Az épület történelmi levegője a belépéskor érezhető: 1777-ben Theresianum néven legénynevelő intézetként építtette Mária Terézia, amire a bejáratnál vörösmárvány emléktábla emlékeztet. 1855 óta működik börtönként, az országban másodikként kapta ezt a funkciót. Nagyon hamar, már 1893-tól bevezették az elítéltek foglalkoztatását. 1931-ben 100 ágyas börtönkórház is létesült az épületben.

Az intézményre jellemző végrehajtási fokozatok (fegyház – börtön – fogház) sokunk számára teljesen ismeretlenek voltak eddig, de a börtönparancsnok készséggel válaszolt minden kérdésünkre. Az az 550 férfi elítélt, aki a fegyház részlegben van, csak felügyelettel mozoghat bárhová, míg a kevésbé szigorú börtönben tartózkodók ráccsal elzárt területen élnek. A legenyhébb fokozatú, azaz fogházbüntetésre ítéltek nagyobb mozgásterű cellákban töltik napjaikat. Átlag 10 évet töltenek el az elítéltek Vácon, jellemzően valamilyen erőszakos bűncselekményért, de vannak közöttük tényleges életfogytiglanra ítéltek. Az összesen 720 férfi fogvatartott életét 300 börtönőr és gazdasági, adminisztrációs személyzet felügyeli. Hétköznapjaik szigorú rend szerint telnek, minden fogvatartott munkavégzésre kötelezett. Ez részben a saját ellátásukat szolgálja, azaz ők maguk dolgoznak a mosodában, kertészetben, műhelyben és maguk végzik a napi takarítást is. Ezen kívül a fegyház saját vállalkozásában fémipari, ruhaipari és egyéb feladatokat látnak el. Van lehetőségük tanulni is: néhányan itt tudják befejezni általános iskolai tanulmányaikat vagy szakképzésben részt venni.
A múzeumi szárny a „Doberdo” nevet viseli, mert a 20. század elején és a kommunista időszakban ide bebörtönzött személyek legtöbbjét az I. világháború olasz frontjának és hadifogságának körülményeire emlékeztette ez a börtön. A filmforgatásoknak is helyet adó, eredeti állapotban megőrzött zárkák döbbenetes látványt tártak elénk. Az iskolai történelmi tanulmányok nem szoktak ilyen részleteket bemutatni: cseppalakú helyiségek, ahol a börtönőr előtt a helyiség minden részlete felügyelet alatt lehet; állózárka, ahol néha 1-2 napot is eltöltöttek az elítéltek a legkisebb mozgási lehetőség nélkül, egyhelyben állva. Megrázó volt belegondolni, mennyi szenvedést láttak ezek a falak…különösen, amikor az alábbi feliratot olvashattuk az egykori börtönőr irodájában: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” Az 50-es években a rendszer ellenségeinek tekintett személyekre ÁVH-s tisztek felügyeltek, akik válogatott kínzásoknak tették ki a fogvatartottakat. Köztük Nagy Imrét, Göncz Árpádot, Hóman Bálintot, Gérecz Attilát. A börtön prevenciós és emlékezet-őrző céllal diákcsoportok látogatását is fogadja ebben a részlegben.

Szerencsére a mai elítéltek sokkal humánusabb körülmények között töltik le büntetésüket. Nemcsak a fizikai épségük, foglalkoztatásuk fontos, hanem a mentálhigiéné és a vallás is szerephez jutnak a reintegrációban. 3 fő pszichológus dolgozik a börtönben, van állandó börtönlelkész, vasárnaponként istentisztelet és a legjobb magaviseletűek és egyben a keresztény értékrendre nyitottak az ún. vallási körleten tölthetik le büntetésüket.

A Váci Fegyház és Börtönben több mint egyévtizedes múltra tekint vissza a vallási körletrész kialakítása, hiszen az országban elsőként, 2008-ban Vácon indult ez a kezdeményezés. Az APAC (Association for the Protection and Assistance of the Condemned - Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására) néven működő módszer Brazíliából származik. Az APAC voltaképpen a keresztény hit életformáló, helyreállító szerepét emeli be a büntetés-végrehajtás világába. A hit elsődlegessége mellett az APAC-ban komoly szerepet kapnak a családok, és lehetőség szerint segítő civil közösségeket is bevonnak. Az ilyen vezérelvek szerint működő körleten keresztény alapelvek szerint élik mindennapjaikat az elítéltek. Az országban jelenleg mindössze három helyen működik ilyen APAC-részleg, a program rendkívül sikeres, az innen kikerülők visszaesési rátája 1-2%-os mindössze.
Az APAC körleten élők vártak bennünket a kápolnában és két zeneszámot adtak elő adventi-karácsonyi repertoárjukból, majd a börtön munkatársaival közösen részt vettek a Püspök atya által bemutatott szentmisén.

Az adventi szentmise napi olvasmánya a sziklára épített házról szólt (Mt 7, 24-27). Püspök atya szentbeszédében emlékeztetett, hogy a mi életünk is akkor lesz stabil és kiegyensúlyozott, ha Istenre támaszkodunk az alapozásnál. Krisztus minden nap itt van velünk és közöttünk akkor, ha el tudjuk fogadni egymást és szeretettel tudunk egymás felé fordulni, azok felé is, akiket nem feltétlen kedvelünk. „Karácsonykor Krisztus születését ünnepeljük, kérjük együtt, hogy az Ő érkezésével Isten szeretete költözhessen a szívünkbe, és mi is képesek legyünk, egymást elfogadva és szeretve tenni a jót.”- mondta a főpásztor, aki a szentmise végén minden elítéltnek és munkatársnak Mária érmet ajándékozott a látogatás emlékére.

gha

Interjúnk Gottfried Richárd börtönlelkésszel itt olvasható.

Nyitókép: bv.gov.hu (Szabó H)