Nézz, testvér, fel, az Úr van itt! – szólt a szentmise bevezető éneke, miközben a dóm főhajójába bevonult egy tucatnyi pap a vértanúk ünnepének megfelelően piros miseruhában; Gyulay Endre, a házigazda Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott megyéspüspöke, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Tóth Tamás, az MKPK titkára, Kondé Lajos, a dóm plébánosa, pasztorális helynök, Serfőző Levente, a házigazda egyházmegye oktatási helynöke és a szentmise főcelebránsa, Marton Zsolt.

Kondé Lajos köszöntőjében elmondta, a püspöknek legtöbbször egy csokor virágot és egy üveg bort szokás ajándékozni, most mégsem ezt szeretnék átadni, hanem amit a gyermekek készítettek a nyári élményükből, szívük szeretetéből. Egy kislány egy füzért ajándékozott Marton Zsoltnak szerettei kézlenyomatával és nevével. Társa, egy kisfiú szomorúan mondta, hogy a nyáron készített ajándék reggelre eltűnt… De anyukája megtalálta, és elhozta. Ez nem volt más, mint a szegedi dóm fantasztikus aprólékossággal elkészített makettje. Egy másik lány egy tűnemezből kézzel készített madáralakot nyújtott át a püspöknek, ami a kertjükből való levendulával van kitömve. 

A Prédikátor könyvéből való olvasmány azzal a ténnyel szembesített, hogy mindennek megvan a maga ideje, és az ég alatt minden elmúlik a maga idejében. Aztán hosszan sorolta életünk alappilléreit, ellentétpárokba állítva őket. Ezek a mostani nehezebb és kiszámíthatatlanabb időkben erős üzenettel bírnak, főként ez: „ideje a háborúnak, és ideje a békének”. Viszont az ószövetségi szakasz azt is hangsúlyozta, hogy Isten mindent úgy alkotott meg, hogy helyes legyen a maga idejében, és az ő művét nem tudjuk kifürkészni.

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, melyben a tanítvány, Péter megvallja, hogy az Isten fölkentjének tartja Jézust, aki válaszul elmondja neki jövendő szenvedéseit, de feltámadását is.
A Prédikátor könyvének gondolatait felidézve Marton Zsolt homíliája elején elmondta: „Mindennek megvan a maga ideje, az ünneplésnek is.” Hozzátette: most ezt tesszük a KATTÁRS-on, amelynek mottója: „Megújulni közös értékeinkben”. A család értékek kincsestára, és ebben akarunk megújulni.

A mai evangélium Jézus identitásáról szól – magyarázta. – Mindenféle Messiás-képek élnek a nép fejében: van, aki Keresztelő Jánosnak vagy valamelyik nagy prófétának tartja Jézust, de azt nem gondolják, hogy ő valóban a Messiás, hiszen annak Dániel könyve szerint pompával, dicsőségben kellene eljönnie. Jézusnak fontos, hogy a tanítványai kinek tartják őt.
Péter válasza az Egyház válasza: „Te vagy az Isten fölkentje, az Isten küldöttje, felavatottja, megbízottja; te vagy Isten Fia, maga az Isten.” Ez a mi hitvallásunk is, személyesen és közösségben is.

Jézus azóta is felteszi újból és újból ezt a kérdést az apostolok utódainak, a püspököknek, paptestvéreknek, családoknak, mindenkinek – folytatta a főpásztor. – A történelemben sokféle választ próbáltak megfogalmazni arra, kicsoda Jézus. Victor Hugo azt gondolta, Krisztus küldetését a francia forradalom folytatja. De volt Jézus Krisztus szupersztár, vagy egy marxista filozófus szerint az emberi kommunikáció zsenije, hiszen lebilincselően beszél, és megnyitja a szíveket. Mások hétköznapi zsidó embernek tartják őt, de vannak hitvallók is. A Holdra szállás kapcsán 1969-ben az amerikai űrhajós, James Irwin azt mondta: Nagy dolog volt a Holdra szállás, de sokkal nagyobb dolog, hogy Jézus Krisztus a földre jött.

Kicsoda nekem Jézus Krisztus? Valóban az én életem szabadítója, megváltóm, boldoggá tevőm? – tette fel a kérdést a püspök, majd nyomatékosította, hogy Jézusnál van az igazi recept a boldogságra. Buzdított, kérjük tőle el ezt a tervet az életünkre, mutassa meg azt, mert ő jobban tudja, mint mi, hogyan tud minket az igazi boldogságra elvezetni itt, a földön és az örökkévalóságban is. Ha megvalljuk Péterrel, hogy Jézus Krisztus a személyes életünk megváltója, akkor minden fénybe kerül, világos lesz és értelmet nyer.”

Jézus Krisztusra épül a házasság és a család. Jézus első útja lakodalomba, a kánai menyegzőre vezetett, nem templomba vagy temetésre. Örömünnepre ment, az élet egyik ünnepére. Később a házasságról kérdezőknek egyértelműen kimondja: „a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert. A férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz. Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” A püspök kitért arra, hogy a magyar nyelvben a feleség szavunk nagyon jól kifejezi, hogy a házastársi egység fele, ugyanúgy, mint a férj, és ketten vannak egységben.

Jézus a gyerekekkel is szóba állt, engedte, hogy hozzá menjenek a kicsinyek, és arra buzdított, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, hogy bejussunk Isten országába. Jézus mindenkihez szól, és mindenkit személyesen szeret, akkor is, amikor a néphez, a tömeghez beszél.

A püspök azt a kérdést is feltette: Kicsoda nekem Péter? Mint mondta, az apostoli közösség feje, a mindenkori Péter-utód képviseli a mi hitünket, személye és hitvallása nekünk egyaránt fontos. Nagy ajándék, hogy az elmúlt évtizedekben szent pápáink voltak, és tanítottak a házasságról és a családról. „Amikor II. János Pál pápa lett, tizenkét éves voltam” – emlékezett vissza a püspök, és azt is felidézte, mennyire örültek, hogy lengyel a pápa. Ő mondta: Család, légy azzá, ami vagy!” Isten terve szerint a család az élet és a szeretet bensőséges közössége. Az értékeinket is úgy tudjuk megújítani, hogy azokká válunk, amik vagyunk.

Ferenc pápa a szentháromságos Isten szeretetközössége tükröződésének tartja a családot. A férfi és a nő, az apa és az anya a teremtő Isten munkatársai.

Marton Zsolt felhívta a figyelmet a családi imádság megújításának fontosságára, amit már Szent II. János Pál pápa is ajánl a Familiaris consortióban. Ezt az imádságot a házasság és a keresztség szentsége is táplálja. „Újítsuk meg a család kincsesládáját!” – buzdított végül a püspök.

A szentmisén imádkoztak a gyermekeiket egyedül nevelő szülőkért, az idős házaspárokért, a betegeiket ápolókért is.

A szentmise végén a családok átvonultak a Dugonics térre égő gyertyákkal nagyszombat éjszakájához hasonlóan. A gyertyákat most is a húsvéti gyertyáról gyújtották meg, ugyanúgy, mint a feltámadás éjszakáján.

Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír