Mi a börtönlelkész feladata?
Elsődleges feladatom a fogvatartottak hitéletének elősegítése, támogatása. A napom nagy része egyéni lelkigondozói beszélgetésekkel telik, erre nagyon nagy igény van a fogvatartottak részéről. De mellettük a személyi állomány lelkigondozását is én végzem. Az egyéni beszélgetések mellett tartok kiscsoportos alkalmakat is, ahol egy-egy bibliai igét dolgozunk fel 3-5 fős csoportokban. Vasárnaponként istentiszteletet tartok prédikációval. Tartom továbbá a kapcsolatot az ún. missziós szervezetekkel, akik különböző foglalkozásokat tartanak az elítéltek számára. A váci börtönbe például rendszeresen járnak be a Hit Gyülekezet tagjai és a Jehova tanúi, de hamarosan rendszeresen ellátogat majd hozzánk Takács Péter márianosztrai római katolikus börtönlelkész is. Fontos hangsúlyozni, hogy bár én magam református lelkipásztor vagyok a tevékenységemet ökumenikus szemlélettel végzem és igyekszem minden felekezetű kérést teljesíteni.

Milyen rendszerességgel tudja látogatni a fogvatartottakat?
Főállású lelkipásztorként látom el ezt a feladatot, azaz tulajdonképpen minden nap itt vagyok. Egyéni beszélgetésekre igény szerint kerül sor, a csoportos foglalkozásokat és bibliaórát általában hetente tartjuk. Amikor kiemelt projektünk van, akkor hetente többször is találkozunk. Ilyen intenzív időszak volt legutóbb, amikor az ún. országos Tízparancsolat projekt zárult. Az országos parancsnokság kezdeményezésére a bibliai tíz parancsot feldolgozásra szétosztották a börtönök között. Nekünk váciaknak a 7. Ne lopj! parancs jutott. A művészi feldolgozást Várnagy Andrea zongoraművész segítette. Heti próbák voltak, a parancs 6 betűje alapján félórás színdarabot írtunk, több dallal, amelynek szövegét és zenéjét is a fogvatartottak írták, majd a kápolnában előadták. A tervek szerint jövőre a 10 darabból egy nagy előadás lesz, amelyet kőszínházi keretek között is előadhatnak (az októberi börtönelőadásról tudósítás itt olvasható.

Mennyire van nyitottság a fogvatartottakban általában Isten üzenetére és milyen üzenetet tudnak leginkább befogadni?
Tapasztalatom szerint a legfontosabb üzenet, ami megérinti őket az, hogy Isten szereti őket. Hiszen ezeknek az embereknek a legalapvetőbb problémája éppen az, hogy úgy nőttek fel, hogy nem kellettek senkinek, csak a pénzük vagy egyéb előnyök miatt szerették őket, amit ideig-óráig tudtak nyújtani valakinek. Nagyon fontos, hogy mi nem embereket, hanem sorsokat őrzünk a börtönben, olyan sorsokat, amelyeket újra kell építeni.
A Váci Fegyházban és börtönben nagyon fontos szerepet tölt be az APAC részleg, azaz a vallásos körlet. Az én véleményemet is kikérik azzal kapcsolatban, hogy ide melyik fogvatartott kerülhet be, hiszen itt a hétköznapokat a bibliai értékek és keresztény irányelvek alapján élik, még a zárkaproblémákat is ezek alapján igyekszünk rendezni.
Ide úgy kerül be valaki, hogy kint már vallásos volt, de elbukott és itt lehetőséget kap az újrakezdésre. De vannak többen olyanok is, akik korábban nem voltak vallásosak, de meglátják a lehetőséget és kérik a felvételüket. Ha megfelel az alapelveknek, nem is zárkózunk el előlük, és látom, hogy a végén a legtöbbjük ténylegesen megtér. Az APAC részlegen két hétfős zárkában lakik a 14 fogvatartott, nagyon erős a közösségi és a „sorstárs” hatás, amely segíti, hogy az elítéltek Isten felé forduljanak.

- Előfordult-e, hogy valaki szabadulását követően megkereste az egyházat vagy esetleg korábbi nem-hívőből hitvalló lett?
A lényeges munkát az Úristen végzi el, mi csak magvetők vagyunk ebben a folyamatban. De természetesen nagy öröm, ha valaki a szabadulást követően is megkeres. Akár csak azért, hogy megköszönje a támogatást, segítséget, amit a börtönévek alatt kapott. De vannak olyanok is, akik aktívan bekapcsolódnak a hitéletbe, viszik a családjukat is. Nagy öröm, ha a gyülekezet lelkipásztora később visszajelez, hogy valóban tudtak integrálódni és hitvalló emberekké váltak az egykori fogvatartottak.

Mióta végzi ezt a munkát és mi adta az indíttatást?
1998-ban voltam először börtönszolgálaton Sátoraljaújhelyen, amikor teológiai tanulmányaimat Sárospatakon folytattam. Nagyon megszólított ez a közeg. Missziósként jártam később félévente, majd havonta különböző szolgálati helyeimen, tehát több mint 20 éve foglalkozom börtönpasztorációval. 2015-ben, a nyugdíjazás előtt álló váci börtönlelkész Csuka Tamásné, Margitka, aki ismerte elkötelezettségemet, engem jelölt erre a feladatra. 2015.02.01-től vagyok a Váci Fegyház és Börtön lelkésze hivatalosan. Úgy érzem személyes meghívást kaptam az Úrtól erre a feladatra. Engem is nehéz helyzetből állított talpra Isten és ha ő engem el tudott hívni, akkor mást is meg tud hívni, mást is meg tud menteni. Amikor fontos, akkor ezt el is mondom a fogvatartottaknak, biztos vagyok benne, hogy a személyes tanúságtételem is tud segíteni abban, hogy megtalálják az Úrhoz vezető utat.

Mi a nehézsége és mi a szépsége ennek a feladatnak?
A büntetés-végrehajtás szigorú keretek között működik, érthető módon. Ezek nem könnyítik meg a munkámat, de jól együttműködve a hivatalos állománnyal, igazából mindent meg lehet oldani. Feléjük is szolgálok, ez segíti a kapcsolatot, az ő bizalmukat is érzem, különösen, amikor már a börtön falain kívül hívnak keresztelni, temetni.
Igyekszem a „3H” jegyében végezni a munkámat, ami a HIT - HUMOR - HŰSÉG fogalmakat fedi. Számomra a legnagyobb megerősítést az adja, amikor látom Isten újjáépítő munkáját egy ember életében, amikor megtapasztalom az Úr szabadítását rajta keresztül. Aki korábban ki-bejárt a börtönből, már nem kerül vissza, újraépül a családja, normális életet él, esetleg elkezd gyülekezetbe járni. Ez az igazi sikerélmény és öröm.

gha

Képek: vasarnapihirek.hu (Draskovics Ádám), Magyar Kurír