A kolostort a kapucinus rend a Brindisi Szent Lőrincről elnevezett, és a szerzetesi élet megerősödését célzó projekt keretében nyitotta meg most újra. A szentmise kezdetén Virth József úgy fogalmazott:

Történelmi napokat élünk, hiszen az ősi kegyhely falai között ismét megjelentek a kapucinus szerzetesek. Minden szentmise hálaadás, de ez a mai ezért különösen az.

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el a gazdag ember hamis biztonságáról (Lk 12,13–21). Homíliájában Virth József emlékeztetett arra, hogy a szentmise első olvasmányában a prédikátor szavait hallottuk: „minden hiábavalóság”. A múlékonyság miatt minden kiszalad az ember kezéből, kipereg az ujjai közül – olvassuk a Prédikátor könyvében. Az ember azonban a teremtő Isten által beléoltott sóvárgással keresi a biztosat, a tartósat, az örökkévalót, azt, ami örökre megmarad, ami megtartja és tartást ad neki. Így tett a prédikátor is a maga idejében. Körülnézett, sorra vette a világ dolgait, és csak homokot talált.

A prédikátor az Ószövetség embere, mi azonban Isten áldott, újszövetségi népe vagyunk, akik már megismertük Krisztust. Elmondhatjuk, hogy megtaláltuk a hőn óhajtott és örökre megmaradó, szilárd pontot, a sziklát, amelyre egyedül érdemes építenünk egyéni és közös életet, házat és hazát, jelent és jövőt.

Mert Krisztus szeretete, hűsége és irántunk való jósága nem változik soha. Vannak az ember életében kitüntetett pillanatok, amikor megtapasztalja ezt. Mi ezt éljük itt és most is, ezen a helyen, Máriabesnyő kegytemplomában, ahol egybegyűltünk – mondta Virth József. Korok és eszmék jönnek és mennek, változnak, de Isten, aki a Szent Szűz közbenjárására meghallgat minket és segítséget ad nekünk, nem változik soha. Ő ugyanaz marad mindörökké. Istenben gazdagodni vágyó szívvel jöttünk ide mindnyájan, s ezért térünk ide vissza újra és újra. Ma is ez a szándék hozott el bennünket Máriabesnyőre, az Isten házába – folytatta beszédét a kegyhely bazilikájának plébánosa.

Múlékony, gyorsan változó dolgok, a prédikátor szavaival élve hiábavalóságok vonzásában éljük az életünket, állandó megkísértettségben, hogy ezekhez tapadjon a szívünk. Ez a megkísértettség életünk folyamán soha nem múlik el, de tagjainkban és szívünkben erő ébred, amely megtart bennünket az úton, fölemel, megvigasztal, újra talpra állít, amikor elbukunk, és egyre hasonlóbbá alakít minket ahhoz, aki naponta a követésére sarkall bennünket. Honnan ez az erő? A falakból, a kövekből? Az élő Istenből, aki ezen a helyen a Szent Szűz közbenjárására kegyelmet ad, betölti a szívet az áldásával.

Ha valóban kaput nyitunk mindannak, amit a Jóisten itt adni akar nekünk, ha engedjük, hogy magával ragadjon bennünket, akkor véghez viszi bennünk szándékát Isten, kiforgat bennünket régi vágyainkból, szokásainkból, és neki tetsző, új életbe öltöztet.

Az így megújult ember nem fogja elkövetni az evangéliumi gazdag hibáját, akinek legfőbb vágya a világ kincseinek birtoklása volt, hanem élete minden pillanatában arra törekszik, hogy Istenben gazdagodjék. Ez azt jelenti, hogy az ember kegyelmet kegyelemre halmozva éli az életét. Ezt az ajándékot Istentől mindenekelőtt annak példájára és közbenjárására nyerheti el, akiről azt olvassuk a Szentírásban: kegyelemmel teljes.

A kapucinus szerzetes megvilágította: ez a hely, Máriabesnyő kegytemploma eligazít bennünket. A Szent Szüzet, az ő alakját tárja elénk, akinél ott a válasz a kérdéseinkre, a bajainkra. Karját magasba emelve megmutatja nekünk gyermekét, Jézust, akire oly régóta várunk és vágyunk. S amikor a kegyszoborra tekintve azt látjuk, hogy a Szűzanya a szívét nyújtja Jézusnak, az megtanít bennünket arra, hogy mi is bátran, nagylelkűen, minden késedelem, kétkedés és félelem nélkül nyújtsuk oda szívünket a Szent Szűznek, adjuk oda neki magunkat.

„Segítsen bennünket, testvérek, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárása és példája ezen a szent helyen. Minket, akik itt élünk, itt szolgálunk, és minket, akik zarándokként érkezünk ide újra és újra. Segítsen bennünket a Szent Szűz közbenjárása és példája, hogy a mennyeiekre vágyódó szívvel éljük az életünket, és megtanuljuk: a legfontosabb és leghasznosabb dolog, amivel az életünket tölthetjük ezen a világon, nem más, mint az Istenben való szüntelen gazdagodás. A Szent Szűz közbenjárása adja meg mindnyájunknak ezt a fölismerést a mindenható Isten kegyelme. Így legyen, Amen!” – fejezte be szentbeszédét Virth József plébános.

A szentmise végén, a záróáldás előtt a kapucinus provinciális, Roberto Tadiello mondott rövid ünnepi beszédet, kifejezve örömét, hogy a mai napon újrakezdődik Máriabesnyőn a kapucinus élet. Köszönetet mondott a négy testvérnek – Virth Józsefnek, Sergio Tellannak, Augustin Dogarunak és Patay Jakubrafaelnek –, akik beköltöztek a kolostorba.

Az ünnepi szentmisét agapé követte a kegyhely kerthelyiségében. A sok finomság közül kiemelkedett az a 60 × 40 centiméteres tortaköltemény, amit egy helyi cukrász testvérpár készített a kegyhely kolostorába visszatérő kapucinus testvéreknek.

Bővebben: https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet/gazdagodjunk-szuntelenul-istenben-visszatertek-kapucinusok-mariabesnyore