CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
Szeretnénk bemutatni, határon innen és túl, közösségi hitéletünk legfontosabb tereit. A templomot, ahová olvasóink járnak, amit a magukénak éreznek, és amelyben nem csak egy épületet látnak, hanem találkozási helyet Istennel és egymással. Ezzel a szándékkal indított pályázatunk egy újabb pályaművét adjuk most közre. Az albertirsai Urunk színeváltozása-templomról Horváthné Gebhardt Viktória írt.
Nem is olyan könnyű megválaszolni a kérdést: vajon mitől különleges a mi templomunk? Különleges egyáltalán? Hiszen nem büszkélkedik kivételes megkülönböztető jegyekkel, nincs műemlék jellege, nem látogatja több ezer ember: egy kis alföldi városka – Albertirsa – katolikus temploma. Története is egyszerű: egyes feljegyzések szerint az 1400-as évek elején épülhetett, azonban a török hódoltság csak romokat hagyott belőle. A megmaradt falak felhasználásával 1744–46-ban építették újjá barokk stílusban, és Urunk színeváltozása tiszteletére szentelték fel. Ez a jelenet elevenedik meg az oltárképen is, amely egy máig ismeretlen festő alkotása. Gyönyörű, de mégsem mondható különlegesnek. A válasz máshol keresendő.
Bármennyire is szeretném, nem tudom felidézni a pillanatot, amikor először léptem be a hatalmas ajtón – már több mint harminc éve történt. Bizonyára a nagymamám hozott magával, aki, bár református volt, mégis rendszeresen ebbe a templomba járt. Sajnos már nincs közöttünk, de néha még most is úgy érzem, mellettem ül a padban, és együtt énekelünk. Tőle tanultam a keresztény élet alapjait, melyekre később ráépíthettem a hittanórákon hallottakat. Mert arra viszont már tisztán emlékszem, hogy amikor a rendszerváltás után a szüleim megkérdezték, milyen vallású szeretnék lenni, vagyis, az ő szavaikkal, „melyik templomba szeretnék járni”, a válasz egyértelmű volt számomra: ide. Akkor – még kisgyermekként – nem tudtam volna megfogalmazni az okát, de most már tudom: Jézus hívott. És én jöttem, mint a három tanítvány a Tábor-hegyre. S ha kicsit megemelem a tekintetem, a szentély boltívén olvashatom is Péter szavait: „Uram, jó nekünk itt lenni!” Valóban: itt voltam elsőáldozó, e falak között részesültem a bérmálás, majd évekkel később a házasság szentségében, gyermekeim pedig itt váltak közösségünk tagjaivá a keresztség által.
Tudom, hogy jó helyen vagyok: ha körbenézek, ismerős arcokat látok. Fiatalokat és időseket, akik mind a testvéreim. Összetartunk, segítjük egymást. Legyen szó a templom takarításáról, ünnepi készülődésről, adománygyűjtésről vagy arról, hogyan szervezzük meg az első gyülekezeti napunkat templomunk búcsúünnepén: mindig akad segítő kéz. Hiszen nem csak én érzem, hogy jó itt lenni. És nem csak különleges alkalmakon, hanem mindig. Amikor megszólal a harang, amikor a fény áttör a festett üvegablakokon, de akár a csöndben is hallom: Jézus hív.
És én jövök. Mi jövünk. Ide. A válasz a tehát a kérdésre, hogy miért is különleges ez a hely, így hangzik: mert az én templomom. A mi templomunk!
Magyar Kurír
Az 1526-os mohácsi csata ötszázadik évfordulója alkalmat ad arra, hogy mérlegeljük a magyar államiság történetének egyik legjelentősebb fordulópontját. A fél évezredes távlat segítségével ma már nemcsak a veszteséget, hanem az akkori események modern Magyarországra gyakorolt hatásait is tisztábban láthatjuk.
A Valentin-nap hetét minden évben a házasság ünnepének szentelik. A kezdeményezés Angliából indult, mára 4 kontinens 21 országába jutott el. Hazánkban 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. A Házasság Hete alkalmából a veresegyházi Szentlélek-templomban szentmisével kezdődött az egyházmegyei programsorozat, amelyet Marton Zsolt megyéspüspök, a MKPK Családügyi Bizottságának elnöke mutatott be.
A betegség egy olyan állapot, ami a testi-lelki törékenységünkkel szembesít bennünket és olykor még a hitünket is próbára teszi. Bálint Brigitta székelyföldi nagycsaládból hozta magával emberszeretetét, hitét, hivatását, és tizennégy éve a segítő szolgálat egyik legnehezebb feladatát végzi minden nap, amikor kórházi ágyak mellett vigasztalja a betegeket, erősíti a lelküket a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban. A Betegek világnapja apropóján lelkigondozásról, gyógyulásról, Isten közelségéről szól a Lélekjelenlét podcast újabb adása.
Öt ország egyházzenei vezetői tartottak konferenciát –Kassán. A szűk körű, magas szakmai szintű megbeszélésen tizenöten voltak jelen, köztük öt püspök. A részt vevő nemzetek legfőbb zenei képviselői egymás segítő támogatásáról és rendszeres együttműködésről állapodtak meg. A házigazda Bernard Bober kassai érsek hangsúlyozta a musica sacra sok évszázados jelentőségét és evangelizációs eredményeit. A Magyar Kurír oldalán megjelent írást adjuk közre.2026. február 14. szombat
Bálint és Valentin
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az...
Összes program »