- Miért tartotta fontosnak, hogy személyesen ott legyen XVI. Benedek emeritus pápa temetésén?

- Egyik oka az volt, hogy tőle kaptam püspöki kinevezésemet 2006-ban. Második, hogy nagyra becsülöm az irodalmi tevékenységét és különösen is értékelem őt teológusként, akinek a gondolkodásmódja nagyon közel áll hozzám. Egyben szerettem volna tiszteletem tenni a Szentatya temetésén, miután az Egyház egységének az egyik legfőbb biztosítéka éppen a pápaság intézménye.

Nem hivatalosan, de képviseltem Marton Zsolt püspök urat is, aki ugyan szeretett volna szintén személyesen részt venni a temetésen, más elfoglaltságai miatt nem tudott Rómába utazni ilyen váratlan esemény kapcsán. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát a szertartáson Erdő Péter bíboros, Veres András püspök, az MKPK elnöke és Tóth Tamás, az MKPK titkára képviselte, valamint velünk tudott utazni a Váci egyházmegyéből Szabad Attila püspöki szertartó is.

- Milyen benyomásokkal tért haza a temetési szertartásról?

- Nagyon sokan tették tiszteletüket Benedek pápa ravatalnál. Sokkal többen voltak a városban, mint egyébként szoktak lenni. Ez arra is utalt, hogy XVI. Benedek pápa igen nagy tiszteletnek örvendett. Naponta kb. 60.000 ember jelent meg a ravatalnál és a Vatikán tájékoztatása szerint a négy nap alatt összesen több mint 200.000 ember tette tiszteletét.

A gyászszertartás megkezdése előtt, amikor kihozták a pápa koporsóját a térre, rózsafűzért imádkoztunk latinul. A gyászszertartás nagyon szép volt, abban az értelemben is, hogy a liturgikus szabályoknak tökéletesen megfelelt, nekem különösen emlékezetes volt, mert természetszerűleg a gyászmise klasszikus gregorián énekei hangzottak el, amelyeket kispap koromban én is tanultam.

Megható volt, ahogy Ferenc pápa viszonyult elődjéhez, XVI. Benedek pápához. Szentbeszédét idős kora és egészségi állapota miatt ugyan nehezen lehetett érteni. Alapvető gondolata az volt, hogy XVI. Benedek pápát az Úristen hívta meg és az általa betöltött pápai hivatalban is Isten akaratának a teljesítője volt mindvégig, egészen lemondásáig. Ferenc pápa a beszéd végén nagyon személyesen búcsúzott tőle, amikor szokás szerint kérte az örök üdvösséget az elhunyt számára.

A temetésen mi már nem vehettünk részt. A koporsó beszentelését követően csak a bíborosok kísérték el a menetet a grottába.

- Találkozott Benedek pápával személyesen is életében?

- Kétszer is találkoztam vele. Első alkalommal, amikor püspöki kinevezésemet nyertem el. Minden újonnan kinevezett püspök ugyanis egy kb. egyhetes továbbképzésen vesz részt Rómában és ez alkalmat adott a pápával való személyes találkozásra is. Majd 2008. májusában, az ún. „ad limina” látogatáson is találkoztunk, amikor a magyar püspökökkel a Vatikánban jártunk. Ezeken az alkalmakon nagyon összeszedett, nagyon mély lelkű, nagyon alázatos személynek ismertem meg Benedek pápát.

- Mit emelne ki XVI. Benedek pápa pápaságából, mint legfontosabb mozzanatot vagy eseményt?

- Egész pápaságának idejét olyan időszaknak tartom, amikor a II. Vatikáni Zsinat után természetszerűleg nyitott az Anyaszentegyház kifelé. Úgy gondolom XVI. Benedek pápának komoly érdemes, hogy emellett a nyitottság mellett az Egyház megőrizte saját identitását. Pápaként írt enciklikái is említésreméltók. A Deus caritas est a szeretetről, a Spe salvi a reményről, a Caritas in veritate pedig az ember teljes értékű fejlődéséről szól a szeretetben és az igazságban. Ezekben Benedek pápa filozófiai szinten is képviselni tudta a katolikus tanítást. Különösen értékes a Jézus Krisztusról kiadott trilógiája, amely „A Názáreti Jézus 1-3” címmel jelent meg.

- A XVI. Benedek pápa által hangsúlyozott tanításokból mi a legfontosabb Püspök atya szerint, amit a XXI. század emberének szem előtt kell tartania?

- A XXI. század embere nagyon sokféle hatásnak van kitéve. De neki is azt üzeni az elhunyt emeritus pápa, hogy nem szabad beérni a felületes dolgokkal. Legyen szó hitről, az Egyház kapcsolatáról a világgal, mindennapi kérdésekről, minden esetben mélyre kell menni és nem szabad megelégedni a felületes magyarázatokkal.

Képek: Magyar Kurír, Szabad Attila