Az idei találkozó mottója egy Esterházy János-idézet volt: „Család vagyunk: egy az anyánk, egy a vérünk, egy a szívünk, egy az Istenünk.” A zarándoklat fő szervezője Molnár Imre történész, Esterházy János életének legszakavatottabb kutatója és ifj. Csámpai Ottó, a zarándokközpont vezetője voltak.

Az alsóbodoki Esterházy-zarándokközpontot Paulisz Boldizsár (1959–2018) hozta létre, az ő kezdeményezésére épült meg a Hűség keresztútja, majd az Esterházy-sziklasír és a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolna. Akárcsak Esterházy Jánosnak, Paulisz Boldizsárnak is itt van a sírja.

A kétnapos rendezvényen tanúságtételek és előadások hangzottak el Esterházy János mához szóló üzenetéről, többek között Adorján Anna művésznőtől, Csókay András idegsebésztől és Eperjes Károly színművésztől.

Bejárták az imádkozó zarándokok a Hűség keresztútját. Az Esterházy Múzeumban a falon is látható a tizennégy stáció, tizennégy magyar és szlovákiai fafaragó alkotása.

A kiállított tárgyak között van többek között Esterházy János börtönben használt olvasója, missaléje, olvasószemüvege, Kempis Tamás Krisztus követése című könyve. Az egyik tárgy A mírovi Krisztus-fej, amelynek megszületése különösen megrázó, annak bizonyítéka, hogy az emberből a legszörnyűségesebb helyzetekben sem hal ki a szolidaritás és az Isten kegyelmébe, szeretetébe vetett hit: Esterházy János egykori cellatársa, a 2019-ben, 98 éves korában elhunyt Jan Jankú elmesélte: a 12 cellatárs mindennap megkapta a napi kenyérfejadagját. Egyik alkalommal egy szobrászművész társuk megkérdezte, nem ajánlanák-e fel neki fejadagjuk egy részét. Bár mindnyájan éheztek, odaadták, arra gondolva, hogy nagyobb szükségük van rá. Ő viszont nem fogyasztotta el a kapott táplálékot, hanem nyálával összetapasztva egy Krisztus-fejet mintázott belőle, mely ettől kezdve, kézről kézre járva, személyesebbé tette számukra a napi imádságot. Az emberség és a töretlen hit megejtő rekvizítuma túlélte a börtönt, Jan Janku élete végéig őrizte.

A kétnapos zarándoknap csúcspontjaként szombaton délután Marton Zsolt váci megyéspüspök mutatott be szentmisét. Koncelebrált többek között Pawel Cebula, a vértanú politikus boldoggá avatásának posztulátora és Marek Jedraszewski krakkói érsek, metropolita legátusa, Andrzej Scaber. Ismeretes, hogy a krakkói egyházmegye volt Esterházy János boldoggá avatásának kezdeményezője.

Marton Zsolt püspök köszöntőjében elmondta: ennek az ünnepi szentmisének az a szándéka, hogy imádkozzunk Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, magyar és közép-európai vértanútársaiért, a nemzetek közötti megbékélésért és az ukrajnai békéért. „Ezek a szándékok nagyon szépen kifejezik Esterházy János karakterét, akit szeretnénk a boldogok sorában tisztelni. Ő elsősorban nem önmagáért imádkozott, hanem a kisebbségben élő felvidéki magyarságért, a bántalmazottakért (például zsidó embertársaiért), a Közép-Kelet európai népek szeretetben és békében való együttéléséért (csehekért, szlovákokért, lengyelekért, magyarokért), a börtönben pedig rabtársaiért. „Amikor megemlékezünk Esterházy Jánosról, és őt boldogként szeretnénk tisztelni, akkor nem pusztán egy hőst látunk magunk előtt, hanem a másokért imádkozó, szentéletű embert. A szentségre törekvő, imádkozó, vértanúságot is vállaló ember tudatosan él Krisztusban, és él másokért. Ilyen volt Esterházy János is: tudatosan élt Krisztussal az örömben, és a szenvedésben egyaránt. Azzal a Krisztussal, akiről a mai ünnepi evangélium ezt mondja: »Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.«” (Jn 3,16)

Homíliájában a főpásztor kiemelte: a megváltás lényege, Jézus Krisztus küldetése található ebben a tömör mondatban. Ez a mondat Jézus ajkáról hangzott el egy Nikodémus nevű, igazságot kereső írástudóval folytatott párbeszédben. Ez az ige nemcsak Nikodémusnak szól, hanem az egész világnak. Az egyik legautentikusabb kijelentés Istenről, hiszen a tulajdon Fia, Jézus mondja ezt a mennyei Atyáról. Megállapítja: az Atya a kezdeményező a szeretetben, az ember csak válaszol erre a szeretetre. Először Isten kezdett el szeretni: Ő képes igazán, tökéletesen szeretni, mert élő személy. Ő maga a Szeretet. Isten nem valami elvont, személytelen valóság, hanem élő, szerető személy. Sőt három személy szeretetközössége: Szentháromság. Az Ő szeretete gondoskodó (agapé), nem felületes, hanem személy szerinti szeretet. Isten nem valamikor szeretett csupán, ő most is szeret, a múltban elkezdett szeretete most is tart, folyamatosan, állandóan szeret, visszavonhatatlanul.

Marton Zsolt leszögezte: ezt tapasztalta meg Esterházy János, és erre adott választ. Keresztény férjként, családapaként és politikusként az evangélium szellemében élt és cselekedett. Például, amikor zsidó honfitársai védelmében egyetlenként emelt szót a parlamentben. Ám azt is tudta, hogy az igazi krisztusi szeretet forrása a kereszt, amit magunkon hordozunk, vállalnunk kell, sőt át kell ölelnünk.

Ezt tükrözi az élete szimbólumává vált híres kijelentése: „A mi jelünk a kereszt!” Amikor ezt a kijelentést tette, még nem tudta, de talán sejtette, hogy élete súlyos kereszthordozássá válik. Esterházy János azóta ő maga is jellé lett számunkra.

A váci megyéspüspök kifejtette: a kereszt a föltámadás ígérete. Ha Esterházy János életét a földi karrier szempontjából, a nem hívő ember szemével nézzük, akkor kudarcnak látszik. A szenvedés misztérium, titok, de Krisztus föltámadása értelmet ad a szenvedésnek. Hívőként tudjuk, hogy a kereszt a föltámadás nélkülözhetetlen előzménye, az örök élet feltétele. Esterházy János életáldozata a mennyország dicsősége, és a mi büszkeségünk. Minden ember élete előbb-utóbb áldozattá válik. Mindnyájan elégünk, mint egy gyertya az élet oltárán, de nem mindegy, hogy milyen élet oltárán égünk el: az élvezetek, a karrier, az önzés oltárán, vagy a másokért odaadott élet, az önfeláldozás oltárán. Esterházy János ez utóbbit választotta, tudatosan. A családjáért élt és halt meg.

Számára a család a személyes családján túl, a felvidéki magyarságot, mint lelki-szellemi nagycsaládját jelentette. Így vall erről: „Család vagyunk: egy az anyánk, egy a vérünk, egy a szívünk, egy az Istenünk!” A zarándoknap mottója is ez – emlékeztetett a főpásztor. – Különösen aktuális ez napjainkban, amikor a családot mint a társadalmi és az egyházi életünk legkisebb sejtjét védenünk kell. A püspök kiemelte: szeressük, tiszteljük és becsüljük mindenekfelett Istenünket és anyánkat, és szeressük egymást, mint jó testvérek, mert csak a családi összetartozásnak az életbe átvitt tudata biztosíthatja a szebb és boldogabb jövőt. Sőt a Kárpát-medencei népek szép együttélését vágyta, mint a legtágabb családját. Talán őt is megihlette Babits Mihály Eucharisztia című verse: „Áradj belénk hát, óh örök igazság és szent szeretet! ...s nőjünk ég felé, testvér-népek közt, mint fák, kiket mennyből táplál a nap.”

Különösen aktuális ez napjainkban, amikor a családot mint a társadalmi és az egyházi életünk legkisebb sejtjét védenünk kell.

Esterházy János tisztában volt vele: ha a kis család ép, a nagy család, a nemzet is életképes. Ekkor tud más népeket testvérként szeretni.

A váci püspök idézett az evangéliumból: „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak” (Jn 3,17). Esterházy János ezt az igazságot is próbálta életté váltani, amikor mindenkiért imádkozott – mondta a szónok. – Édesanyja imakönyvében ezt a bejegyzést olvashatjuk róla: „A hét minden napját felajánlotta valakiért, vasárnap jótevőiért és ellenségeiért egyaránt imádkozott.”

Esterházy egy olyan világban élt, ahol a gyűlöletbeszéd erősebb volt, mint a szeretet szava. Ő mégis a szeretet szavát választotta – emelte ki Marton Zsolt püspök. – Jól állapítja meg róla Molnár Imre történész, amikor ezt mondja: „Esterházy a második világháborúban a legnagyobb gyűlölet idején mondta ki, hogy aki gyűlöletből cselekszik, az a maga életére tör, mert építeni csak szeretetből lehetséges.

Ezekkel a gondolatokkal megelőzte korát. Arról is beszélt, hogy nem maradhatunk egyedül, elszigetelten itt, a közép-európai régióban, mert akkor elsöpörnek minket, de ehhez szükség van a népek, nemzetek közti megbékélésre és kiengesztelődésre.

Családtörténete, életpályája mind a négy visegrádi országot összekapcsolja: édesanyja lengyel volt, édesapja magyar, ő maga Pozsonyban és Prágában is politikusként tevékenykedett.” Tanuljuk el Esterházy Jánostól a szeretetbeszédet, a gyűlölet és önzés beszédével szemben. Szent II. János Pál pápa szavaival élve, ne a halál (a végtelen önzés) kultúráját építsük, hanem építsük a szeretet (az önzetlen odaadás) kultúráját! – kérte a váci püspök a zarándokoktól. Egyúttal leszögezte: ma abban a hitben és reményben vagyunk együtt, hogy ő már élete minden küzdelme és szenvedése után látja a Fényt, és elnyerte a dicsőséget. Szent Kereszt Felmagasztalásának búcsúnapján szeretnénk újból tudatosítani magunkban, „A mi jelünk a kereszt”, amely után azonban a föltámadás dicsősége következik.

„Legyen példaképünk a szeretteinkért és a bennünket nem szeretőkért való kitartó imában, drága magyar nemzetünk szeretetében, a testvériség és a béke építésében szomszédainkkal, a Kárpát-medencében! Imádkozzunk azért, hogy földi életünk kereszthordozásában a boldogok között kérhessük az ő közbenjárását is, életünk befejeztével pedig vele lehessünk a mennyben! Ámen.”

A szentmise végén Marton Zsolt püspök, kiemelve a család különleges fontosságát, elmondta Szent II. János Pál Családokról szóló imáját.

A szertartás végén Alsóbodok polgármestere, Paulisz Marián mondott köszönetet a főpásztornak és mindenkinek, aki előkészítette, illetve részt vett a zarándoklaton. Meghatott szavakkal idézte fel édesapja, Paulisz Boldizsár emlékét, akinek folyamatosan érzi a segítségét az égből.

A szentmise után a Szent Efrém Férfikórus részleteket adott elő Faragó Béla–Cziglényi Boglárka In Memoriam Esterházy János – Miseoratórium Esterházy János mártíromsága tiszteletére című miséjéből. Szopránt énekelt Breinich Beáta, csellón kísért Kirkósa Tamás. Faragó Béla elmondta: az oratórium szövege a katolikus szentmise latin szövegpasszusai közé magyar nyelvű tételeket emel, melyek Esterházy János és testvére, Mária börtönlevelei, naplórészletei nyomán íródtak.

Akik jelen voltak a zarándoklaton, megtapasztalhatták: a vértanúhalált halt Esterházy János ezúttal is átölelte a hívő, keresztény Kárpát-medencét. Lelki-szellemi kisugárzása az idő múltával csak erősödik.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Pál Barbara

Magyar Kurír