„Engem papként hihetetlen reménységgel tölt el, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikre aztán őszintén rá merem bízni az egyházközségeket. Azt tapasztaltam meg az első képzési alkalommal, hogy tudunk együtt gondolkodni. Nemcsak munkatársakat kapunk az animátor személyében, hanem lelki segítőket is” – mesélte Balogh László atya, akit Marton Zsolt váci püspök az animátorképzés kidolgozásával, szervezésével és lebonyolításával bízott meg.

Jelenleg 21 fő vesz részt az animátorképzésben, 18 évestől egészen 50 éves korig. Vannak közöttük, akik rendelkeznek teológiai végzettséggel, de ez nem feltétele a képzésnek; többen bármiféle előképzettség nélkül kerültek az animátorok csapatába. Ami fontos, hogy mély elhivatottságot, felelősséget és elszánt küldetéstudatot érezzenek saját egyházközségük, valamint az egyházmegye jövőjét illetően. Így a program vezetői, Balogh László atya, mentálhigiénés lelkigondozó és Jakobszen-Tátrai Zsófia mentálhigiénés és családterápiás szakember elsősorban azoknak ajánlják az animátorképzést, akik szeretnének aktívabban és mélyebben szerepet vállalni az egyházi szolgálatban. Az animátor elsődleges feladata, hogy a helyi egyházközség vezetőjével, plébánosával szoros együttműködésben szervezze a plébánia életét. Segédkezzen új közösségek alapításában, a meglévőket támogassa, vegyen részt lelkigyakorlatok, zarándoklatok, táborok, imaalkalmak szervezésében, az egyházi év liturgikus eseményeinek előkészítésében. Az animátor feladata továbbá, hogy a plébános és az egyházközség tagjai közötti együttműködést és kapcsolattartást segítse.

A képzés első évében egy teológiai modul valósul meg mindazok számára, aki nem rendelkeznek előzetes hitéleti tanulmányokkal. Ezen modul során betekintést nyernek az animátorok a biblikus, a liturgia, az egyháztörténelem és morálteológia tudományába. A képzés második évében az elméleti megalapozást konkrét gyakorlati oktatás követi, mely során az animátorok a hiteles szolgálatukhoz szükséges készségeket sajátíthatják és mélyíthetik el a kommunikáció, a konfliktuskezelés, a vezetéselmélet, a csoportdinamika, az egyházi élet specifikus kérdéseinek területén.

Az első alkalom a spirituális önismeretről szólt; Laci atya szerint fontos, hogy az animátorjelöltek rátekintsenek jelenükre bármiféle szakmai irány vagy gyakorlat meghatározása előtt, hogy lássák, hogyan állnak magukkal, Istennel, az Egyházzal, egyházközségükkel. A csoportfoglalkozások interaktívak, a képzési alkalmakon szakmai előadásokra is sor fog kerülni.

„Képzésvezetőként fontosnak tartom, hogy az alkalmak nagyon személyesek legyenek, a lelki élet és szakmai élet egyensúlya meglegyen. Nem csak havi egy alkalomból áll a képzés, mert a résztvevők mindig kapnak olyan feladatokat, amelyekkel otthon egyénileg is foglalkozhatnak” – mesélte Laci atya. Az animátorjelöltek is elégedetten zárták az első alkalmat, örültek, hogy nem frontális oktatásban, hanem gyakorlati feladatokban vehettek részt. Többen arról számoltak be, hogy meglepődtek, mikor plébánosuk felkérte őket, hogy vegyenek részt a képzésen. A képzésre való jelentkezés a jövő évtől nyitott lesz, az első évfolyamon még azok képződnek, akik központi plébániákról érkeztek, és akikben plébánosuk lehetőséget, elhivatottságot látott. „A személyes meghívásban erő van” - mondta Laci atya, és hozzátette: „megerősödött bennem, hogy szükség van animátorokra. Animátornak lenni nem munka, nem kötelesség, hanem hivatás. Ez a képzés nagy lehetőség, tulajdonképpen a szinodális Egyház gyakorlati megvalósulása.”

Fekete Ágnes