A Notre Dame de Sainte Garde lelkiségi központnak a ’90-es évek óta vannak magyar kapcsolatai, így már hazánkban is számos hitoktató alkalmazza a szemlélődő imán alapuló, új hitoktatási módszert. „A katekézis a csend lelkiségére épít, a gyerekek szívét célozza meg, hiszen bennük él az Isten. A hitoktatás szíve, központja az a csend, ahol a Szentlélek maga tanítja a gyermeket, és lehetővé válik a személyes találkozás; ez már a gyermek saját kincse, mely belülről születik meg. Ezt a célt szolgálják az imádságosan megalkotott sziluettek, amelyek Isten előtti magatartásformákat, lelkiállapotokat fejeznek ki. A sziluettek nem illusztrációk, hanem segítenek szemmel is belelépni az Atya szeretetébe, a Fiúval való közösségébe, a Szentlélek éltető erejébe, amelyről a fül hall” – mondta el Csillag Éva, aki a kateketikai módszer első hazai képviselőjeként a szakmai nap délelőttje folyamán ismertette a „Jöjj, kövess engem!” születését, lelkiségét és gyakorlatát.

A Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolán megrendezett lelkinap során Dr. Kovács Lajos egyetemi oktató, gödöllői lelkész előadását is hallhatták a résztvevők a szemlélődő ima hétköznapokban való alkalmazásáról. A továbbképzés résztvevői a délután során négy műhely közül kettőt választhattak, melyekbe bekapcsolódva egy-egy hittanórát mutattak be nekik a „Jöjj, kövess engem!” kateketikai módszer alkalmazói. Farkas-Furmen Bernadett és Pálné Böbe Lévi meghívását tanították úgy, mintha a műhely résztvevői maguk is kisiskolás gyermekek lennének; hasonló módon beszélt Isten személyes meghívásáról Gakovicné Németh Blanka és Terényi Zsuzsi. Csillag Éva és Fülöp Krisztina az ember méltóságát, Csillag Péter és Tornay Gábor pedig Zakeus meghívását dolgozták fel. Így a képzésen résztvevő hitoktatók láthatták a gyakorlati alkalmazását egy olyan kateketikai útnak, amelyben a Szentlélek a katekéta, és a hitoktató, valamint az eszközök – a sziluettek, faállványok, a mécses, a virágok, a zene – és minden egyéb az Ő szolgálatában van. Megtudhattuk, hogy a foglalkozás döntő mozzanata az előkészítés, a gyerekek fogadása, az elcsendesülés; maga az óra csak akkor kezdődik el, amikor a gyermek szíve megnyílik.

„A foglalkozás légköre ünnepélyes, békés, szép, lassú, és ha szakaszokra osztjuk az órát, akkor egy szentmise részei körvonalazódnak. A legfontosabb a csend, ami a tanítást követi, mert a csendben a Szentlélek működése biztos és mindig „sikeres”, függetlenül a mi érzéseinktől” – fejtette ki Farkas-Furmen Bernadett hitoktató.

„Más, hagyományos módszerek a gyerekekbe kívülről akarják beleönteni a hitet, de tapasztaljuk, hogy ez nem túl eredményes. A Notre Dame de Vie lelkiség módszere úgy van kidolgozva, hogy a gyermek a csendes imában megtapasztalja azt, hogy a Szentlélek működik, dolgozik benne, ott van az ő kis életében. Ezzel a módszerrel nem a felszínen lebegünk; Isten konkrét megtapasztalása mélyen a gyermekek szívébe íródik” – mesélte el Pálné Böbe, aki másfél éve tanít ezzel a módszerrel.

Böbe azt is elmondta, hogy a tanmenet az egyházi év alapján van felépítve. „Hat évre van kidolgozva a tananyag, a témák egymásba fonódnak. Minden évben a teremtéstörténettel kezdünk, beszélünk a teremtett világ csodájáról, az ember istenképiségéről, az Istennel való szeretetkapcsolatról, majd adventkor elkezdünk a bűnről beszélni és arról, hogy Isten annyira gondviselő, annyira szeret minket, hogy elküldi nekünk a Megváltót. Adventkor már természetesen Máriáról is tanítjuk a gyerekeket, majd jön a karácsony, és utána szépen végig megyünk Jézus életének történésein, egészen húsvétig. A tanév ezen részében a szenvedésről, halálról, feltámadásról, mennybemenetelről beszélünk, pünkösd után pedig a Szentlélek van fókuszban. Nyilván, egy kis óvodásnak sokkal szűkebben, egyszerűbben beszélünk a Szentírás történeteiről, de a módszer évről évre egyre többet csepegtet az iskolásoknak”.

„Úgy tűnik, hogy a tankönyvek és a papírfüzetek ideje lejárt. A gyereket nagyon ki vannak éhezve arra, hogy megtapasztalják a békét és a szeretetet. Tapasztaltam, hogy még az egyébként sokat rosszalkodó gyerekek is odafigyelnek ezeken a hittanórákon. Figyelnek, mert ki vannak éhezve. Itt kincset kapnak” – mondta Fülöp Krisztina hitoktató, majd hozzátette: „más a felkészülés ezekre a hittanórákra, mint a hagyományosokra. Fontos, hogy a katekétának élő istenkapcsolata legyen, mert a gyerekek megérzik, hogy hiteles-e a tanúságtevés.”

A szakmai nap résztvevői közül sokan visszajelezték, hogy nagyobb hangsúlyt fognak fektetni hittanóráikon a csend megteremtésére, így a gyermekek számára lehetőséget adva a személyes Istenkapcsolat kialakítására. Többen kifejezték, hogy hasznosnak tartják a sziluettek alkalmazását a szentírási történetek szemléltetésére, és fontosnak gondolják, hogy a bibliai részeket beszélgetésben kibontsák. Egy résztvevő így fogalmazott: „szeretném azt a csodát, lelki élményt átadni, amit én megéltem a műhelyfoglalkozásokon”. A visszajelzések során több hitoktató is elmondta, mennyire mélyen megérintette őket ez a hitoktatási módszer, valamint, hogy a szakmai nap lelki feltöltődést nyújtott számukra.

A képzésen olyan alapot kaptak a hitoktatók, amivel már el tudnak indulni; ha akarnak, ők maguk is taníthatnak a „Jöjj, kövess engem!” lelkisége alapján. A tananyagok és a tanítási módszer Csillag Éva könyveiben találhatók meg, néhány hittanóra menete az interneten is fellelhető. „A lelkiség lényege, hogy az ember szívét megérintse. Nekem hitoktatóként csak bele kell simulnom Isten tenyerébe, a Szentlélek vezetésébe, és akkor szépen fognak menni az órák” – összegezte a „Jöjj, köves engem!” lelkiség lényegét Pálné Böbe.

Szöveg és fotó: Fekete Ágnes