Kedves Magyar Családok!

2022-ben nagy örömmel tértünk vissza a személyes találkozásokhoz és családreferens paptestvéreimmel, valamint a családpasztorációban elkötelezett házaspárokkal és önkéntesekkel számos gazdag programon vehettünk részt: referensi találkozón, tematikus szakmai napon, országos családkongresszuson, amelyekért ezúton is hálát adok. Nagy megtiszteltetésnek éltük meg, hogy májusban az Európai Katolikus Családszervezetek Szövetsége ülésének mi, magyarok lehettünk a házigazdái, Vácon. A legnagyobb ajándékot azonban a római Családok X. Világtalálkozója jelentette. Erről a találkozóról Ferenc pápa azon gondolatát hoztam magammal többek között, hogy a család az az első hely, ahol az ember megtanul szeretni. A találkozó végén a családoknak missziós megbízást is adott a Szentatya, arra kérve őket, hogy legyenek az Egyház befogadó arcai. Ezt a felelősséget megosztva szeretnék munkatársaimmal közösen a családokat érintő számos kérdésre reflektálni.

A Családok X. Világtalálkozójának egyik konkrét gyümölcse a Katekumenális felkészítés a házasságra c. dokumentum volt. Ebben Ferenc pápa kifejezi, hogy „»új katekumenátusra« van szükség a házasságra való felkészítésben”; és sürgősen át kell ültetni a gyakorlatba azt, amit már a Familiaris consortio javasolt (66. pont), vagyis azt, hogy amiként a katekumenátus a felnőtt keresztség szentségi folyamatának része, úgy a házasságra való felkészítésnek is a házasság teljes szentségi folyamatának szerves részévé kell válnia, mint ellenszernek a semmis vagy hamar kudarcot valló házasságkötések elszaporodásának megelőzésére.” (Beszéd a Rota Romana Bíróság törvénykezési évének megnyitása alkalmából, 2017. január 21.) A Szentatya meg is indokolja ennek az okát: „Az Egyház anya, és egy anya nem tesz különbséget gyermekei között… az Egyház sok időt, több évet szentel a papságra vagy a szerzeteséletre készülők felkészítésére, de kevés időt, csak néhány hetet a házasságra készülőkre. A papokhoz és a megszentelt személyekhez hasonlóan a házasok is az Anyaszentegyház gyermekei… Tehát az Anyaszentegyháznak igazságosságból fakadó kötelessége, hogy időt és energiát szenteljen azok felkészítésére, akiknek az Úr olyan nagy küldetést ad, mint a család.” (ITA Prefazione del Santo Padre Francesco) A hiánypótló, magyarul is hamarosan megjelenő írásnak a részleteit ismertetem az idén ősszel havonta közreadott videóüzenetekben.

Napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek a demográfiai kérdések. Fontos újra és újra hangsúlyoznunk, hogy országunk, nemzetünk boldog jövőjének záloga a gyermekáldás. Újból hangsúlyozzuk, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatával kezdődik és a természetes halálig tart. Az élet minden szakasza értékes, és az ember önkényesen nem rendelkezhet vele: az élet Ura nem az ember, hanem az Isten, az életet Ő adja és Ő veheti el.

Az életet a fogantatás pillanatától tisztelet illeti, ezért védeni kell. Szent II. János Pál pápa az Evangelium vitae (Az élet evangéliuma) kezdetű enciklikájában kimondja, hogy „az emberi élet értéke kezdetétől a végéig szent.” (EV 1.) Továbbá azt is hangsúlyozza, hogy az emberi élet itt a földön „szent valóság, ami ránk bízatott, hogy felelősen vigyázzunk rá és tegyük tökéletessé azáltal, hogy Istennek és a felebarátnak odaajándékozzuk magunkat a szeretetben. (Uo.) Ez áll a házasságra is, amely az élet közvetítője. „Isten… a saját képére és hasonlatosságára alkotott férfi és nő megteremtésével… meghívja őket arra, hogy részesei legyenek az ő szeretetének és teremtő atyai hatalmának azáltal, hogy szabadon és tudatosan részt vállalnak az emberi élet ajándékának továbbadásában” – mondja a szent pápa a Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű körlevelében (FC 28.).

Egyre több olyan párral találkozunk, ahol nem születik meg a várva-várt gyermek. Mélységesen együtt érzünk a gyermektelenség fájdalmát hordozó házaspárokkal, hiszen Istennek nem akarata a terméketlenség. Az Ő eredeti terve szerint az ember, a házaspár termékeny, képes arra, hogy az életet ajándékozó Isten munkatársaként tovább adja az életet. A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy az Úr megáldotta az első emberpárt és azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, …” (Ter1,28)

Mit tehet akkor a házaspár, ha valamilyen oknál fogva mégsem érkezik meg a gyermek? Milyen szempontok alapján válasszon utat, megoldást, amikor a gyermektelenség keresztjét hordozza? Milyen útmutatást ad az Egyház?

A Katolikus Egyház tanítása mindig összhangban van Istennek az emberről alkotott szeretettervével. Ezért támogatja mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek testileg, lelkileg és a párkapcsolat megerősítésével is segítik a házaspárt ebben a nehéz időszakban. Ezért nagy örömmel követjük figyelemmel azt, a világban több mint 40 éve megjelent, ám sokak által még mindig nem (eléggé) ismert irányzatot, mely során a meddőségi problémákkal küzdő párokat az orvosok gyógyítással segítik. Ez az irányzat az ún. helyreállító orvoslás. Isten tervében az áll, hogy a foganás a házaspár szeretetteljes egyesülésének a gyümölcse legyen, a párok is arra vágynak, hogy természetes úton foganjon meg a gyermekük. Erre legtöbbször van lehetőségük, akkor is, ha valami miatt nehezített vagy sérült a termékenységük. A helyreállító orvoslás nem helyettesíti a házastársi aktust, hanem azt segíti elő, hogy annak életet továbbadó célja megvalósulhasson. Itt a kezelések során a nőknek nem kell egészségkárosító mellékhatásokkal számolniuk, nem manipulálják az ivarsejteket és az embriót, tiszteletben tartanak minden megfoganó emberi életet.

Ferenc pápa így fogalmaz egy katolikus orvosoknak tartott beszédében: „Az élettel való kísérletezés korában élünk. Ez azonban rossz kísérlet. Gyermekeket gyártani ahelyett, hogy ajándékként fogadnánk el őket… az élettel játszani. Legyenek óvatosak, mert ez a Teremtő elleni bűn.” (Ferenc pápa beszéde az olasz katolikus orvosokhoz, 2014. november 15.)

Tehát az Egyház számára a meddőségi problémák során is fontos szempont az életvédelem: vagyis az eljárás, kezelés tartsa tiszteletben minden résztvevő életét, egészségét, tehát a kezelés során megfoganó gyermekek életét is. Az embriót, aki a megtermékenyülés pillanatától teljes ember, ugyanúgy megilleti a tisztelet és a méltóság, mint bármelyikünket.

Életünk alkonya nem kevésbe értékes, mint a korábbi életszakaszok. Ezt a kincset fedezte föl Ferenc pápa, amikor tavaly megalapította a Nagyszülők és Idősek Világnapját. Az idei világnapra írt üzenetében békét és reményt sugározva, mindannyiunknak útmutatást ad az időskorról, amikor így szól: „Az öregkor nem haszontalan idő…hanem olyan időszak, amikor még gyümölcsöt teremhetünk.” (Ferenc pápa üzenete a Nagyszülők és Idősek második Világnapjára 2022.) Ennek az életszakasznak a jelentőségét azzal is alátámasztotta, hogy márciustól több hónapon át szentelte szerdai katekéziseit az időskor értékeinek és óva intett bennünket, hogy ki akarjuk zárni az életből az öregséget, a betegséget, a szenvedést és a halált. Az öregek a világosság a többi nemzedék, különösen a fiatalok számára.

*

Kedves Magyar Családok!

Családreferens püspökként szeretném megerősíteni, hogy mindnyájatokért – a magzatoktól az idősekig -, felelősséget érzek, imáimmal kísérlek Benneteket a következő évben is.

Köszönöm egész éves hűségeteket és kitartásotokat a nehéz helyzetekben, a mostani és jövőbeli takarékosságot, szerényebb életet kívánó világunkban. Most, advent elején, a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz pártfogását kérve imádkozom értetek.

Adventi várakozásunk hozza el családjainkba a karácsony igazi örömét!

Vác, 2022. december 08.

Marton Zsolt váci megyéspüspök

az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke