– Szent VI. Pál pápa révén a püspöki szinódus intézménye a nyugati Egyház működésének fontos része lett. Mit jelent pontosan a szinódus kifejezés?

– A püspöki szinódus (synodus episcoporum) a püspökök gyűlése, mely a pápa által meghatározott időben összejöveteleket tart. Ez egy ősi egyházi intézmény, eredetileg ez a szó azt jelenti, hogy közösen megtett út. A szinodalitás tulajdonképpen a hívő nép hitérzékének a kifejeződése.

– Mario Grech, a püspöki szinódus főtitkára úgy fogalmazott, hogy a következő szinódus „eseményből folyamattá alakul”. Mit jelent ez?

– Eddig a szinódusokon egy meghatározott témát vitattak meg – például a család vagy az ifjúság kérdéskörét –, most viszont egy egészen különleges történésnek lehetünk a részesei, hiszen a szinódus és annak előkészülete a szinodalitás köré szerveződik. A Szentatya a szinódus elindításánál azt mondta, fontos, hogy a szinódus egy ténylegesen zajló folyamat legyen; hogy a különböző fázisokban bevonjuk a helyi egyházakat egy „szenvedélyes és konkrét formát öltő munkába, melynek a küldetés távlatát hordozó közösségi és részvételi stílusa van”.

Az első, egyházmegyei szakasz az idei októberi megnyitástól 2022 közepéig tartott. Ezt követően dolgozzuk fel az egyházmegyékből beérkező összefoglalókat. A kontinentális értékelés 2023 márciusa körül lesz majd, a folyamat a római szinódussal zárul.

– A szinódus mottója Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és küldetés. Mit jelentenek ebben az esetben ezek a fogalmak?

– Igazából a szinódusi folyamat során nem feltétlenül az a fontos, hogy megérkezzünk valahova, hanem az, hogy együtt járjunk egy közös úton. Itt nagyon lényeges, hogy meghallgatjuk egymást. Az egyik visszajelzésben úgy fogalmazott valaki, hogy nem is hitte volna, hogy őt ennyire szeretik, ennyire odafigyelnek rá.

A Szentatya egy kifelé forduló Egyházról beszél, mely lehetőséget ad a párbeszédre, de a meghallgatottságra is.

Itt, Magyarországon, talán a történelmi tapasztalatok miatt is, a véleménynyilvánítás során kétféle magatartást tapasztalhatunk. Vagy félünk a következményektől, vagy pont ellenkezőleg – és ezt látjuk az internetes kommunikációnál, a közösségi médiánál – felelősség nélkül, meggondolatlanul fejtjük ki az álláspontunkat. A szinodalitás ebben az esetben azt jelenti, hogy körültekintően fogalmazzam meg a véleményemet, tegyem meg a javaslatomat, ám ez után magam is vegyek részt tevékenyen annak megvalósításában. Az egyik plébánián a kérdések mellé odatett a plébános egy másik lapot is, melyen a hívek leírhatták, mi az, amiben tevékenyen részt vennének.

– A Szentszék kiadott egy Vademecumot, egy segédanyagot, ebben szerepelt a kapcsolat az Egyházzal, a katolikus iskolák, a liturgia és ünneplés, az Egyház társadalmi jelenléte, az evangelizáció, az ökumenizmus, a perifériákon élők szolgálata, az ifjúság- és családpasztoráció témája is.

– Fontos kiemelnünk, hogy ez nem egy katolikus népszámlálás, ahol egy kérdőív igen-nem kérdéseire válaszolnak a megszólítottak. Ahogyan Ferenc pápa fogalmazott: „…a szinódus nem parlament, a szinódus nem közvélemény-kutatás. A szinódus egy egyházi esemény, melynek főszereplője a Szentlélek. Ha nincs jelen a Lélek, akkor nem lesz szinódus.” A szinódus lehetőséget ad arra, hogy a különböző szintek között kialakuljon egy kapcsolat. Itt nem az a lényeg, hogy egy újabb dokumentum szülessen, hanem az, hogy odafigyelve egymásra beszéljünk a közös dolgainkról. A Vademecum – mely nagyon sok témát felsorolt, szinte a teljes keresztény életet felölelte –ؘ csak javaslatokat tett. Ebből mindenki azt emelte ki, melyet a saját plébániáján vagy egyházmegyéjében fontosnak tart. A vatikáni felkészítés során fogalmazott Nathalie Becquart nővér, a szinódus altitkára úgy, hogy azért nem adnak gyakorlati útmutatást, mert hagyni kell, hogy a konkrét megvalósítás során alakuljanak a folyamatok.

– Milyen módon végezték el ezt a feladatot az egyházmegyékben?

– A folyamatjelleg azt is jelenti, hogy igyekszünk minél több hívőt bevonni a közös gondolkodásba. Ez ideális esetben úgy működött, hogy a plébános megszólított mindenkit – volt olyan plébánia, ahol mindenki személyre szóló meghívót kapott –, a plébánia közössége összejött egy arra alkalmas helyen és megvitatta az egyházmegye által kapott útmutató alapján a különféle kérdéseket. A legtöbb egyházmegyében ki kellett fejteni a választ az adott kérdésekre, vagyis a válaszadás különös figyelmet igényelt, nem lehetett gyorsan túl lenni rajta. Ugyanakkor itt nem egyéni ötletek megfogalmazását vártuk.

– Kik válaszoltak? Kik vettek részt aktívan ebben a folyamatban?

– Azt láthattuk, hogy elsősorban onnan és azoktól érkeztek visszajelzések, ahol és akik eddig is aktív szerepet vállaltak az Egyház életében. Család- és ifjúsági közösségek, lelkiségi mozgalmak tagjainak az elköteleződését ez a szinódusi folyamat mindenképpen megerősítette.

– Milyen fő irányok mutatkoztak meg az összegzés során?

– A hívek részéről komoly felvetés volt a közösségépítés, hogy az Egyház legyen nyitott és befogadó. Fontos ebben az is, hogy az evangelizáció, az emberek megszólítása nem kizárólag a pap feladata. A hívekben tudatosítani szeretnénk, hogy ők az Egyház aktív tagjai, nekik is van felelősségük a közösség felépítésében és megtartásában. Jézus nemcsak az apostolokat küldte a világba, hanem a hetvenkét tanítványt is.

Ugyanilyen lényeges elem volt a misszió, a megnyíló és megszólító Egyház képe. A hívek részéről igényként fogalmazódott meg, hogy vonják be őket minél jobban a plébánia, az Egyház életébe. A fiatalok és a családok oldaláról azt vetették fel, hogy kapjanak minél több megbízást. A szinodalitás tehát feladatot is jelent, azt, hogy erre alkalmat kell teremteni. De az egyházközségi közös programokat is nagyon fontosnak tartják a hívek. Az élethosszig tartó tanulás igénye is felmerült, vagyis az ifjúsági és felnőtt hittanra, liturgikus katekézisekre szívesen járnak a hívek. Ez azt mutatja, hogy szeretnék minél jobban megismerni az Egyházat. A papokkal kapcsolatban az fogalmazódott meg, hogy szeretnének egy megszólítható és megismerhető lelkipásztort. A papok életével kapcsolatban sok sztereotípia él az emberekben, pedig ha a pap megosztja a problémáit a hívekkel, akkor az építheti a közösséget is. A válaszadók emellett egy olyan Egyházat szeretnének, mely azokon a szinteken van jelen, ahol a mai emberek, vagyis nemcsak a templomban, hanem akár a közösségi médiában is.

– Milyen eredményei látszanak már most a szinodiális folyamatnak?

– A hívek tükröt tarthattak az Egyház mint intézmény elé. A másik gyümölcse ennek a szinódusi folyamatnak, hogy a közös gondolkodás révén a közösségek hatékonyabbá, összetartóbbá, de kifelé is nyitottá válhattak. A kommunió rendkívül fontos a mai világban. Sokszor funkcionálisan nézzük egymást, spórolunk a gesztusokkal, nem szívesen adunk magunkból.

A szinódus meghallgatásra, részvételre és megszólításra hív, ez pedig arra ad lehetőséget, hogy arcot adjunk az Egyháznak.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. szeptember 4-i számában jelent meg.