Kicsivel több, mint másfél évvel ezelőtt egy vadidegen atya mutatta be nálunk a szentmiséket, egy vasárnapi napon. Nem ismertük, nem tudtunk róla mást, csak azt, hogy Ausztráliából érkezett haza, és ő lesz az új plébánosunk.

A bezártság, a karantén, a folyamatos betegség és félelem, ami ezután következett nem könnyítette meg a dolgunkat. Az online közvetített miséken néztünk valakit, akit alig ismertünk.  Valakit, akiről lassan megtudtuk, hogy mi mindent tudhat magáénak papi huszon pár éve alatt.

Meséli a történeteit, a személyes élményeit, és így, másfél év után kezdjük el megismerni őt. Már tudjuk, hogy vadászik, hogy létrehozott külföldön katolikus iskolát, foglalkozott drogpasztorációval, gyermekvédelemmel. Hogy ne szakítsam meg a sort, most a diakónusok referense egyházmegyénkben. 

Ezüstmisés prédikációjában beszélt arról, hogy az ő papi 25 éve nem jelenti a mi közös múltunkat, hiszen alig láttuk egymást. Ennek ellenére, köttettek szoros kapcsolatok, kialakult a bizalom. Rengeteg programot szervezünk, melyek során mint pap jelenhet meg.

Hívei számíthatnak rá. Prédikációiban olyan történeteket mesél, melyek megragadhatóak és hazavihetők. Nem volt ez másként június 19-én sem. Ezüstmiséje alkalmából mélyebb szinten engedett betekintést nekünk elmúlt éveibe. Tapasztalatairól, fejlődéséről, útjáról mesélt benne. Sokaknak meglepő volt, de annál tanulságosabb. A szentmisék végén az egyháztanács képviselői köszöntötték őt a hívek nevében.

Szokás ilyenkor szentképeket osztani a híveknek, melyen szerepel egy jelmondat is. Misi atya a következőt választotta: „Erőt ad a fáradtaknak és gyámolítja a kimerültet.” (Iz 40,29) A kiválasztott képe egy sokatmondó ábrázolás a bűnösről és Isten szeretetéről.

A következő 25 évére is kérjük Isten áldását, és hívei, szerettei, családja imáját!

Bőgér Eszter

közösségszervező