CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
Szeretnénk bemutatni, határon innen és túl, közösségi hitéletünk legfontosabb tereit. A templomot, ahová olvasóink járnak, amit a magukénak éreznek, és amelyben nem csak egy épületet látnak, hanem találkozási helyet Istennel és egymással. Ezzel a szándékkal indított pályázatunk egy újabb pályaművét adjuk most közre. Az albertirsai Urunk színeváltozása-templomról Horváthné Gebhardt Viktória írt.
Nem is olyan könnyű megválaszolni a kérdést: vajon mitől különleges a mi templomunk? Különleges egyáltalán? Hiszen nem büszkélkedik kivételes megkülönböztető jegyekkel, nincs műemlék jellege, nem látogatja több ezer ember: egy kis alföldi városka – Albertirsa – katolikus temploma. Története is egyszerű: egyes feljegyzések szerint az 1400-as évek elején épülhetett, azonban a török hódoltság csak romokat hagyott belőle. A megmaradt falak felhasználásával 1744–46-ban építették újjá barokk stílusban, és Urunk színeváltozása tiszteletére szentelték fel. Ez a jelenet elevenedik meg az oltárképen is, amely egy máig ismeretlen festő alkotása. Gyönyörű, de mégsem mondható különlegesnek. A válasz máshol keresendő.
Bármennyire is szeretném, nem tudom felidézni a pillanatot, amikor először léptem be a hatalmas ajtón – már több mint harminc éve történt. Bizonyára a nagymamám hozott magával, aki, bár református volt, mégis rendszeresen ebbe a templomba járt. Sajnos már nincs közöttünk, de néha még most is úgy érzem, mellettem ül a padban, és együtt énekelünk. Tőle tanultam a keresztény élet alapjait, melyekre később ráépíthettem a hittanórákon hallottakat. Mert arra viszont már tisztán emlékszem, hogy amikor a rendszerváltás után a szüleim megkérdezték, milyen vallású szeretnék lenni, vagyis, az ő szavaikkal, „melyik templomba szeretnék járni”, a válasz egyértelmű volt számomra: ide. Akkor – még kisgyermekként – nem tudtam volna megfogalmazni az okát, de most már tudom: Jézus hívott. És én jöttem, mint a három tanítvány a Tábor-hegyre. S ha kicsit megemelem a tekintetem, a szentély boltívén olvashatom is Péter szavait: „Uram, jó nekünk itt lenni!” Valóban: itt voltam elsőáldozó, e falak között részesültem a bérmálás, majd évekkel később a házasság szentségében, gyermekeim pedig itt váltak közösségünk tagjaivá a keresztség által.
Tudom, hogy jó helyen vagyok: ha körbenézek, ismerős arcokat látok. Fiatalokat és időseket, akik mind a testvéreim. Összetartunk, segítjük egymást. Legyen szó a templom takarításáról, ünnepi készülődésről, adománygyűjtésről vagy arról, hogyan szervezzük meg az első gyülekezeti napunkat templomunk búcsúünnepén: mindig akad segítő kéz. Hiszen nem csak én érzem, hogy jó itt lenni. És nem csak különleges alkalmakon, hanem mindig. Amikor megszólal a harang, amikor a fény áttör a festett üvegablakokon, de akár a csöndben is hallom: Jézus hív.
És én jövök. Mi jövünk. Ide. A válasz a tehát a kérdésre, hogy miért is különleges ez a hely, így hangzik: mert az én templomom. A mi templomunk!
Magyar Kurír
A Katolikus Karitász idén tavasszal is folytatta sikeres „Zöldellő kertek” programját, amely közel 10.000 rászoruló embernek nyújtott segítséget az önellátás és felelős kertgazdálkodás előmozdításában. A kezdeményezés 351 településen, mintegy 3000 családot ért el vetőmagokkal, palántákkal és kertészeti tanácsadással.
Tizenöt éve ápolja a színjátszás hagyományát a ságújfalui székhelyű Szent László Közösség, amely 2025. november 8-án Fülekkovácsiban lépett színpadra legújabb előadásával. A társulat ezúttal Dénes Katalin: Baradlay-levelek című művének adaptációját vitte színre, amely Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című klasszikus regényének ihletésére született. Dénes Katalin, katekéta-lelkipásztori munkatárs, a Szent László Közösség vezetőjének beküldött beszámolóját adjuk közre.
Marton Zsolt megyéspüspök atya Dr. Varga Lajos segédpüspök atyát a Váci Székeskáptalan tagjává, olvasókanonoknak nevezte ki. A Székeskáptalan egyes tagjaihoz hagyományosan kötődnek bizonyos feladatok, amelyek egy-egy sajátos tudomány-, művészeti, illetve más egyházi tevékenységi területen elmélyült ismereteket és rendkívüli jártasságot igényelnek. Varga Lajos püspök atya vitathatatlan egyháztörténeti, egyházművészeti és széles körű teológiai ismeretei révén eddig is meghatározó szereplője volt egyházmegyénk kulturális életének. Olvasókanonoki kinevezése a megyéspüspök részéről annak általános és nyilvános kifejeződése, hogy Varga püspök atya aktív tevékenységére a kulturális és gyűjteményi területen továbbra is számít.2025. november 11. kedd
Márton
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem...
Összes program »