, mit cselekszik. A baleset napja, február 1-je a megbocsátás napja lett Ausztráliában. Ezt a csodálatos megbocsátó szeretetet a konferencia közönsége felállásával és könnyeivel tisztelte meg.

A konferencia végén bemutatták azt a könyvet, amely Beltrame Quattrocchiék mellett több szent házaspár életéből is ízelítőt nyújt. A Giovanni Scifoni színész-rendező által standupszerűen prezentált ajánlóból kiderült, azért jó a szenteket tekinteni példaképnek, és nem a hősöket, mert a hősök azzal szembesítenek minket, hogy ők milyen kiválóak, és mi mennyi mindent nem tudunk, ám a szentek megvallják, hogy  nem tökéletesek, ezért hasonlóak hozzánk, így könnyebb azonosulni velük.

A Családok X. Világtalálkozója a Szent Péter téren bemutatott szentmisével zárult, amelyen a láthatóan nehezen közlekedő Ferenc pápa mondott szentbeszédet, de a szertartás főcelebránsa az előzetes tervekkel ellentétben nem ő, hanem Kevin Farrell bíboros volt.

„Ti, házastársak, amikor Krisztus kegyelméből családot alapítottatok, mindannyian meghoztátok ezt a bátor döntést: nem a magatok érdekében használjátok a szabadságot, hanem arra, hogy szeressétek azokat az embereket, akiket Isten mellétek helyezett – mondta el a Szentatya más gondolatok mellettt homíliájában. – Ahelyett, hogy »szigetként« éltetek volna, »egymás szolgálatába« álltatok. Így kell megélni a szabadságot a családban! Nincsenek »bolygók« vagy »műholdak«, amelyek mindegyike a saját pályáján halad. A család a találkozás, a megosztás, a magunkból való kilépés helye, hogy befogadjuk a másikat és közel legyünk hozzá. Ez az első hely, ahol az ember megtanul szeretni. Ezt sose felejtsétek el: a család az első hely, ahol az ember megtanul szeretni.”

A családoknak missziós megbízást is adott Ferenc pápa, amelynek szövegét a találkozó hivatalos képével együtt nemcsak a találkozó résztvevőinek, hanem a szentmisén részt vevő valamennyi hívőnek és érdeklődőnek szétosztottak. A küldetés szövege így zárul:

„Legyetek egy testvériesebb világ magjai!

Legyetek nagy szívű családok!

Legyetek az Egyház befogadó arca!

És kérlek benneteket, imádkozzatok,

mindig imádkozzatok!

Édesanyánk, Mária, siessen segítségetekre,

amikor fogytán a borotok,

legyen társatok a szótlanságnak és a megpróbáltatásnak az idején,

segítsen benneteket együtt járni feltámadt Fiával!”

A szentmisén Kevin Farrell bíboros bejelentette, hogy a családok következő találkozója Ferenc pápával a családok jubileuma lesz, amelyet Rómában fognak megrendezni a 2025-ös szentév részeként, a Családok XI. Világtalálkozójára pedig 2028-ban kerül sor. Utóbbi esetében még nem lehet tudni, hogy mi lesz a helyszín.

A Családok X. Világtalálkozójának résztvevői az esemény zárásaként közösen vettek részt a Szent Péter téren június 26-án az Úrangyala imádságon, amelyet Ferenc pápa vezetett.

A magyar családküldöttség nagy része azonban a Szent István-körtemplomban volt jelen. Mindszenty József hercegprímás címtemplomában, a Santo Stefano Rotondóban minden hónap utolsó vasárnapján magyar nyelvű szentmisét mutatnak be, amelyet ezúttal Marton Zsolt püspök celebrált.

Szerző: Agonás Szonja/ Magyar Kurír

A pápai szövegeket fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va, Agonás Szonja, Családok X. Világtalálkozója