"Ez a zászló most 232-szer dugta ki a fejét itt az oldalbejáraton, ez egy régi hagyományunk, akik sűrűn járnak ide tudják, hogy ez a Hentes mise. A hentesek és mészárosok céhének a szentmiséje, persze lehet mondani, hogy ma már nincs hentes- és mészáros céh, sőt még vágóhíd sincsen. Viszont az a helyzet, hogy nem tehetünk mást, hiszen mint Kosztolányi mondta, ez nem egy rongy és egy fadarab, hanem ez egy zászló. A zászlónak meg kell adni a tiszteletet, mert ez a zászló tudja, hogy 232 éven keresztül mit tettek azok az emberek, hogy ez mindig élő hagyomány maradjon. Nem tudjuk meddig fog élni, mivel már mi is fehéredünk-fehéredünk, de amíg lehet megtartjuk és kérjük örüljetek velünk Ti is. Mi most itt minden mester nevében állunk, aki a szakmáját szereti és műveli, a szakmájának a szerelmese. Akik régi váciak, azok jól ismerik, hogy neves üzemekhez mentünk, ahol mindenki egy személyes ismerős volt. Jól ismerjük azokat az eladókat, akikben a szakmájuk által bízunk, visszatérünk még és tőlük fogadjuk el az árut. Ez a zászló ezeket az embereket képviseli, és büszkék vagyunk, hogy itt állhatunk még."

Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Juhász Péter a hentes és mészáros közösséget a 2023-as év kezdetén megrendezett Hentesek miséjén a Fehérek templomában. Ezen találkozó a váciak számára, és a szakmabeliek képviseletében egy igen jellegzetes és mély gyökerekkel bíró közösségi alkalom, mely az idei évben a 232. alkalommal került megünneplésre.

A szentmisét Balázs András atya mutatta be, aki kiemelte a húsipari dolgozók fontosságát és hivatásuknak és a mögötte álló közösségnek az értékeit. Igen érdekes volt megtapasztalni, hogy a hentes hivatás mennyire szétágazó azáltal, hogy még a művészetben is megjelenik. A templomoknál és az építészetben az arany hatását, mely a csillogás érzetét kelti a húsiparban keletkező anyagokkal érik el. Ez azon alapszik, hogy a felületeket több, akár 10 réteggel is kezelni kell, melynek záloga a hentesek által készített speciális anyag, mely megadja az aranyfelületek végső és megragadó ékét.

A szentmise után két év kihagyás után agapét rendeztek a közösség tagjai, ahol a közös ebéd során mélyíthették el régi és új emlékeiket, és feleleveníthették és új tapasztalatokkal gazdagíthatták, hogy a régi vágóhíd útjai és az elmúlt idők szakiskoláiknak osztályai hogyan kísérték őket hivatásuk során. Ma már sokak útja szerteágazik és talán csak ezen alkalom ad találkozást, hogy újra találkozhassanak egy régi osztálytárssal, egy volt munkatárssal, akiket a közös hivatás szeretete köt össze.

Forrás és fotó: Csépe Zoltán, https://hetkapolnai-harangszo.hu/