CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
Szeretnénk bemutatni, határon innen és túl, közösségi hitéletünk legfontosabb tereit. A templomot, ahová olvasóink járnak, amit a magukénak éreznek, és amelyben nem csak egy épületet látnak, hanem találkozási helyet Istennel és egymással. Ezzel a szándékkal indított pályázatunk egy újabb pályaművét adjuk most közre. Az albertirsai Urunk színeváltozása-templomról Horváthné Gebhardt Viktória írt.
Nem is olyan könnyű megválaszolni a kérdést: vajon mitől különleges a mi templomunk? Különleges egyáltalán? Hiszen nem büszkélkedik kivételes megkülönböztető jegyekkel, nincs műemlék jellege, nem látogatja több ezer ember: egy kis alföldi városka – Albertirsa – katolikus temploma. Története is egyszerű: egyes feljegyzések szerint az 1400-as évek elején épülhetett, azonban a török hódoltság csak romokat hagyott belőle. A megmaradt falak felhasználásával 1744–46-ban építették újjá barokk stílusban, és Urunk színeváltozása tiszteletére szentelték fel. Ez a jelenet elevenedik meg az oltárképen is, amely egy máig ismeretlen festő alkotása. Gyönyörű, de mégsem mondható különlegesnek. A válasz máshol keresendő.
Bármennyire is szeretném, nem tudom felidézni a pillanatot, amikor először léptem be a hatalmas ajtón – már több mint harminc éve történt. Bizonyára a nagymamám hozott magával, aki, bár református volt, mégis rendszeresen ebbe a templomba járt. Sajnos már nincs közöttünk, de néha még most is úgy érzem, mellettem ül a padban, és együtt énekelünk. Tőle tanultam a keresztény élet alapjait, melyekre később ráépíthettem a hittanórákon hallottakat. Mert arra viszont már tisztán emlékszem, hogy amikor a rendszerváltás után a szüleim megkérdezték, milyen vallású szeretnék lenni, vagyis, az ő szavaikkal, „melyik templomba szeretnék járni”, a válasz egyértelmű volt számomra: ide. Akkor – még kisgyermekként – nem tudtam volna megfogalmazni az okát, de most már tudom: Jézus hívott. És én jöttem, mint a három tanítvány a Tábor-hegyre. S ha kicsit megemelem a tekintetem, a szentély boltívén olvashatom is Péter szavait: „Uram, jó nekünk itt lenni!” Valóban: itt voltam elsőáldozó, e falak között részesültem a bérmálás, majd évekkel később a házasság szentségében, gyermekeim pedig itt váltak közösségünk tagjaivá a keresztség által.
Tudom, hogy jó helyen vagyok: ha körbenézek, ismerős arcokat látok. Fiatalokat és időseket, akik mind a testvéreim. Összetartunk, segítjük egymást. Legyen szó a templom takarításáról, ünnepi készülődésről, adománygyűjtésről vagy arról, hogyan szervezzük meg az első gyülekezeti napunkat templomunk búcsúünnepén: mindig akad segítő kéz. Hiszen nem csak én érzem, hogy jó itt lenni. És nem csak különleges alkalmakon, hanem mindig. Amikor megszólal a harang, amikor a fény áttör a festett üvegablakokon, de akár a csöndben is hallom: Jézus hív.
És én jövök. Mi jövünk. Ide. A válasz a tehát a kérdésre, hogy miért is különleges ez a hely, így hangzik: mert az én templomom. A mi templomunk!
Magyar Kurír
Salgótarján ad otthont a következő Kornéliusz kurzusnak, amely a krisztusi közösség megélésébe és építésébe vezeti be a résztvevőket. A programot az Élő Víz Evangelizációs Iskolaközösség szervezi a helyi Jézus Szíve kisközösséggel együttműködésben.
Hatvan évvel ezelőtti pappá szentelésére emlékezve mutatott be ünnepi gyémántmisét dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök paptestvéreivel együtt 2026. augusztus 21-én a Ságújfalui Közös Önkormányzati Hivatal udvarán. A Szent István-napi megemlékezéssel és az új kenyér megáldásával egybekötött szertartáson a környező egyházközségek hívei mellett a helyi civil és egyházi vezetők is részt vettek, kifejezve a főpásztor által a szentbeszédében is hangsúlyozott társadalmi összefogás és egymás segítésének fontosságát.
Szent István napja alkalmából díszpolgári címet adományozott Marton Zsolt megyéspüspök részére Vác Város Önkormányzata. A díszoklevelet és plakettet Matkovich Ilona polgármester és Kiss Zsolt alpolgármester adták át a Konstantin téren tartott városi ünnepség keretében. A méltatásban elhangzott, hogy Marton Zsolt váci megyéspüspökként főpapi szolgálatával, városépítő tevékenységével és az egyházi örökség megújításáért végzett munkájával Vác jelenének és jövőjének meghatározó formálója.
A Maglódi Római Katolikus Egyházközség nyári családi táborát idén 2026. július 25 – augusztus 2. között rendezték meg Erdélyben, csíksomlyói szálláshellyel. A táborban huszonegy gyermek volt jelen - szüleikkel, barátaikkal, hitoktatóikkal, plébánosunkkal - összesen harmincöten indultak zarándokolni.2026. augusztus 25. kedd
Lajos és Patrícia
Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a...
Összes program »