Az időjárás már a reggeli órákban eléggé kedvezett nekünk. Mostani alkalommal sok új ember érkezett még több településről, így igazán kiszínesítették a résztvevők sorát. Én, személy szerint 10 új taggal érkeztem találkozó helyszínére, ahol nem csak engem, mint régi Észak Dunást, de az új tagokat is nagy szeretettel várták a szervezők. A nap kezdetén, egy játékon vettünk részt, kicsit megmozgattuk a végtagjainkat, de ugyanakkor, mint az általában lenni szokott mosolyogtunk is egymáson, a reggeli fáradtság okozta állapoton. Ezt követően átmentünk a templomba, ahol régiófelelőseink bemutatkozása és az ÉD bemutatása után következett az előadás, amit Réka és Bence tartott a nap témájáról, az imáról és az imádságról. Nagyon jól összeszedték a gondolataikat és ezeket nekünk is szuperül át tudták adni. Tanácsokat adtak arról, hogy hogyan imádkozzunk, mit imádkozzunk, és hogy ismerjük fel: az imának ereje van. Csatákat lehet vele nyerni.

Ezt követően a délelőtti órákban műhelyek következtek, ahol különböző helyeken sok érdekes programon vehettek részt a jelenlévők, melyek mind az ima és imádság köré épültek. Az első műhely, amiben részt vettem, ott a Szentírással ismerkedhettünk meg. Beleképzelhettük magunkat az Emmauszi tanítványok helyébe. Hogyan beszélgettek Jézussal az úton és hogyan ismerték fel őt a kenyértörésben. A következő műhely, amin részt vettem az rózsafüzéres terem volt, ahol Andris megmutatta, hogy hogyan kell imádkozni, milyen praktikák vannak és a mostani időben, hogyan nyerhetünk búcsút. Kis szünet után csendes szentségimádáson vehettem részt a templomban, amit Viki vezetett és igazán felüdítő volt az ott töltött 20 perc, amikor hallgattam a csendben, hogy Isten hogyan szól hozzám. Utolsóként pedig meglátogattam a táncos ima műhelyet, amelyet Klára, az egyik régiófelelős vezetett. Elképesztő, hogy már a testtartásunkkal is hogyan tudunk imádkozni és dicsőíteni az Istent.

Következett az ebéd, amit Emánuelnek és Zolinak köszönhetünk, akik minden egyes találkozón testileg feltöltenek minket, ha már lelkileg úgyis fel vagyunk töltve.

Az ebéd közben és után kötetlen beszélgetés következett, ami lehetőséget adott arra, hogy az új tagokat is minél jobban megismerkedjünk. Csináltunk csoportképet is, mint minden találkozón.

Ám a program még korántsem ért véget, hiszen következett a délutáni nagy játék. A program keretén belül Sződliget nevezetességeinél voltak állomások, ahol azok a vádlottakat lehetett kérdezgetni, akik a történet szerint eltették láb alól a kocsmárost (ez olyan féle játék volt).

Visszaérve a plébániára következett a tánc, ami kihagyhatatlan program minden találkozón és táborban. Ez alatt volt szentgyónási lehetőség is, amit Fejérdy Áron atya ifjúságilelkész-helyettes tartott. Így most már testileg, lelkileg, értelmileg, mindenhogyan felkészültünk a záró szentmisére. Hatalmas köszönet ismét a zenei Teamnek, akik hangszereikkel még magasabb szintre emelték a szentmisét. Köszönet a helyieknek is, hogy befogadtak minket és, hogy biztosították a találkozó helyszínét számunkra!

Személy szerint rengeteg új fergeteges élménnyel gazdagodtam! Ez a találkozó volt az, ahol amellett, hogy egymás barátaivá váltunk, még jobban megismertük a legjobb barátunkat, Urunkat, Jézus Krisztust, aki remélem, hogy mindvégig a középpontban tudott maradni. Hála neki mindenért!

Fábián Patrik